madáritató

Jó forgalom

Sokszor jár azon az eszem, hogy milyen jó lenne, ha folyamatosan nyomon lehetne követni a madáritató történéseit. Vajon milyen fajokról maradok le, amikor nem vagyok ott? Persze a nyomokból sokat ki lehet olvasni. Kb két hete a medence szélén megjelentek sárga, magokkal teli ürüléknyomok. Ebből már kitaláltam, hogy milyen madár jár be titokban. Így annak reményében, hogy sikerül őt elkapnom, na meg a legutóbbi királykás eset adta lendülettől vezérelve, a hét vége felé pár órára beültem leskelődni. A fotózások előtt már gondolni kell a lesben az üveg páramentesítésére is. Még azzal voltam elfoglalva, amikor máris mozgást láttam a közelben. Cinege csapat érkezett. Még jó, hogy kerestem egy már páramentes foltot, ahol ki tudtam fotózni, mert így sikerült a néhány perce kihelyezett szederágon lekapni az odaszálló barátcinegét.

Jó kezdés, pont ahogy szerettem volna. Az itató környékén szépen színesednek a szederlevelek, kézenfekvő volt, hogy ezen a napon valami ilyesmivel próbálkozzak. Két barátcinege volt, közös fürdőzésbe kezdtek. 

Egymás után jöttek a cinegék, jó volt nézni az önfeledt pancsolásukat. Aztán hirtelen felpörögtek az események. Az itató szélén megjelent egy királyka. Gyorsan kellett reagálnom, mert nem a medence végébe szállt, hanem a kunyhóhoz meglehetősen közel, az itató szélére helyezett fatörzsre. Láthatóan a víz érdekelte, de a jó helyeken cinegék fürödtek, így oda nem mert menni. Helyette a víz tetején úszó levelekre próbált meg leszállni. Azok viszont nem bírták el a súlyát, egyből lesüllyedtek, a királyka meg mindig kirebbent az itató szélére. Annyira gyorsan történt minden, hogy ezeket a csobbanásokat nem is tudtam lereagálni, de amikor a víz mellett forgolódott, pár rövid sorozattal le tudtam fotózni.

Egy méteren belül volt, szabad szemmel is nagyon szép látvány volt, de a fotókon megjelenő részletektől teljesen elájultam. 

A királyka megpróbált még néhányszor leszállni a levelekre, de mivel ez nem volt eredményes, továbbállt. Még 10 perce sem ültem a kunyhóban, de már ennyivel is bőven elégedett lettem volna. De a forgalom nem állt le. Csuszka szólt a les fölötti fáról, és a következő pillanatban már a víz mellett nézelődött. 

Szintén nem az az egy helyben ülős fajta, pár kockát engedett, míg kortyolt párat, aztán már ismét a lombkoronából szólt vissza. A csuszka után volt némi szünet, aztán a les melletti bokorra valami leszállt. Takarásban volt, nem láttam, csak az erőteljes szárnycsapásaiból gondoltam, hogy nem cinegéről van szó. Kicsit várt, míg megmutatta magát, de mivel nyugodt volt a környék, csak lemerészkedett a víz mellé. Meggyvágó volt. 

A nap folyamán jött még egy példány. Nem fürödtek, gyorsan ittak pár kortyot, aztán már el is repültek. Azért mindkettőről készült néhány fotó.

Na, alakul a napi fajlista. :) Reméltem, hogy a les fölött csicsergő tengelicek is csak gyarapítani fogják ezt. Így lett. Egy öt példányból álló csapat lepett meg. Inni érkeztek.

Kedves, szép madarak. Jól mutatnak tükörképpel is.:)

A következő szereplő két fekete rigó volt. A tőlük megszokott ricsajozással érkeztek.

A rigók még a víz mellett voltak, amikor a másik hangoskodó társaság közeledett. Három szajkó közeledett, recsegve, riasztva. A nagy hangzavarra a rigók el is mentek. Mire a szajkók megérkeztek, üres volt a terep. Egyből birtokba is vették az itatót.

Egymás után csobbantak a vízben. Az egyik viszont olyan közel akart fürdeni, ami eddig teljesen szokatlan volt, hogy rá kellett szólnom a lesből, mert teljesen telefröcskölte a les üvegét. Nem vette túlságosan zokon, kiugrott a medence szélére, és méltatlankodva bámult a les felé. 

Majd mikor felszabadult a távolabbi fürdőhely, oda ugrott be, és csak úgy beleült a vízbe, mintha csak áztatta volna magát. :)

A nap zárásaként pedig a már említett, sárga nyomokat hagyó vendég is megérkezett. Az itató mellé léprigó szállt le.

A közeli öreg tölgyesben van fagyöngy szép számmal, annak a sárga termését eszik az évnek ebben a szakában a léprigók. Az elfogyasztott fagyöngy magja pedig az ürülékükben is megjelenik. Erről a nyomról nagy bizonyossággal felismerhető a madár, még ha nem is látjuk. Rendkívül óvatos volt. Leszállás után feszülten figyelt egy darabig.

Aztán ivott pár kortyot, majd elrepült.

Micsoda nap volt! Lassan itt a tél, és mégis milyen jó forgalom van a víz mellett...


Pécs, 2014. november 15.

Apróságok

Az utóbbi pár napban az ősz látványosabbik oldalát mutatja a Mecsekben. Szinte varázsütésre sárgult be a fák lombja, fantasztikus hangulatot kölcsönözve az erdőnek.

Nem tudtam ellenállni ebben a gyönyörű őszi környezetben egy madáritatós fotózásnak. Az itató melletti cseres-tölgyesben is a sárga uralkodik. A megélénkülő szélben pedig a levélhullás is megindul az erősebb lökések hatására. Az itató vize is tele van sárga levelekkel. Nem sokat kellett foglalkoznom azzal, hogy a medence környezetét csinosítgassam, adta magát az őszi hangulat. Várakozással teli órák következtek, és tulajdonképpen nem is volt nagy mozgás. Az izgalmat egy vegyes cinegecsapat érkezése okozta csupán. Aminek viszont nagyon örültem, hogy a cinegékkel őszapók is jöttek.

Nem szálltak le a víz mellé, de a környező bokrokat és a beszálló ágaimat is ellepték.

Sokan voltak, a kunyhó környéke hirtelen megélénkült a jelenlétüktől. Vidám madarak, folyamatosan beszélgetnek, hívják egymást, cserregnek. Nálunk két alfaj fordul elő. Az egyik feje fehér (Aegithalos caudatus caudatus), a másik feje csíkos (Aegithalos caudatus europaeus). Ilyenkor, ősszel és télen a tíz-tizenöt példányból álló csapatokban mindkét alfaj egyedeit megfigyelhetjük. Sőt tavasszal a vegyes költőpárok sem ritkák. Most is láttam mindkét alfajból a csapatban.

Az őszapók, miután megnézegették a les környékét, továbbálltak a környező bokrokra, fákra, maradtak a cinegék.

Némelyik a les zugait is átvizsgálta. Ott csüngtek a les tetején, sokszor csupán 10-15 cm-re tőlem. :)

Akár közmondás is lehetne ilyentájt, hogy a cinege nem jár egyedül. :) A javarészt cinegék alkotta csapatokban nagyon gyakran más madarakkal is lehet találkozni. Királykák társulnak hozzájuk. Ritka fotós csemege ez a rendkívül kicsi madárka. Ezúttal szerencsém volt az egyikükkel. Pár másodpercre leszállt elém egy. Kicsit forgolódott, nézegette a fürdőző cinegéket, majd elrebbent. Pár kocka készült róla.

Örültem neki. Akárcsak a közelben felhangzó érdes cserregő hangnak. Fel is készültem, tudtam ki fog érkezni. Ökörszem járt az itató mellett.

Szép nap volt. Szép, apróságokkal teli őszi nap. :)


Pécs, 2014. november 8.

A hónap képe - 2014. október

Fiatal fekete rigó ezüstfa maggal - 2014. október, Mecsek

Az októberi fotózások java részt a madáritatónál zajlottak. Az időnként már-már túl meleg vénasszonyok nyara felpörgette a forgalmat a víz mellett. A fő attrakciót ebben a pár hétben a rigók jelentették. Szinte csak velük lehetett találkozni, ha a madáritatónál lesben ültem. A fotózáson túl jó lehetőség volt arra is, hogy a különböző tollazati különbségeket megfigyeljem, kicsit tanuljak. A rigók viselkedése pedig élményszámba ment. Az ősszel érő bogyós cserjék a fő táplálékbázisai a rigóknak ebben az időszakban. Egy-egy alkalmas területen, bokros mellett összeverődnek, és leszüretelik a bogyókat. Lehet az kisebb, mint a galagonya termése, vagy nagyobb, mint a csipkebogyó mind egészben nyelik le. A nagyobb magvakat pedig nemes egyszerűséggel visszaöklendezik. Ez a jelenet az itatóra járó rigóknál szinte minden egyednél a víz mellet történt. Már vártam, hogy a leszálló madarak mikor köpnek egy vagy akár egymás után négy-öt magot is a vízbe. Próbáltam ezeket a pillanatokat megörökíteni. A hónap fotója is egy ilyen jelenetet mutat be, amikor egy fiatal rigó a felöklendezett magot még pár pillanatig megtartotta a csőrében. Ekkor készült róla az alábbi portré.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f7,1, 1/400, ISO 1000, -0,3 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2014. november 1.

Rigók rohama

Egy meglehetősen mozgalmas délelőttöt töltöttem a madáritatónál. A pár órás les alatt nem sok volt az üres perc, szinte folyamatosan történtek az események. És mint a címből is kiderül, a rigóké volt ezúttal is a főszerep. Szinte meglepték a madáritatót és a környékét. A fotózás alatt megszámolt húsz példány között gyakorlatilag az összes tollazati különbséget meg lehetett figyelni, a korok és a nemek függvényében.

A sort két öreg hím kezdte, egyszerre jöttek, de semmi balhé, teljesen nyugodtan viselkedtek egymás közelében is. Gyönyörű fekete tollazat, sárga csőr, sárga szemgyűrű.

Később is jött még hím madár, kiélveztem a lehetőséget, több kompozícióval is próbálkoztam.

  

Portréra is nyílt lehetőség természetesen. Közönséges madár, de a hím fekete rigó nagyon szép tud lenni.

Aztán persze voltak öreg tojók is, szép barna tollazattal, fehéres torokkal.

  

Sok fiatal madár is érkezett a vízhez. Voltak még javában vedlésben lévő "vegyes" tollazatúak.

És már vedlésüket befejezett fiatalok is, ahol a hímek csőre még nem sárgult be, de sárga szemgyűrűjük már szépen kirajzolódott.

  

És mint a korábbi fotózások alkalmával most is ment a magköpdösés rendesen. :) Szinte mindegyik rigó, mielőtt bármit is tett volna, a víz mellett felöklendezett egy-két, sőt néhány madár négy-öt magot is, amelyet aztán nemes egyszerűséggel a vízbe ejtettek. Mint valami belépőt, vagy fizetséget a vízért, úgy szórták a rigók a magokat az itató mellé érve. :)

Nekem csak a megfelelő időben kellett exponálni, hogy ezek a pillanatok a memóriakártyára kerülhessenek.

A gyors sorozat lehetővé teszi, hogy a köpetelés folyamata, egymás utáni kockákon elég jól kivehető legyen. Ezekből raktam össze egy képet erről az érdekes viselkedésről. 

Mivel a rigók csak ilyen magot hoztak, kíváncsi lettem, hogy vajon milyen növény magja lehet ez, ami már szinte az egész medence alját beterítette. A korábbi álláspont, miszerint som magról van szó, nem állta meg a helyét. A szakirodalom szerint az nem csíkos. Egy kis utánajárás után azonban hamar megoldódott a rejtély. A pár száz méterre lévő keskenylevelű ezüstfa termését ették a rigók, és annak magját hozták magukkal az itatóhoz. :) A rigókon kívül a nap történetéhez még egy szajkó is hozzá tartozik. Meglehetősen idegesen viselkedett.

A víz mellé nem is szállt le, csak körbe-körbe tekintgetett, majd recsegő hangján riasztott párszor. Ilyenkor érdekesen meggörbítette testét.

Két gyakori madár, amelyeket városokban is láthatunk. De az erdőben élő fekete rigónál és a szajkónál nincs óvatosabb madár. Ezt számtalanszor tapasztaltam már, így nagyon örültem, hogy mindezt élőben láthattam.


Pécs, 2014. október 12.

Fürdőző rigók

Úgy tűnik, egyenlőre a rigók uralják a madáritatót. Legutóbbi látogatásom során is szinte kizárólag fekete rigók jöttek. Nem baj, szeretem őket is. :) A két főszereplő egy tojó és egy vedlésben lévő fiatal madár volt. Az öreg tojó sokáig pózolt a medence mellé elhelyezett beülőn, így tudtam kicsit kísérletezni a fényekkel. Míg a madárra már közvetlenül sütött a nap, addig a háttér még árnyékban volt. Ez a helyzet lehetőséget adott, hogy egy kicsit játsszak. Így sikerült. :)

A nap aztán tovább kúszott, és a speciális fényviszonyokkal a tojó is tovább állt. A helyét egy fiatal madár váltotta fel. 

Első dolga volt, hogy tollászkodott egyet, vedlésben lévő tollazatát rendezgette. 

Miután végzett vele, alapos fürdőzést csapott. Többször is ki-be ugrált a vízbe, és mindannyiszor csak úgy röpködtek a vízcseppek, ahogy a szárnyaival csapdosott.

Jól jött a napsütés, a rövid záridővel szép pillanatokat tudtam kimerevíteni. A sok fröcsögős jelenet után a vízből való kiugrás pillanata is sikeresen a memóriakártyára került.


Pécs, 2014. október 4.

Rigók az itatónál

Jégmadár ide vagy oda, csak be kell ülni néha a madáritatóhoz. :) Ki tudja mikor történik valami érdekes, vagy mikor esik be valami jó faj. Szóval hogy ez irányú kíváncsiságomat enyhítsem, pár órára beültem a lesbe. Jó mozgás volt a környéken, így bizakodó voltam én is. Az erdőből kiszűrődő hangok alapján találgattam, hogy mi lesz az első madár. Egy fekete rigó volt. Hangos ricsajozással közeledett, egyre közelebbről szólt, majd egyszer csak leszállt elém.

Lehet, hogy valamit meglátott, mert sokáig idegesen tekintgetett arrafelé, ahonnan érkezett. Miután megnyugodott, hogy nem fenyeget veszély, várt egy kicsit, felöklendezett egy magot, azt beleejtette a vízbe, majd utána ugrott, és fürdött egy jót.

Alig, hogy elrepült, újabb rigóhang hallatszott a közelből. Szinte azonnal egy fiatal madár is leszállt a vízhez.

Majdnem ugyanott landolt, mint előtte a hím madár. Kicsit ugrállt, helyezkedett, majd ő is felöklendezett egy magot, amit szintén a vízbe ejtett. :) A közelben lehet valami jó bogyós bokor, ahol táplálkoznak.

Elégedetten körülnézett, majd ugrás a vízbe.

Őt még egy fiatal madár követte, majd ismét nagy riasztások közepette egy újabb hím érkezett. Szintén már messziről kiabált, és az itató melletti ágra szállt. Ott illegette magát, és folyamatosan hangoskodott. A riasztások után pedig elkezdett énekelgetni. Na nem olyan hangosan és erőteljesen, mint tavasszal, inkább csak úgy magának, szép halkan. 

Pár percig így énekelgetett, majd mint az eddigi madarak, ő is felöklendezett egy magot, és szintén a vízbe ejtette. :) Hát ennyi volt, jó kis rigós nap volt.


Pécs, 2014. szeptember 27.

A pityer meg a szajkók

Az itató felé jártam, hát bekukkantottam egy gyors szemlére, hogy minden rendben van-e. Hát mit látok, a víz tele van apró tollakkal. Ej, itt történnek a dolgok! Amint tehettem, beiktattam egy fotózást, hátha elkapok valami érdekeset. A szeptemberi esők miatt sok az elérhető víz a madarak számára, csobogó patakok, erdei tócsák mindenhol. De úgy látszik a szokás hatalma a madaraknál is sokat nyom a latban, és az itató megszokott vize ilyen időben is odacsábítja őket. Szerencsém is volt, napsütéses idő volt, és a medence vizében úszó falevelek már becsempészték az ősz hangulatát is. Ilyen gondolatokkal eltelve figyeltem a környéket. Az első izgalmakat mindjárt egy meglepetésvendég okozta. Az itató szélére a földről ugrott fel egy erdei pityer. Nem láttam honnan jött, egyszer csak ott volt. Nagyon ritkán látom. A hat éves itatózás alatt ez volt a második találkozásunk. Így lehet sejteni, hogy mennyire örültem az elkészült pár fotónak.

Sajnos sokáig nem tobzódhattam, a pityer csak rövid ideig mutatta magát. Szerencsére nem kellett unatkoznom, a további izgalmakért a szajkók voltak a felelősek. Többen is érkeztek egymás után.

Bele a vízbe, és vígan ment a pancsolás.

Régóta fotózom a fürdőző szajkókat. Nagyon sok expó ment el rájuk, és nagyon sok végezte a kukában. Ritkán sikerül olyan helyzetet elkapni, amikor minden klappol. Ez talán most egy olyan alkalom volt, amikor egy-két jobb pillanat is a memóriakártyára került.


Pécs, 2014. szeptember 12.

Hidegfrontok, madárvonulás

A fekete harkály jelenléte a madáritató körül állandóan piszkálja a csőrömet. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mikor nem vagyok a lesben, ott illegeti magát jobbnál-jobb helyzetekben. Persze ez mind csak feltételezés. Viszont a Kárpát-medencén átvonuló hidegfrontok a madárvonulás idején mindig hozhatnak valami újat, ami szintén érdekes lehet. Ezért kíváncsiságomat enyhítendő, újabb délutáni-esti fotózás kerekedett. Ez a nap egy citromsármánnyal kezdődött. Percekig csak a környező bokrokban bujkált, nagyon óvatosnak tűnt. De amikor végre rászánta magát, alapos fürdőzést rendezett.

Miután csatakosra fürödte magát, kiült pár másodperce a víz szélére, és szárnyait leengedve kicsit süttette magát a nappal.

A sármányt egy csuszka követte. Már hallottam a hangját a közeli fákról, így nem ért felkészületlenül az érkezése. Máskülönben bajban lettem volna, villámgyorsan mozgott.

Az amúgy is nagyon gyors madár, most ha lehet még gyorsabb volt. Látszott, hogy nem érzi biztonságban magát a víz mellett, gyors ivás, és már ott sem volt.

A következő madár szintén nem egy szokványos itatós szereplő volt. A kunyhóhoz egész közel egy fiatal tövisszúró gébics szállt le a medence szélére. Csak egy portéra adott lehetőséget, nem is ivott, csak körülnézett, majd felült a kunyhó fölé egy belógó ágra, ott már sajnos nem tudtam vele mit kezdeni. Pedig már nagyon régóta szeretnék egy jó fotót róla. Úgy látszik ez még várat magára.

Azért voltak szokványos madarak is. Megérkezett a menetrendszerű szajkó és örvös galamb is. Őket is csak portrézni tudtam, elég közel mozogtak, és nem nagyon akarták használni a beülőket. Nem baj, úgy látszik ez egy ilyen portrés nap. :)

A nagy madarak távozása után kicsit lapos lett a forgalom. Egy darabig nemigen jött semmi. Majd szürke árny libbent át a les előtt. Gyorsabb volt nálam, elsőre nem tudtam lereagálni a dolgot. Szerencsére visszajött, és a legjobb helyre szállt.

Egy szürke légykapó volt. Őt már biztosan a hidegfront hozta. A légykapók augusztus végére már javában vonulnak. Nagy volt az öröm. Két éve találkoztam vele utoljára ugyanebben az időszakban. Nagyon készséges volt velem. Szépen körbejárta a kirakott beülő ágaimat, több kompozícióban is le tudtam fotózni.

Ahogy a légykapót kuksoltam a fényképezőn keresztül, határozott szárnycsapásokat hallottam. Annyira jellegzetes ez a hang, hogy ki is találtam mi volt a hang forrása. Meggyvágó szállt le a légykapó alá, az itató szélére. Ej, most melyiket fotózzam? A bőség zavara.

Persze nem akartam lemaradni semmilyen jó helyzetről, de mivel a meggyvágó pár korty után el is repült, így megoldódott a helyzet, tovább tudtam foglalkozni a légykapóval. Ami kicsit még nézelődött az ágon, majd leszállt ő is a víz mellé.

Ivott, majd ő is elrepült. Örömmel néztem vissza az elkészült képeket. A ritka találkozások miatt ezek most nagyon értékesek számomra. Nézegethettem nyugodtan, a víz körül egy darabig csak cinegék mozogtak. Egy-egy kockát lőttem csak rájuk, amikor megfelelő helyre szálltak. Nagyon tetszenek mostanában az olyan képek, melyeken a zöld növényzet is megjelenik valamilyen formában. Próbálom az itatós fotózásokat olyan mederbe terelni, ahol erre minél több lehetőségem adódik. A legnagyobb nehézséget ezzel kapcsolatban az jelenti, hogy bizony a lemetszett leveles gallyak igen hamar fonnyadásnak indulnak, és a pár órás fotózás alatt is a levelek teljesen le tudnak konyulni. A fotókon ez bizony nem mutat valami szépen. Erre a problémára nagyon jó helyzetet kínáltak az itató melletti szederbokrok. Az év folyamán a les melletti szederindákat nem vágtam le, hagytam őket megnőni, és most a nyár végére lettek akkorák, hogy elérik a medencét is. Nem volt más dolgom, mint ezeket a hajtásokat az itató mellé hajtani. Így abszolút természetes beülőn, és garantáltan fonnyadásmentes levelekkel tudom a rászálló madarakat fényképezni.

Ezekben a szederbokrokban bujkált egy öreg vörösbegy is. Tiszta környezetben nem mutatta magát, de végül jól sült el a dolog. Egészen különleges hatású fotókat tudtam róla készíteni.

Nem is szállt fel a medencéhez. Jött viszont a múltkori fiatal vörösbegy. Vagyis ahhoz egy nagyon hasonló vedlési fázisban lévő példány.

Ő már sokkal bátrabb volt. Egyből a vízhez ugrott, és önfeledt fürdőzésbe kezdett. A mai rövid videó róla készült.

A nap lassan a végéhez közeledett. A medence szélén már alig volt fotózásra is elegendő fény. Viszont a háttérben lévő erdőben fantasztikus fényjáték vette kezdetét. A lemenő nap gyönyörűen bevilágított a fák közé, és szép hátteret festett pont az előkészített beszállófám mögé. Persze szinte törvényszerű, hogy ebben az időszakban nem jön semmi. A helyzetet egy széncinege mentette meg. Bár nem őt akartam ebben a környezetben lefotózni, de mit lehet ilyenkor tenni, hát csak fényképezni. :)

A madármozgás szinte teljesen leállt. Sóvárogva figyeltem a folyamatosan változó fényviszonyokat az erdőben. Az induláson gondolkodtam, amikor váratlanul egy szajkó jelent meg előttem. Róla lőttem a nap utolsó fotóit.


Pécs, 2014. augusztus 27.

Laza délután

A múltkori hajnali itatózás után kíváncsi voltam a délutáni mozgásra is. A szokásos előkészületek, és aztán csendes várakozás. Hosszú, csendes várakozás. Sokáig semmi nem történt, csak néhány lódarázs jött vízért, és a les tetején szaladgáltak a gyíkok. Végre mozgás és szárnysuhogás hallatszik. Cinegék jöttek. Szén- és kék cinegék, csupa fiatal példány. Lassan lecserélik fiatalkorú tollruhájukat. A fakó tollak közül itt-ott már látszanak az élénk, friss tollak is.

A cinegékkel aztán megmozdul az erdő. Egyre több hang hallható, és egyre több mozgás látható. Hiába, tart még a nyári időszak, amikor napközben inkább pihennek, és csak késő délután indulnak meg a madarak. A nap következő szereplői a szajkók voltak. Ketten jöttek.

Emlékszem, milyen sokat vártam az első szajkó fotóra, most meg mindennapos vendégek az itatónál. Örültem nekik, rövid videót is készítettem róluk.

Kis kergetőzés után azért csak fürdőzés lett a dologból.

   

A szajkók távoztak. Helyettük meggyvágók érkeztek. Szintén ketten. Nagyon ritkán látom őket itt.

Talán ez volt a harmadik eset az elmúlt évek alatt. Sajnos nem maradtak sokáig. Egy-egy képet engedtek, azt sem a legjobb helyen.

A meggyvágókat újabb cinegék követték. Majd az erősen fogyatkozó fényekben egy vörösbegy is felbukkant. 

Szintén egy átszíneződő fiatal egyed, már látszottak narancsos melltollai.

Hát ennyi volt a délután. A fények elfogytak, nem volt miért tovább maradni. Azért pici izgalom jutott. Az itató körüli erdő szélső fáján feltűnt egy fekete harkály. Már azt hittem, hogy talán megtisztel, de csak átrepült a les fölött úgy három méter magasan. A szárnysuhogását azért hallottam. Na majd legközelebb! :)


Pécs, 2014. augusztus 23.

Madáritatós vizit

Két hónap. Ennyi ideje nem fotóztam a madáritatónál. Na nem panaszkodom, volt máshol fotótéma bőven. Az esős nyári időjárás a vízpótlásba is besegített, így ez felől sem kellett aggódnom. Persze azért csak izgatott a dolog, mi lehet a helyzet, milyen madármozgás van mostanában ott. A tapasztalatok szerint mindig az ősz volt a legjobb időszak a madáritatónál. És ahogy a naptár is mutatja, egyre közeledik a szeptember. Szóval vasárnap hajnalban megvolt a program. Az erdőben később virrad, nem kellett sietni, így is erős szürkület volt még mire kiértem. Az élet is nehezen indult be. Sokáig semmi sem mozdult. Nagy sokára egy szajkó szállt le az itató feletti ágra.

Gyorsan ivott, majd sietve tovább állt. A szajkó utáni csöndet cinegék hangja törte meg. Egymás után több is leszállt, némelyik fürdött, némelyik csak körül nézett. Zömében fiatalok voltak.

A cinegéket vadgerlék követték. Három példány is leszállt a víz mellé.

Óvatos madarak, sokáig csak nézelődtek, mielőtt ittak volna. 

Újabb üresjárat, újabb cinege csapat. Majd hangos szárnysuhogással a les fölé leszállt valami. Próbáltam kilesni, de csak a farka végét láttam. Ennyi elég is volt. Már beállítottam a fényképezőt, mire elém is le mert szállni. Örvös galamb volt. Nagy madarat nem egyszerű jól megfotózni ilyen közelről, kellett némi előkészület, és egy kis furfang, hogy mindenképp jó helyre szálljon.

Ekkorra a nap is haladt annyit, hogy besütött a fák közé. Szépen megszínezte nekem a hátteret a galamb mögött. A nagy madár nyugodt volt, látszik, hogy gyakran jár ide. Le is ugrott a víz mellé, hosszasan ivott. Így közelről látszott igazán, milyen szép színekben játszik a nyakörve.

Azzal, hogy a napfény megérkezett a fák közé, mintha a madarak is megélénkültek volna. Rigók, harkályok kezdtek el hangoskodni a közelben, és az itató mellett is feltűnt egy-két érdekesség. Az egyik egy mezei poszáta volt. Új faj a madáritatónál. Nem volt túl közreműködő, értelmes fotót nem is tudtam róla készíteni, de mindenképp bizakodásra ad okot a megjelenése. A másik izgalmas faj pedig egy sisegő füzike volt. Szintén először látott madár itt. Nagyon gyors volt, többször is leszállt a víz mellé, de annyira hamar felrebbent, hogy nehéz volt követni. Egyszer adott három másodpercet, ekkor tudtam lekapni. Plusz egy faj, remek!

Nagyjából ezzel vége is lett a reggeli fotózásnak, mennem kellett. Jó kis mozgás volt. Azt hiszem nem árt, ha a következő hetekben több figyelmet kap a madáritató. :)


Pécs, 2014. augusztus 17.