madáritató

Újra itató

Úgy látszik el kellett jönnie az ősznek, hogy azt mondhassam: járnak a madarak az itatóra. Egész tűrhető forgalom van a víz mellett. A leskunyhót már nem csak meditálásra, hanem fényképezésre is lehet használni. Néhány órás leskelődés alatt sikerült pár fajt megfigyelni. Elsőként két vörösbegy érkezett. Nem siettek, alaposan körbenéztek.

Majd egy szajkó csapott egy jó kis fürdőzést. Jó pár percig lubickolt, majd csatakosan továbbállt.

Aztán egy barátposzáta óvatoskodott a les elé. Ide fiatal suhanc. Barna sapkáját most cseréli le a hímekre jellemző feketére.

A sort pedig egy csilpcsalpfüzike zárta. Neki örültem a legjobban. Végig a környező fákon mozgott, néha még énekelgetett is a tavasz emlékére. Néhány pillanatig volt csak az itatón. Pár korty után vissza is repült a lombok közé. Nagyon izgága madár. Alig hagyta magát fényképezni.


Pécs, 2010. szeptember 25.

Szülinapi szajkó

Ott kezdem, hogy márciusban elköltöztettem a madáritatót. Olyan fajokat szerettem volna idén fényképezni, amikre nagyobb esélyem van az erdőben, mint a tavalyi bokros területen. Találtam is egy jónak tűnő tisztást az erdő szélén. Egy kis cipekedés, kalapácsolás, vízhordás után már állt is a kis itató és a leskunyhó. Már csak a madarak hiányoztak. Hordtam is a vizet szorgalmasan, és amikor időm engedte, fotózni is beültem. Vagyis csak fotóztam volna, mert a madarak csak nem jöttek. A környéken pedig rengeteg madárka mozgott. Jöttek-mentek, akárhányszor csak kint voltam, de az itatót semmibe vették. Egyszerűen átrepültek fölötte. És az elmúlt fél év így telt. Darazsak, szitakötők, lepkék, gyíkok, mind látogatták a kis vizes medencét, de madár egy se szállt le. Persze mindig reménykedtem, hogy talán majd most, de akkor sem. Szóval ilyen előzményekkel indultam el vasárnap hajnalban. Elhatároztam, hogy a mai nap lesz a választóvonal, ha ma sem jön semmi, szétszedem az itatót, és egy időre pihentetem a projektet. Fél ötkor már az erdő szélén voltam. Kicsit korán érkeztem, mert még vaksötét volt a fák között. Hiába, rövidülnek a nappalok. Úgy jó fél óra várakozás után már annyira derengett, hogy az ösvényen be tudtam botorkálni a tisztásig. Pár pókháló lefejelése után beültem a lesbe, és vártam. Talán még egy kicsit szundítottam is. A nagy meditációból madárcsapat hangja riasztott. Őszapók és cinegék járták a környező bokrokat. Sajnos, ahogy jöttek, úgy mentek is. Már nem is mérgelődtem. Újabb fél óra csönd. Aztán koppan a les teteje! Amolyan határozott dobbantás volt. Már tudtam, mielőtt megláttam volna. Szajkó érkezett az itatóra. Nem hiszem el! Le is szállt inni.

Újabb dobbantás. Még egy szajkó! Nem maradtak sokáig, valamit nyikorogtak szajkóul, és már tovább is álltak. Hát mégis? Azt hiszem marad még egy kicsit az itató. A két szajkó esélyt adott egy kis hosszabbításra. Tovább már nem is maradtam, ébredezik a család, és ma nagy nap van. 31 éves lettem. Készülnek a meglepetés rajzok, és a finom ebéd, meg a torta. Otthon a helyem...


Pécs, 2010. augusztus 8.

A hónap képe - 2009. november

Ökörszem - 2009. november, Mecsek

Novemberi fotózásaim alkalmával egy nagyon kedves madárkával találkoztam. A madáritatót meglátogatta az ökörszem. Gyors mozgása és rejtőzködő életmódja miatt nagyon nehezen fotózható, ezért is örültem neki, hogy a leskunyhó rejtekéből észrevétlenül szemlélhettem a néha karnyújtásnyira ugráló madarat. Plusz szerencse, hogy több percig is itt tartózkodott, és alaposan körbe fotózhattam. Portrék és egész alakos képek is készültek. A választás ezek közül erre a képre esett, mert ez igazán ökörszemes.

A szajkó támadása

Legutóbbi itatós leselkedés úgy indult, mint ezelőtt mindig. Vizet nem is kell hordanom, mert a néhány naponként eleredő eső szépen feltölti a medencét. Így hát most munka nélkül aratom le a gyümölcsöt. Szépen jöttek is a madarak. Legtöbb talán meggyvágóból jutott erre a napra. Két-hármas kis csapatokban érkeztek inni. Néha volt egy kis összezörrenés is közöttük, sajnos ezek sorban életlenek lettek. Néhány képet természetesen készítettem róluk.

Jöttek szén- és kék cinegék, és pár fekete rigó is.

Mikor a forgalom lassulni kezdett, és nem kellett folyamatosan a fényképezőgépbe kukucskálni, (és a reggeli kávé is elmaradt) kicsit elbambultam. A nagy koncentráció közben hirtelen valami az üvegnek csapódott. Bevallom, nagyon megijedtem, és lefagytam. Egy szajkó a kunyhó mögül befordult az itató fölé, és minden teketória nélkül kétszer-háromszor a les üvegére csapott a csőrével. Gondolom a saját tükörképét agyabugyálta el. Majd amilyen váratlanul jött, olyan gyorsan el is ment. Annyira meglepett a dolog, hogy úgy gondoltam elég az izgalmakból. Irány haza kávézni.


Pécs, 2009. november 25.

Késő őszi itatózás

A madáritatós szezon a végéhez közeledik. Lassan eljönnek a tartós fagyok, és akkor bezár a söntés. De még most is hoznak kellemes meglepetést az itt eltöltött órák. Nem túl nagy a forgalom, de ami van az minőségi. Néhány jó fajjal találkoztam legutóbb. Érdekes, hogy az októberre jellemző állandó szajkó vendégek most elmaradnak, helyettük viszont minden alkalomra jut jó pár meggyvágó. Így volt ez most is. Galagonya és csipkebogyótól maszatos csőrrel jönnek, isznak és már mennek is. Nem úgy a nap sztárja. Apró madárka mozgott az itató mögötti bokrokban. Egyre közelebb jött, mígnem hirtelen a beszállóra szállt. Régi ismerős a vízmosásokból, öreg erdőkből. Előttem illegette magát az ökörszem. Nagy kedvencem ez a picúr madárka. Sokszor csodálkoztam rá meglepően erős énekére, vagy gyors, surranó röptére. Most sem hazudtolta meg magát. Nagyon nehéz volt követni az objektívvel, folyamatosan babrálni az élességállítással. Egyfolytában mozgásban volt. Szerencsére sokáig az itató körül mozgott, fürdőzésbe is kezdett. Sikerült néhány egészen jó képet készíteni.

Mikor közelebb jött, egy-két portré is készült.

Miután hagyta magát körbefotózni, dolga végeztével továbbállt. Levezetésképp egy szép kis barátcinege szórakoztatott. Egyszerű, ámde nagyon kedves madár. Fotózása már a közeli madáretetésre emlékeztetett. :)


Pécs, 2009. november 18.

A hónap képe - 2009. október

Kék cinege - 2009. október, Mecsek

Októberben fellendült a madáritató forgalma. A környező bokrosban táplálkozó madarak előszeretettel használták a reggelente már jégréteggel borított ivó helyet. Több madárról is készült jó kép, de talán a legszebb a kék cinegét bemutató fotó lett, amin már az őszi színek is megjelentek. A kék cinege nem túl gyakori vendég az itatónál, azon a napon mégis 2-3 példány is sürgölődött a víz mellett. Volt amelyik nemcsak ivott, hanem alapos fürdőzésbe is kezdett. A képen szereplő madárka körbeugrállta a beszállóágat, majd egy pillanatra megállt, és a leskunyhóra pillantott. Már nyomtam is az exponáló gombot, és elkészült ez a kép.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 400.


Pécs, 2009. november 1.

Új generáció

A legutóbbi madárlesre nem egyedül mentem. Akadt két lelkes segítőm, akik már alig várták, hogy a leskunyhóba bebújjanak, és megleshessék a képekről már jól ismert madarakat. Bogival és Dodóval hárman indultunk, hogy feltöltsük az itatót. Vagyis ott volt még Brumi maci, a kis fehér lovacska és a gazdája. Így már hatra nőtt a csapat létszáma. Hamar előkészültünk, és kamerával, fényképezővel (operatőr: Bogi, fotós: Dodó) bepréselődtünk a leskunyhóba. Ez egyedül sem mindig egyszerű, így meg egyenesen mutatvány számba ment. De bent már elhelyezkedve egész kényelmes. Türelmetlenül vártuk a madarakat.

A folyamatos párásodás (ennyien hamar beleheltük az üveget), és halk pusmogás ellenére sikerült néhány madarat megfigyelni. Fekete rigó, énekes rigó, meggyvágó, szajkó, mezei veréb, citromsármány jöttek az alatt a 30 - 40 perc alatt, amit bent töltöttünk. A tornyosuló felhők és a csöpörgő eső miatt úgy döntöttünk, hogy legközelebb folytatjuk.


Pécs, 2009. október 23.

Befagyott itató

A hosszan tartó őszi szárazság után megérkezett a várva várt csapadék. Néhány napon keresztül esett az eső, és a hőmérséklet is erősen lecsökkent. Örülni kell ennek, hiszen az eddigi ősz nem a szokványos arcát mutatta. A fák levelei nem színesedtek, hanem egyszerűen leszáradtak a fákról. Zörög az avar, sehol egy gomba. Egy természetszerető embernek szomorú látvány ez. Talán azért még lesz remény az őszi színkavalkádra. Közben persze kicsit szomorkodtam is, mert gondoltam, hogy a madáritatónál az utóbbi időben tapasztalt nagy forgalomnak egy csapásra vége. Eső után sok helyen találnak ivási lehetőséget a madarak. A legutóbbi itatós leselkedésre ilyen gondolatokkal mentem ki. Nem számítottam semmi extrára, merthogy előző nap is esegetett. Mindezek ellenére azért felkészültem, mert hát soha nem lehet tudni... Még napokkal ezelőtt gyűjtöttem az erdőben néhány marék színes levelet, hogy az itató beszállójára szórjam, kicsit változatossá akartam tenni a már szokványos képelemeket. Ha más nem, gondoltam legalább ezeket kiteszem. Az itatóhoz érve nagy meglepetés ért. BEFAGYOTT! Na nekem ma itt nincs mit keresnem. De ha már kijöttem, jégtörés (mondanom sem kell milyen hideg a víz), gyors tereprendezés és be a kunyhóba. Nem is kellett sokat várnom. Öt perc után már a környező bokrokban madarak mozogtak. És akkor elindult a lavina. Meggyvágók kezdték a sort. Sorban egymás után, akár ketten-hárman is egyszerre. Mintha alig várták volna, hogy kinyisson a söntés. Szinte mindegyik maszatos csőrrel érkezett. Pár perce még csipkebogyót falatoztak, a ragacsos hús pedig a csőrükön maradt. Készült is róluk pár kép.

Természetesen megjöttek a mezei verebek is. Zsivalyozásuk közepette egy vörösbegy is feltűnt a beszállón.

Szokatlanul sok kék cinegét is sikerült megfigyelni. Az eddigi egy-egy beesés helyett, most volt úgy, hogy három is tobzódott egyszerre a víz mellett.

Persze jöttek a rigók is. Eddig soha nem látott mennyiségben. Fekete rigók mondhatni csapatosan. három-négyesével érkeztek. A sok tojó és fiatal egyed közé jutott egy szép sárga csőrű öreg hím is. Szépen pózolva hagyta, hogy készítsek pár portrét.

Volt még énekes rigó, széncinege és a fa tetejéről hallottam cserrenni egy léprigót is. Talán, kis szerencsével még a tél előtt őt is megleshetem egy fotó erejéig.


Pécs, 2009. október 18.

Egyre közelebb

Az itatót elfoglalták a szajkók. Legutóbbi fotózás alatt három is jött-ment a környéken, és sűrűn leszálltak inni. Volt olyan pillanat, amikor két mátyásmadár is volt a beszállóágakon. Minden lehetséges pontot használnak. A leskunyhóhoz közelebbi részt pedig előszeretettel. Már kitapasztaltam, hogy ha dobbantanak a kunyhó tetején, akkor állíthatom az objektívet makró állásba, mert a következő pillanatban már ott csücsül előttem a madár. Ez kb 45-50 cm! Szokatlan közelség ettől a félénk madártól, hiszen már messziről elrepül és rekedt hangján riaszt, ha embert lát. Most meg meg is tudnám fogni, ha a kezem kinyújthatnám. Hihetetlen.

A szajkók mellett sikerült most is egy új vendéget lefényképezni. Csak pár korty erejéig maradt, meg néhány mezei verebet elkergetett egy meggyvágó.


Pécs, 2009. október 6.

Pörgés az itatónál

A legutóbbi itatós fotózás nagy meglepetéssel szolgált. Úgy látszik, hogy a szárazság összerántotta a madarakat az itató köré, mert soha nem látott forgalom van a víz mellett. Egymást váltják a különböző fajok. Csak kapkodtam a fejem. De nem csak megmutatták magukat, hanem egyesek még parádéztak is. Az első meglepetés egy nagy fakopáncs volt. Körbe járta az itatót és a beszállókat, míg végül a hozzám közelebb eső rönkön megpihent és jó sokáig ivott. Szép egész alakos képek és portrék is készültek.

A következő új faj az itatón a vörösbegy. Ő nem teketóriázott, egyenesen az itatómedence leshez közelebbi végére szállt. Ez kb 45-50 cm-t jelent az objektívtől. Ez a távolság pont az obi közelpontja makro állásban. Soha nem gondoltam volna, hogy madarat fogok makrózni. Nagyon kedves látvány volt a mindössze fél méterre szomját oltó vörösbegy.

Következett a sorban a szajkó. Többször is visszajött. Mindíg a leskunyhón landolt először. Majd a szívbaj kerülgetett, akkorát dobbantott érkezéskor. Kipróbálta az itató minden szegletét. Végül ő is közel kb 70 cm-re :) ivott. Természetesen portré készült.

Szintén új faj volt fényképezés szempontjából az énekes rigó. Nem időzött sokat, nem egy ráérős fajta. A fényképező persze dolgozott.

A sort két fekete rigó zárta először óvatoskodtak csak, de aztán nagy pancsolást csaptak. Az egyik szintén bejelentkezett egy közeli felvételre.

Tölteléknek volt egy sereg mezei veréb, néhány széncinege, pár zöldike, egy citromsármány és egy füzike (talán csilp-csalp). Ő sajnos csak egy villanásnyi ideig bírta a zsivalyozó verebek mellett.


Pécs, 2009. október 1.