csuszka

Olvadás

Szeretem a telet, a fagyos időt, a jeget és a havat, de bevallom őszintén, már alig vártam, hogy a befagyott madáritató kiolvadjon. Az északi kitettségű oldalban álló medence tovább tartotta a jeget, mint vártam, de az enyhe február azért ott is meghozta az olvadást. Tudtam, hogy ez a tény azonnali változást fog eredményezni a forgalomban, ezért kíváncsian ültem be a kunyhóba, hogy mindezt meg is tapasztaljam. A közeli madáretetőre járó fenyőpintyek ki is használták a lehetőséget, és csapatostul lepték el a medencét. Ittak, fürödtek, élvezték a víz adta lehetőséget,

én meg élveztem a közelségüket. Még egy hangulatvideó is belefért a fotók mellé.

Annyiszor jöttek kisebb csapatokban, hogy szinte uralták a madáritatót. A bereppenő erdei pinty nem is kapott helyet mellettük, csak egy portré erejéig maradt. Mondtam már, hogy szeretem a madárportrékat? :)

A csuszka és a cinegék persze nem ilyen félénkek, helyet kértek maguknak a víz mellett.

Az egyik kékség csatakosra fürödte magát, nem tudtam megállni, róla is készült egy rövid hangulatvideó.


Pécs, 2024. február 10.

Csökkenő forgalom

Nem csoda, a madáretető körül zsong az élet. A harkályok dobszója, csuszkák trillája, fakuszok éneke tölti be az erdőt. Így hát utoljára töltöttem fel az etetőt, és egy amolyan szezonzáró leselkedésre is beültem a kunyhóba. Szeretem azt a hangulatot, amikor a fák közé betűző nap játszik az árnyékokkal. Hát én is játszottam kicsit a bereppenő széncinegékkel.

A barát és kék cinegék szinte teljesen eltűntek, a tojó nagy fakopáncs is csak rövid időre nézett be.

Egy-egy csuszka még rendszeresen megérkezik,

de a fenyőpintyek száma jelentősen megfogyatkozott.

Persze nem lehet okom panaszra, remek volt az elmúlt hónap, amit velük tölthettem.


Pécs, 2022. február 26.

Téli tavasz

A langymeleg szél mindenhova befújja a tavasz hangulatát. Az erdőszélen lassan levirágzanak a mogyoróbokrok, a réteken teljes pompájukban barkáznak a füzek, az erdők alatt szinte mindenhol virágzik a hóvirág. Nincs ez másként a madáretetőt rejtő erdőben sem. Kapóra is jött, hogy a hegyoldalban itt-ott jelen lévő rezgő nyarak robbanásszerűen virágzásnak indultak, tavaszhangulatú kedvemet tehát nyárbarkával öntöttem képekbe. Szerencsére a forgalom a téli tavasz ellenére mit sem enyhült. A cinegék és csuszkák megbízhatóan járnak,

de az attrakciót továbbra is a stabilan jelen lévő fenyőpintyek jelentik.

Nagyon tetszik ez a vidám, folyton civakodó társaság.

Ráadásul a hímek láthatóan kezdenek átszíneződni, néhányuknak egyre markánsabb már a fekete csuklyája.

Remélem kitartanak még egy ideig, nem láttam még nászruhás fenyőpintyet...


Pécs, 2022. február 19.

A hívatlan vendég

A madáretetőnél a jelek biztatóak voltak. A harályoknak kitett csemege rendre elfogyott. Örültem is nagyon, hiszen az eltűnt mennyiségből arra következtettem, hogy minimum harkálytömegek járnak be a les elé. De a kunyhóban eltöltött órák alatt ebből mit sem tapasztaltam. Nem tudtam mire vélni a dolgot, ezért egy kameracsapdával próbáltam fényt deríteni a rejtélyre. Tulajdonképpen azonnal magyarázatra is leltem. Éjszakánként egy hívatlan vendég jár be az etetőhöz, hogy a harkályoknak kitett eleséget megdézsmálja.

Egy nyest a tolvaj. Egyelőre nem tudom mit kezdjek a dologgal. Ha nappal mozogna, még örülnék is neki, de így csak bosszúságot okoz. Valami trükköt kell kieszelnem, addig pedig marad a cinegehad, és a két csuszka.


Pécs, 2021. december 19.

Erdő, hangulat, madáretető

Az utóbbi években a madáretető fotós szempontból háttérbe szorult, egyéb dolgaim mellett csak mellékszerepet kapott. Ezen terveztem változtatni. Azzal kezdtem, hogy az évek óta egy helyen működő rendszert szétbontottam, elköltöztettem. A helyszín, amit kinéztem erre a télre, egy mecseki öreg bükkös. Az a hely, ahol a fák állva halnak meg. Hatalmas, odvasodó öregek, földön heverő, korhadó törzsek. Szeretek benne bóklászni, ráadásul télen is tele van jó fajokkal. Gondoltam, itt jól elleszek tavaszig. A leskunyhó és vele az etető annak rendje és módja szerint át is költözött még az ősz folyamán.

Amint az időjárás megengedte, a célfajokat előtérbe helyezve, az etetést is megkezdtem. Többé-kevésbé rendszeresen ki is jártam. Azonban az elmúlt közel másfél hónap alatt a hely nem hozta azt, amit vártam tőle. A jó fajok egyelőre elmaradtak, így maradt a szürke törzsek közötti hangulat, és a madáretető körüli apró szárnyak surrogása.


Pécs, 2021. december 13.

Február elején...

..., mint már annyiszor ezen a télen, kitavaszodni látszott. A már ki tudja hányadik melegfront enyhe időt hozott, ami természetesen elvitte a jeget a tavakról. Ezzel együtt fotós projektjeim is zátonyra futottak. Nem volt mit tenni, a madáretetőnél vígasztalódtam. Az erdei etető melletti mozgáson nem látszott meg, hogy tavaszias az idő, csupán több madár énekelt, mint kellett volna. :)

  

Nem lehet mondani, hogy sok érdekes dolog történt, hiszen csak a megszokott madarak, a megszokott mennyiségben voltak. De a madárszárnyak surrogásától teli leskunyhóban elüldögélni kicsit mindig jó. És hát a madáretetőre mindig lehet számítani. Olyan, mint a jó feleség, biztos pont az ember életében. :)


Pécs, 2021. február 15.

A hónap képe - 2019. december

Köderdő - Csuszka - 2019. december, Mecsek

Mikor a felhő a földig ér,
benne az erdő is homályba vész.
Sűrű a köd a hegy felett,
elnyel mindent, élőt és élettelent.
Csak a hangok mutatják, hogy zajlik az élet,
a közeli ágon mozdul egy levél, és kismadárként újjáéled...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1 1/20, ISO 1600 +2EV beállításokkal készült.


Pécs, 2019. december 30.

A hónap képe - 2017. június

Csuszka - 2017. június, Mecsek

Június hónapban a fotózás egy alkalomban merült ki, egy esti madáritatózás alkalmával. A hónap képe sorozatba ezért az akkor készült képek közül választottam. Méghozzá egy portrét. Nagyon szeretem azokat a közeli pillanatokat, amikor a madarak karnyújtásnyira kerülnek. Jó ezeket a helyzeteket megélni, és egyben jó helyzetet is teremtenek a közeli felvételek elkészítésére. Ezen a napon egy csuszka döntött úgy, hogy bővíti a kollekciómat.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f6,3, 1/80, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2017. július 6.

Egy kis szünet

Azon kaptam magam, hogy eltelt a június. Szép időszak áll mögöttem, bár igaz, hogy nem fotós szempontból. Kedves események, szép pillanatok tartottak otthon. Egyszerűen a fotózás magánya helyett a gyermekeim, feleségem társaságára vágytam inkább. A hónap vége felé vettem csak rá magam egy röpke itatózásra, egy kánikulai nap estéjén. Mondanom sem kell, hogy a tikkasztó júniusi szárazságban volt forgalom a víz mellett rendesen. Következzen ennek a másfél-két órának a kivonata képekben...

      
    
    
    

Pécs, 2017. június 30.

Jó forgalom

Sokszor jár azon az eszem, hogy milyen jó lenne, ha folyamatosan nyomon lehetne követni a madáritató történéseit. Vajon milyen fajokról maradok le, amikor nem vagyok ott? Persze a nyomokból sokat ki lehet olvasni. Kb két hete a medence szélén megjelentek sárga, magokkal teli ürüléknyomok. Ebből már kitaláltam, hogy milyen madár jár be titokban. Így annak reményében, hogy sikerül őt elkapnom, na meg a legutóbbi királykás eset adta lendülettől vezérelve, a hét vége felé pár órára beültem leskelődni. A fotózások előtt már gondolni kell a lesben az üveg páramentesítésére is. Még azzal voltam elfoglalva, amikor máris mozgást láttam a közelben. Cinege csapat érkezett. Még jó, hogy kerestem egy már páramentes foltot, ahol ki tudtam fotózni, mert így sikerült a néhány perce kihelyezett szederágon lekapni az odaszálló barátcinegét.

Jó kezdés, pont ahogy szerettem volna. Az itató környékén szépen színesednek a szederlevelek, kézenfekvő volt, hogy ezen a napon valami ilyesmivel próbálkozzak. Két barátcinege volt, közös fürdőzésbe kezdtek. 

Egymás után jöttek a cinegék, jó volt nézni az önfeledt pancsolásukat. Aztán hirtelen felpörögtek az események. Az itató szélén megjelent egy királyka. Gyorsan kellett reagálnom, mert nem a medence végébe szállt, hanem a kunyhóhoz meglehetősen közel, az itató szélére helyezett fatörzsre. Láthatóan a víz érdekelte, de a jó helyeken cinegék fürödtek, így oda nem mert menni. Helyette a víz tetején úszó levelekre próbált meg leszállni. Azok viszont nem bírták el a súlyát, egyből lesüllyedtek, a királyka meg mindig kirebbent az itató szélére. Annyira gyorsan történt minden, hogy ezeket a csobbanásokat nem is tudtam lereagálni, de amikor a víz mellett forgolódott, pár rövid sorozattal le tudtam fotózni.

Egy méteren belül volt, szabad szemmel is nagyon szép látvány volt, de a fotókon megjelenő részletektől teljesen elájultam. 

A királyka megpróbált még néhányszor leszállni a levelekre, de mivel ez nem volt eredményes, továbbállt. Még 10 perce sem ültem a kunyhóban, de már ennyivel is bőven elégedett lettem volna. De a forgalom nem állt le. Csuszka szólt a les fölötti fáról, és a következő pillanatban már a víz mellett nézelődött. 

Szintén nem az az egy helyben ülős fajta, pár kockát engedett, míg kortyolt párat, aztán már ismét a lombkoronából szólt vissza. A csuszka után volt némi szünet, aztán a les melletti bokorra valami leszállt. Takarásban volt, nem láttam, csak az erőteljes szárnycsapásaiból gondoltam, hogy nem cinegéről van szó. Kicsit várt, míg megmutatta magát, de mivel nyugodt volt a környék, csak lemerészkedett a víz mellé. Meggyvágó volt. 

A nap folyamán jött még egy példány. Nem fürödtek, gyorsan ittak pár kortyot, aztán már el is repültek. Azért mindkettőről készült néhány fotó.

Na, alakul a napi fajlista. :) Reméltem, hogy a les fölött csicsergő tengelicek is csak gyarapítani fogják ezt. Így lett. Egy öt példányból álló csapat lepett meg. Inni érkeztek.

Kedves, szép madarak. Jól mutatnak tükörképpel is.:)

A következő szereplő két fekete rigó volt. A tőlük megszokott ricsajozással érkeztek.

A rigók még a víz mellett voltak, amikor a másik hangoskodó társaság közeledett. Három szajkó közeledett, recsegve, riasztva. A nagy hangzavarra a rigók el is mentek. Mire a szajkók megérkeztek, üres volt a terep. Egyből birtokba is vették az itatót.

Egymás után csobbantak a vízben. Az egyik viszont olyan közel akart fürdeni, ami eddig teljesen szokatlan volt, hogy rá kellett szólnom a lesből, mert teljesen telefröcskölte a les üvegét. Nem vette túlságosan zokon, kiugrott a medence szélére, és méltatlankodva bámult a les felé. 

Majd mikor felszabadult a távolabbi fürdőhely, oda ugrott be, és csak úgy beleült a vízbe, mintha csak áztatta volna magát. :)

A nap zárásaként pedig a már említett, sárga nyomokat hagyó vendég is megérkezett. Az itató mellé léprigó szállt le.

A közeli öreg tölgyesben van fagyöngy szép számmal, annak a sárga termését eszik az évnek ebben a szakában a léprigók. Az elfogyasztott fagyöngy magja pedig az ürülékükben is megjelenik. Erről a nyomról nagy bizonyossággal felismerhető a madár, még ha nem is látjuk. Rendkívül óvatos volt. Leszállás után feszülten figyelt egy darabig.

Aztán ivott pár kortyot, majd elrepült.

Micsoda nap volt! Lassan itt a tél, és mégis milyen jó forgalom van a víz mellett...


Pécs, 2014. november 15.