kis vöcsök

Nehezen megy

Előző bejegyzésben már beszámoltam arról, hogy a vízimadaras fotós projektemet megpróbálom kiterjeszteni a nyílt vízen mozgó madarakra is. Sajnos úgy tűnik, hogy ez nem megy olyan könnyen, mint gondoltam. A madarak meglehetősen bizalmatlanok. Valamit biztosan változtatnom kell a módszeren, hogy eredményesebb legyek. Persze nem adom fel, a dolog így is nagyon izgalmas, már csak a madarakhoz kell közelebb kerülni.


Pécs, 2012. június 16.

Tollgombóc

Az elmúlt időszak heves esőzései megtették a hatásukat a tavaknál, és a vízszint végre elérte a maximális szintet. Vártam már ezt a pillanatot, mert a vízparti lest száraz tómederben helyeztem ki, és a majdani vízmagasságot csak becsülni tudtam. Arra törekedtem, hogy a les minél közelebb kerüljön a víz színéhez, hogy a fotózáshoz legmegfelelőbb nézőpontot elérjem. Örömmel jelenthetem, hogy a les beállítása viszonylag jól sikerült. A vízszint közel van az optimálishoz.

A megemelkedett víz egyből meg is hozta az eredményt. A kis öbölben megjelent a kis vöcsök. A kb. 50-60 cm-es mélység már elég ahhoz, hogy a folyton bukdácsoló madár jól érezze magát. A les is bizonyított. A félénk madár 2,5-3 m-re úszkált előttem. Most láttam igazán, hogy a kis vöcsök mennyire kicsi. Elférne a tenyeremben, valóságos tollgombóc.


Pécs, 2012. május 25.

Gólyatöcs

Dénes, a szemfüles, megint kiszúrt valamit :). Egy belvizes területen jelentős madárgyülekezésre lett figyelmes. Gondoltam, megnézem, mert sok jó fajt említett. A területre érve, bár számítottam rá, mégis meglepődtem. Az egykori meder a sok csapadék miatt ismét megtelt vízzel, és ezt a madarak is kihasználták. Kanalasgém, gólyatöcs, sárszalonka, cankók, bíbicek, és hát még mennyi minden. A terepet gyorsan felmérve találtam egy alkalmasnak tűnő szigetet, ahova a lessátrat fel tudom állítani, és nagy eséllyel tudom a madarakat fotózni. A terv már készen is volt. Hajnali fél négykor kelés, irány a vízpart. Még bőven csillagos volt az ég, amikor kiértem. Még egy hullócsillagot is láttam. Gyors kívánság, sose lehet tudni. Aztán hamarjában összekaptam magam. Mellcsizmát rántottam, és felmálháztam magam. Hátizsák, álcaháló, állvány, lessátor, egy deszka az iszapra... (Valahogy így nézhettek ki az afrikai teherhordók.) Gyorsan neki is vágtam, hogy a kb 60-70 cm-es vizet átlábaljam. Csobbanás nélkül megúsztam. Tapogatózva fölállítottam a sátrat, és becuccoltam. Öt óra, dereng a keleti égbolt. Lassan megelevenedett körülöttem minden. Először a kis vöcskök mozgolódtak.

Szerencsére néha a sekélyebb részbe is kijöttek, így tudtam pár képet készíteni. Röviddel napkelte után a sátor mellett motozásra lettem figyelmes. Alul kikukucskálva láttam, hogy egy billegetőcankó keresgél az iszapon. De nem a tőle megszokott módon. Az iszap helyett a kiálló növényi szárakat vizsgálgatta, és az azokon lévő rovarokat kapdosta el. Addig-addig szaladgált, míg bekeveredett az objektív elé is.

Aztán jöttek azok a madarak, amik miatt jöttem. Gólyatöcs csapat jelent meg a vízen. Először csak távolabb táplálkoztak, de szép lassan haladtak felém. A sok kiálló kóró miatt nehéz volt őket fényképezni, de néhány értékelhető kép azért készült.

Az egyik közelben szedegető töcs lábán sárga gyűrűt vettem észre. Próbáltam több oldalról lefényképezni, hátha ennek segítségével felfedi majd kilétét.

Öt óra hasalás után aztán kikecmeregtem, a nyakam már nem nagyon akart mozogni. Nagy élmény volt. Igaz, hogy jó pár faj csak a sátor mögül kiabált, de talán lesz még lehetőségem újra próbálkozni. Már csak ki kell kecmeregni ezzel a sok holmival...


Pécs, 2010. augusztus 13.

Új fajok a tóparton

Kimenőt kaptam estére egy kis fotózásra, úgyhogy irány a tóparti les. Kicsit későn értem ki, de még van másfél óra napnyugtáig. Bármi lehetséges. Gyorsan befészkeltem magam, és vártam. Először a szürke gémek kezdtek visszajönni a les előtti vízre. Őket rövidesen követték a nagy kócsagok. Fél óra múlva 8 - 10 kócsag vadászott előttem.

Tényleg méltóságteljes madár. Szigorú tekintettel leste a vizet, és villámgyorsan csapott le egy - egy falatért. Teljesen elmerültem a halászgató kócsagokban. Véletlenül a szemem sarkából láttam valami mozgást néhány méterre előttem a vízen. Egy kis vöcsök úszott egyenesen felém. Gyorsan ráirányítottam az objektívet, és kattintgattam. Meglepő, hogy ilyen közelről tényleg kicsi. Szép nyugodtan beúszott 3 m-re mellettem a nádasba.

A mai napra az igazi meglepetés 2 fekete gólya volt. Elég későn, az utolsó fények mellett szálltak le a vízre. A gémekkel ellentétben egyből aktívan halászni kezdtek, szerencsére felém mozogtak, úgyhogy pár kép róluk is született. Érdekes volt látni a zavartalan erdők félénk madarát ilyen közelről.


Pécs, 2009. szeptember 15.