madáretető

Etetős számvetés

Végéhez közeledik a madáretetés szezonja. A megérkezett enyhe idő és a tartós esők elviszik a havat, és lassan beköszönt a tavasz. Én is elővettem a jegyzeteimet, hogy lássam ezen a télen milyen fajok is látogatták az etetőt. Madarakban nem volt hiány. A felkínált eleségre sokan érkeztek. Az etetés alapját, mint minden télen, napraforgó képezte. A rigóféléknek alma, a harkályoknak háj is került az étlapra. Fotós szempontból is jó volt a tél. Több, eddig általam még nem fényképezett faj is lencsevégre került. Lássuk hát a listát. A zárójeles f betű azokat a fajokat jelzi, amelyekről fotó is készült. Sajnos akadt pár olyan madár, amelyek bár rendszeres vendégei voltak az etetőnek, fényképet mégsem sikerült róluk készíteni. Ilyen volt pl. az erdei pinty.
Tehát a lista:
1. Karvaly (f)
2. Nagy fakopáncs (f)
3. Közép fakopáncs (f)
4. Vörösbegy (f)
5. Fekete rigó (f)
6. Fenyőrigó
7. Barátcinege (f)
8. Kék cinege (f)
9. Széncinege (f)
10. Csuszka (f)
11. Szajkó (f)
12. Házi veréb
13. Mezei veréb (f)
14. Erdei pinty
15. Fenyőpinty (f)
16. Tengelic (f)
17. Zöldike (f)
18. Csíz (f)
19. Meggyvágó (f)
20. Citromsármány
A listára az utolsó pillanatban iratkozott fel a nagy fakopáncs. Az etetőn már nagyon gyér volt a forgalom. Az enyhe idő miatt szét széledtek a madarak. A szotyit is csak pár cinege hordta. Már azon járt az eszem, hogy kimászok a lesből, amikor a közelből hallottam a hangját. Pár pillanat múlva meg is érkezett a harkályoknak kirakott beszállófára. Nem is teketóriázott, egyből nekiesett a hájnak. A jelenet jó befejezése lett az idei etetős fotózásnak.


Pécs, 2010. február 20.

Harkály a porondon

Új faj jelent meg az etetőnél. Méghozzá nem is akármilyen. Úgy látszik, hogy a hosszan tartó hideg és a vastag hótakaró arra kényszerítette a közép fakopáncsot, hogy elhagyja kedvenc terepét. A kimondottan zárt erdőket kedvelő madár ritkán mutatkozik nyílt bokros területen. De hát az éhség nagy úr, és az etetőnél kifüggesztett háj ízletes és energia dús táplálék. Bár nagyon reméltem, hogy valamelyik harkály meglátogat, de erre a közepes termetű szép mintázatú madárra nem számítottam. Jó fél órán keresztül falatozott, miközben én nyugodtan fotózhattam. Érdekes volt látni, hogy az ez idő alatt többször átrepülő karvaly nem riasztotta el, hanem jellegzetes rejtőzködő viselkedésével elbújt a kirakott beszállófa mögé. A karvaly mozgását figyelve kúszott mindig az ellenkező oldalra, így folyamatos takarásban maradt.


Pécs, 2010. február 1.

A hónap képe - 2010. január

Tengelic - 2010. január, Mecsek

A januárban készült képek közül a választásom a tengelicet bemutató fotóra esett. Több szempontot is figyelembe vettem. Etetős fényképezések alkalmával többször találkoztam már vele, de jó képet még nem sikerült készíteni, mert általában a földre lehullott magokat szedegették, és nem szálltak följebb az objektív látómezejébe. Ez alkalommal magukat meghazudtolva szépen pózoltak a beszállóágakon. A másik ok pedig, hogy ez a kedves madár gyönyörű színekben pompázik, és az aranyzuzmóval borított ágon szép színfolt a téli hónapokban.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/125, ISO 400.


Pécs, 2010. február 1.

A karvaly és én

Kapcsolatom a karvallyal már nem újkeletű. Amióta etetős fotózással foglalkozom, kerülgetjük egymást. Pontosabban ő kerülget, én meg várom. Szinte törvényszerű, hogy a téli madáretetőknél ez a kisragadozó is feltűnjön. Hiszen a téli hideg az ő hasát is szorongatja, a madáretetők környékén meg nyüzsögnek a számára potenciális ebédrevalók. Sokszor találkoztunk már a helyszínen, csak a helyzet nem volt megfelelő. Volt rá példa, hogy az éhségtől elvakulva kergette kiszemelt prédáját, miközben én éppen az etetőt töltöttem fel. Lábam mellett elsuhanva tudomást sem vett rólam. Valahogy így indult ez az eset is. Megérkezvén a leshez, rendezkedek, pakolok be a kunyhóba, mikor riasztanak a cinegék. Tudom, hogy karvaly barátom már itt van. Fölnézek és a következő pillanatban leszáll mellém vagy egy méterre, rám néz, majd nem túl sietősen ellibben. Morogva bekászálódok a kunyhóba, ma sem jön már vissza. De szerencsére nem így történt. Ottlétem alatt nyolc alkalommal vágott be, ebből háromszor le is szállt, és hagyta magát fotózni. Fantasztikus madár. Gyors, elegáns, gyönyörű. Tökéletes ragadozó. Mondjuk az aprónépet sem kell félteni, jól megdolgoztatják. Nyolc próbálkozás után még nem tömte meg a begyét.


Pécs, 2010. január 22.

Meglepetés madarak

A hétvége megint Tolnanémediben talált minket. Fényképezést nem terveztem, de másképp alakult. Szüleim udvarában felállított dúcetető körül sürgölődtek a madarak. Az ablakból széncinegéket és néhány zöldikét lehetett csak látni. Dél körül kibattyogtam, hogy egy kis szotyit vigyek nekik, amikor is a kis etetőtálcáról két kis zöldes madárka rebbent föl a szilvafára. Nem repültek el, így jól láthattam, két csíz volt az. Ezek az északabbra fészkelő aranyos kis madárkák télen fel-fel tűnnek az etetők környékén. Nekem még ilyen körülmények között nem volt hozzájuk szerencsém. Kaptam is az alkalmon, és beültem az etető melletti leskunyhóba. (Persze csak a kötelező töltött káposzta elfogyasztása után.) Nem is kellett sokat várni, és az etető tálcán máris előttem eszegetett a két kis északi vendég. Sajnos az idő már délutánba hajlott, kevés volt a fény, így értékelhető fotót nem tudtam készíteni. De még a hétvégéből egy nap hátra volt, így hát másnap még egy sanszot kaptak a fotózkodásra. Vasárnap reggel örömmel konstatáltam, hogy a kis csízcsapat hat fősre duzzadt, erősen megnövelve az esélyeimet. Ment minden rendben, az egyedüli probléma az volt, hogy nem nagyon használták a beszállóágakat. A szotyihalom közepén eszegető csíz meg nem olyan szép látvány.

Egy-egy madarat lekövetve néhányszor sikerült elkapni, amikor felugrottak a beszállóágra, persze csak egy-két másodpercig. Sajnos jobbára a tojók. A fekete sapkás szép hímek csak az evéssel foglalkoztak.

Persze azért kattintgattam folyamatosan. Főleg, amikor egy 10-15 fős tengelic csapat is beesett. Rájuk nem lehet panaszom. Szépen mutogatták magukat, ahogy azt kell.


Pécs, 2010. január 18.

300

A karácsonyi meleg után újra beköszöntött a zimankó. A hideg és a hóesés összerántotta a madarakat az etető köré. Szerény becslésem alapján legalább háromszáz madárka tartózkodik folyamatosan a környező bokrokon. Nagyobbrészt különböző pintyek. Legtöbb megint zöldikéből volt.

Sokszor seregestül szálltak le elém. Ilyenkor csak azt láttam, hogy sárga tollgombócok zuhannak le a hóba. Amikor már kevés volt a hely, az újonnan érkezőknek a csapat fölött kellett szitálni, amíg megfelelő leszállóhelyet találtak. A landoló zöldike sárgás színeivel nagyon szépen mutatott. Megpróbáltam ezt a mozdulatot megfogni. Mondanom sem kell, hogy borult időben merész vállalkozás volt. Kb 60 expóbol egy kép sikerült.

Szerencsére egyre több a fenyőpinty is. Néhány tojó és egy hím is vegyült a zöldikék közé. A nagy tömegben nehéz volt kihámozni őket. De amikor egyedül maradtak, kaptak egy-egy sorozatot.

Persze cinegéből is volt, mint mindig, szén is barát is kék is. Sajnos a várva várt karvaly most elmaradt, bár volt néhány ígéretes pillanat, amikor a madársereg fejvesztve menekült a bokrok mélyére, és néhány percig síri csöndben figyelt. De a riadalom tárgya nem akart mutatkozni. Talán legközelebb.


Pécs, 2010. január 5.

A hónap képe - 2009. december

Szajkó - 2009. december, Mecsek

A decemberben készült képek mind a madáretetéshez kötődnek. Azt a néhány alkalmat, amikor időt tudtam rá szakítani arra használtam, hogy a sürgölődő madarakat meglessem. A hónap képe is így készült. Az őszi itatózások alatt ideszokott, és most a madáretető előnyeit is kihasználó szajkóra esett a választásom. Elsősorban a hájat és az almát fogyasztja. Üde színfoltja a madárseregnek, főleg amikor a les üvegablakának is előadja rendszeres színjátékát.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/125, ISO 200.


Pécs, 2010. január 1.

Kezdődhet az etetés

Elérkezett az idő! Bár még nincsenek tartós fagyok, és hó helyett is inkább eső esik, a december mégis a madáretetés kezdetét jelenti. Kaptam hát magam, és az etetőt feltöltöttem napraforgóval. Kb két hetük volt a madaraknak, hogy az új táplálkozási lehetőséget felfedezzék. Kíváncsian ültem be a leskunyhóba, hogy lássam, milyen a forgalom. Az első nap a madáretetőnél kellemes meglepetéseket hozott. Az időjárás nem kedvez mostanában a fotózásnak. A sűrű köd, a vastag felhők és az állandóan csepergő eső az amúgy is nagyon fényéhes objektívemnek vajmi kevés esélyt adott, hogy éles képet készítsek vele. A madarak sürgése-forgása viszont annál izgalmasabb volt. Seregnyi mezei veréb és széncinege látogatja már az etetőt.

A zöldikék, citromsármány, fenyőpinty csak a szomszédos bokrokon ücsörögtek. Nem úgy néhány meggyvágó és egy vörösbegy. Utóbbi szépen illegette magát a beszállóágon.

Szajkó koma is tiszteletét tette. Egész nap a környéken mozgott és az etetőre is leszállt. Úgy látom a harkályok számára kirakott háj érdekelte. A pózolást a les ablaka előtt most sem hagyta ki. Saját képmásának duruzsolt egyet, és egy-két határozott csőrvágással is megerősítette ezt.

Az igazi meglepetés azonban egy új madárfaj volt. Legalábbis a lesből még nem sikerült megfigyelni. Bár a környéken sokszor láttam. Ez nem más mint a karvaly. Nagy riadalom támadt a madarak között, és egyszer csak ott ült az etető tetején. Sajnos olyan rossz helyre sikerült szállnia, hogy mire a fényképezővel sikerült megtalálnom, már tovább is állt. Egy gyönyörű hím madár volt, szép narancsos mellénnyel. Remélem ide szokik az etetőhöz, és sikerül majd róla képet is készíteni.


Pécs, 2009. december 11.

A hónap képe - 2009. február

Extázis - Zöldike - 2009. február, Mecsek

Február hónapban a hónap képe az "Extázis". A képen szereplő zöldike érdekes testtartása ihlette a címet. Több alkalommal is próbálkoztam azzal, hogy az etetőre gyűlő madarak viselkedéséből is elcsípjek valamit. Erre a legkézenfekvőbb a zöldike volt. Egyrészt ez a faj látogatta a legnagyobb számban a napraforgós tálcát, másrészt igen aktívan "viselkedtek" is. Folyamatosan civakodtak, kergetőztek. Általában ezek a viták nagyon gyorsan zajlottak le, így nagyon kellett koncentrálni, hogy időben nyomjam a gombot. Az esetek többségében elkéstem vele, de azért arra is volt példa, hogy sikerült egy-két jó mozdulatot elcsípni. Így volt ez azon a napon is. A reggeli erős havazás után délutánra jött egy kis napsütés. Ettől a madarak is felélénkültek, nagyon jó mozgás volt az etetőn. Zöldike-özön. Szerencsém volt az időjárással, mert a napsütés lehetővé tette, hogy rövidebb záridővel fotózzak. A mozdulatok kimerevedtek a képen, a korábbi bemozdulásos "akciófotókkal" ellentétben. A kép egy kapáslövés eredménye. Ez a szép hím a fölötte elrepülő fajtársát fenyegeti. Az egész talán 2 másodpercig tartott.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/1000, ISO 400.


Pécs, 2009. március 1.

Meggyvágók napja

A tél végére megérkezett nagyobb hó, és egy kis zimankó újra összerántotta a madarakat az etető köré. Újra nagy a sürgés-forgás a napraforgó körül. Szén-, barát-, kék cinege, mezei veréb, zöldike, fenyőpinty, vörösbegy alkotják a csapatot. És végre a meggyvágók is képviseltetik magukat, immár 3 versenyzővel. Szinte mindig volt egy a tálcán zsibongó tömegben. És a beszállóágat is használták, így lehetőségem volt szép egészalakos képet is készíteni róluk. A sok meggyvágóportré közé jutott pár egészen elfogatható habituskép is.


Pécs, 2009. február 18.