jégmadár

Jégmadarak

Esik. A szeptemberrel az esős napok is megérkeztek. Ilyen időben a madáritató gyakorlatilag funkcióját veszti. Jobb híján a tavaknál tettem egy esti sétát, hátha akad valami fotózni való. A gáton a nádfal mellett nézelődtem, amikor a nádfal víz felőli oldalán hangos "ti-ti-ti" kiáltással egy jégmadár szállt le egy száraz nádszálra. A nádszál a madár súlyától szépen behajlott a víz fölé. Nem vett észre, a közöttünk lévő keskeny nádsáv takart annyira, hogy nyugodtan nézhettem. A madár feszülten kémlelte a vizet, hirtelen lecsapott, és kishallal a csőrében odébbállt. Na megvan a fotótéma! :) Nem is tettem semmi mást, mint a száraz nádszálat kicseréltem egy gyékény buzogányra. Régóta szerettem volna ezt a két motívumot összekombinálni, hátha most sikerül. Egy napra rá, délután kiültem a lessátramba, lássuk mi lesz!

Az idő nem volt túl jó, nehéz felhők takarták az eget, néha az eső is eleredt, de a jégmadarakra hamar felfigyeltem. Többször átrepültek a sátor előtt. Aztán megtörtént az is, amire vártam. A kihelyezett gyékényszálra leszállt egy fiatal példány.

Az egyből látszott, hogy a nézőpontot nem találtam el tökéletesen, illetve a madár nem oda ült, ahova azt gondoltam. De így is örültem neki.

Mint ahogy azt egy nappal előbb megfigyeltem, most is ugyanúgy figyelte a vizet. Majd lecsapott, és a hallal elrepült. Ez a jelenet többször megismétlődött, a madár többször visszajött, és egyre inkább a gyékényszál végéhez közelebb ült.

Na alakul ez. Szépen mutatott a sötétzöld háttér előtt.

És ezúttal sem maradt el a rövid videó.

A nap végére pedig egy gyönyörű színezetű, öreg madár is megjelent a gyékényen. Ő hangtalanul érkezett, egyszer csak ott volt előttem. A legszebb háttér elé ült. 


Pécs, 2014. szeptember 6.

Jégmadarat kárpótlásul

Szomorúan be kell vallanom, hogy minden erőfeszítésem ellenére a több éve húzódó búbos banka projekt nem akar beindulni. Egyszerűen képtelen vagyok a közelébe férkőzni. Mikor Tolnanémedire utazunk, mindig fellángol a remény, de aztán a továbbra is banka nélkül árválkodó odúim hamar lelomboznak. Ezen morfondíroztam a szabadság ideje alatt is. Feleségemnek támadt az ötlete, miért nem próbálkozom meg a jégmadarakkal? Igen, idestova négy éve már a számomra emlékezetes jégmadaras nyárnak. (Sztori itt.) Nagyon nem kellett nógatni, délután már a Kapos és Sió gátját jártam. Sokat nem is gondolkodtam a dolog mikéntjén, a négy évvel ezelőtti helyszínt kerestem fel ismét. A part menti fák alá bevackoltam magam, és egy fél órányi leskelődés után már jött is a jégmadár. Nagyszerű! A madár itt van, már csak a körülményeken kellett finomítani. A megfelelő helyre egy beszállóágat helyeztem a víz mellé.

Nem is volt más dolgom, mint a következő hajnalon akcióba lépni. Sátor a vízpartra, és várni.

Nem kellett csalódnom a madárban. A felkelő nap szép fényében megjelent az ágon. Jó volt újra látni ezt a szépséget ilyen közelről. Pár kép után azonban távozott, és aznap reggel már csak a víz fölött suhanva láttam.

A friss élmény egy újabb hajnali lesre csábított. A jégmadár ismét megtisztelt, de megint csak egy rövid látogatás erejéig. Fogott egy halat, és már repült is tovább.

Sietős volt a dolga. Minden valószínűség szerint szorgosan eteti fiókáit akik még a költőüregben lapulnak. Nincs ideje hosszasan elidőzni, sok még a tennivaló. Meglátjuk pár hét múlva mi lesz a helyzet a jégmadaraknál, akkorra talán már a fiatalok is kirepülnek, és megkönnyítik a vízparton gubbasztó fotós dolgát is.


Pécs, 2013. július 6.

Jégmadarak 2. rész

A jégmadaras fotózás olyan fordulatot vett, amire nem is számítottam. Mivel néhány jó kép már született, ez elég lendületet adott arra, hogy folytassam a fotózást. Újabb hajnali és esti leskelődések következtek. De ezek merőben mások voltak, mint az eddigiek. Nem kellett órákat várni, hogy pár percig fotózhassak egy madarat. Már az első reggel még napkelte előtt megérkezett a jégmadár. Szépen beült a beszállóágra, úgy ahogyan az előző alkalmakkor. Ám itt nem ért véget a sztori. Néhány perc múlva beszállt még egy madárka. Hú gyorsan pár expó a párosról.

Még fel sem ocsúdtam, már jött a harmadik delikvens is. Azt a hét meg a nyóc'! Gyorsan nyitottam a zoomon, hogy mind a három beleférjen a képbe.

Nem zavartatták magukat elkezdtek halászni, nézelődni. Már-már féltem, hogy a beszállóág leszakad a nagy igénybevétel miatt. De a meglepetések sora még mindig nem ért véget. Mozdul az ág, és ott ül a NEGYEDIK jégmadár is. Sajnos erre kicsit lefagytam, és az expóval lemaradtam, és mert az eddigi három sem tűrte már a zsúfoltságot, azonnal elhajtották az utolsónak érkezőt. De a fene se bánja, hiszen még válogathattam is, hogy melyiket fényképezzem.

Fantasztikus volt. Három hétig szinte semmi, most meg elárasztanak a jégmadarak. Persze a délutáni fényeket sem hagyhattam ki. Szerencsére ekkor már a halfogást is meg tudtam örökíteni.

Először nem tudtam mire vélni a jégmadarak ilyen fokú gradációját, de aztán elgondolkodva rá kellett jönnöm, hogy időközben kirepültek a fiókák, és a testvérek még egy ideig összetartva a revírben maradnak. Ebben Laci barátom is megerősített. Tapasztalt gyűrűzőként felvilágosított a fiatal jégmadarak bélyegeiről (legfőbb a fehér csőrvég). Így már tisztán láttam a helyzetet. A beszállóágat olyan jó helyre sikerült letenni, hogy a fotózás alatt négy fiatal és két öreg (hím, tojó) jégmadár is használta rendszeresen. Hozzá kell tennem, hogy mindenféle beetetés nélkül. Arra is rájöttem, hogy ez talán a jégmadár természetéből is adódik. Ha jól belátható helyen a revírben egy víz fölé hajló ág van, akkor azt biztosan használni fogja. Muszáj neki, hiszen a "lesben ülés"a jégmadár lényege.


Pécs, 2009. augusztus 3.

A hónap képe - 2009. július

Jégmadár - 2009. július, Tolnanémedi

Ebben a hónapban nem volt olyan nehéz a választás, mert csak a jégmadarakról készültek képek. A fotózások alatt nagyon megkedveltem ezt a szép madarat. Eddig mindig csak távcsővel sikerült megfigyelni, és csak pár pillanatig, amíg a víz fölött suhanva el nem tűnt. Most viszont sok viselkedésformát is láttam egészen közelről, amit eddig csak az olvasmányaimból, vagy természetfilmből ismertem. Láttam hogyan fog halat, hogyan viszonyul fajtársaihoz vagy más madarakhoz. Remélem lesz még rá lehetőségem, hogy fotózzam ezt a gyönyörűséget. Igazából sok jó fotó is született Olyat szerettem volna választani, ami igazán jégmadaras. Egy vízpart képéhez hozzátartozik a belógó ágon üldögélő jégmadár is. Innen szemléli a környéket, innen lesi a halakat, és itt is fogyasztja el az elfogott zsákmányt. A választott kép ezt mind elmondja. Egy kis plusz talán még az is, hogy a csőrére ráragadt az éppen elfogyasztott hal egy pikkelye.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/90, ISO 200.


Pécs, 2009. augusztus 1.

A jégmadár története

Régi tervem volt, hogy jégmadarat fotózzak. Kedves kis madár, nagyon szép, kicsit titokzatos, érdekes életmódú. Ahhoz, hogy ez a terv sikerüljön, komolyabb előkészületek kellettek. A hosszabb nyári szabadság Tolnanémedin erre lehetőséget adott. Az itatós-etetős fotózással ellentétben, ahol a madár jön hozzám, most nekem kell mennem a jégmadár birodalmába. Olyan helyszínt kellett találnom, ahol viszonylag könnyen a közelébe férkőzhetek. Kisebb keresgélés és információgyűjtés következett. (Persze beépített informátorokkal könnyű.) Apósom és öcsém megszállott horgászok, és rendszeresen járják a környék vizeit, ők adták a tippeket, hogy hol láttak a víz fölött surranó jégmadarakat. Ezek alapján fel is kerestem pár élőhelyet, de a legtöbb a rossz terepviszonyok miatt fotózásra alkalmatlan volt. De egy ilyen esti nézelődés során megtaláltam a tuti helyet. A Kapos Tolnanémedi határában torkollik a Sióba. A két folyó által közbezárt ék alakú földnyelvet a helybeliek "Pöcök"-nek hívják (az a fránya fantázia :)). Nos a Pöcök szélén a vízből kiálló száraz ág hegyén ott csücsült a jégmadár. Itt az én helyem is.

Szerencsémre a Kapos az utóbbi évek során egészen jó élőhellyé alakult. A parton a töltések között egymást érik a fűz bokrok, fák.

Így van ez a torkolati részen is, ahol a kiszemelt száraz ág mögött egy szép fűz bokor terebélyesedik. Ebben a bokorban alakítottam ki a leshelyet is, így már kb 4 m távolságból (vagy inkább közelségből) fényképezhetem a jégmadarat.

Nagy lelkesedéssel ültem ki a következő hajnalokban és esténként. Az bebizonyosodott, hogy jó helyet választottam. Az álca is megfelelő, és a jégmadár revírjének közepébe sikerült betelepednem. A hím és a tojó is rendszeresen mozognak a közelben. Gyors röptükkel suhannak cm-kel a víz fölött. Rájöttem viszont, hogy a jó élőhelynek hátránya is van. Rengeteg víz fölé hajló ág van ezen a szakaszon, ami a jégmadárnak megfelel pihenésre és halászatra is. Bőven van választék és ezt az ágat is csak ritkán használja. De ez lenne a kisebb probléma. A Kapos és a Sió is kedvelt horgászvíz. A falu horgászainak jó része (nem kevesen) ide jár halat fogni. A parton egymást érik a horgászhelyek, és persze az én leshelyem mellett is van három. Így hát nem csak a jégmadár fotózása jelentett feladatot, hanem legalább akkora kihívás lett a horgászok megelőzése is. Sok sikertelen fotózási kísérlet után az egyik délután biztatóan indult. Jó idő, szélcsend, szép délutáni fények. A parton csend. Sehol egy horgász! Ez az én napom. Így is lett. Rövid várakozás után a beszállóágon ott termett a jégmadár csőrében egy kishallal. Két egész percen keresztül hagyta magát fotózni. Megint bevált a hangtompító burkolatom, a fényképező kattogása így nem zavarta. Megszülettek az első jégmadárfényképek.

Kicsit nézelődött, bámulta a vizet, le is csapott, de a fogással már nem szállt ide vissza. Az első sikereken felbuzdulva másnap délután ismét kiültem. A jégmadarak jöttek-mentek, gondoltam ma is szerencsém lesz. Kisvártatva viszont felbukkant egy spori, aki pont itt akart horgászni. Hirtelen felindulásból eldöntöttem, nem mehet ez így tovább. Többször láttam már, hogy a jégmadarak a túlpart egy bizonyos része felé sűrűn repülnek. Át is mentem oda, és egy jónak ígérkező helyen leszúrtam egy víz fölé benyúló ágat. Nem bíztam benne, de itt legalább nincs horgászhely.

Másnap a hajnal már itt ért. Épphogy elhelyezkedtem, az álcaháló is helyére került. a közelből már hallottam is a jégmadár éles, röptében adott hangját. A következő pillanatban már az ágon ült a madár. Hej azt a hétszázát. Még majdnem hogy sötét volt. Csak próbaképp lőttem pár hosszú expós képet.

A zöme persze életlen lett. Vagy tizenöt percig itt ücsörgött a madárka. Egy halat is fogott közben. Sajnos a táplálkozás mozzanatai a kevés fény miatt mind homályosak lettek. Tollászkodás, nézelődés. Már kezdett előbújni a nap szépen színezve kis madaramat (már összebarátkoztunk :)).

Ám mielőtt felkelt volna a nap, a töltésen egy bicikli zörgése hallatszott. Úgy is továbbáll, gondoltam. Ám a következő pillanatban elóbégatja magát a horgászni igyekvő bácsika, hogy a már a parton gubbasztó haverjával megbeszéljék a reggeli haljárást. Mindezt olyan hangosan, hogy talán még kilóméterekre is hallani lehetett, hogy ezek a büdös halak már megint nem esznek. Persze a jégmadár azonnal elrepült. Hiába vártam már aznap reggel, a napkeltében már csak a beszállóágon sütkérező szitakötők szórakoztattak.

Horgászok ide vagy oda, jön még jégmadár az objektív elé!


Pécs, 2009. július 24.