nagy fakopáncs

Harkályok

A tavalyi évben, a téli időszakban, sok időt töltöttem a harkályok fotózásával. Az irántuk való érdeklődésem addig fajult, hogy külön lest üzemeltem be, kimondottan ennek a madárcsoportnak a fotózására. Sok szép fotó született, sok szép élmény ért. Viszont akadt egy kis probléma. A nagy testvérről még mindig nem sikerült fotót készíteni. Így nem volt mit tenni, idén is beüzemeltem a harkályos lest. Az eltelt néhány télies hét után tettem egy próbát, hogy lássam, mi is történik a harkályos fánál. Nagy meglepetés mondjuk nem ért. A terepet egyenlőre egy hím nagy fakopáncs uralja. Egész nap a környéken tartózkodik, minden nála kisebb madarat elkerget, és büszkén figyeli birodalmát.

Azért idővel remélem változik a helyzet, és a nagyobb rokonokat is lencsevégre tudom majd kapni.


Pécs, 2013. december 10.

Télutó

Február vége van. Az erdőben már mutatkoznak bizonyos jelek. Az avar alól helyenként előbújt a hóvirág, a rekettyefűz barkában van. A fekete rigó esténként énekelget, hatalmas fészkében pedig már tojásokon ül a réti sas. Tavaszodik. A harkályos lesnél a csuszkáktól hangos az erdő. Kiabálnak, trilláznak.Vidámságot hoznak a fák közé.

A hangulatot fokozza a kergetőző közép fakopáncsok látványa. Párban közlekednek mindenhova. A les elé is egyszerre érkeznek, a hím szorgalmasan követi párját. Csak néha hagyja egyedül, míg dobol egyet az öreg cser száraz ágán.

A nagy fakopáncsok is éreznek valamit. Három hím is kergeti azt az egy szem tojót, aki azért még rendszeresen leszáll az etetőhöz. 

Tavaszodik.


Pécs, 2013. február 25.

A hónap képe - 2013. január

Függőben - Hím nagy fakopáncs - 2013. január, Mecsek

Minél több időt töltök a harkályokkal, annál több bizonyosságot szerzek arról, hogy micsoda fantasztikus madarak! A természet remekbe szabott alkotásai. Az életmódjuk speciális testfelépítést igényel, hogy a függőleges fatörzseken biztonsággal kapaszkodhassanak. De azért azt nem gondoltam, volna, hogy a fizika törvényeit meghazudtolva, fittyet hányva a gravitációra, egészen akrobatikus mutatványokra is képesek. Persze láttunk már ilyet az erre specializálódott csuszkától, de egy nagy fakopáncstól számomra mindenképpen szokatlan volt az a jelenet, amit egy madáretetőnél töltött fotózás alkalmával tapasztaltam. Az etetőre bejáró hím nagy fakopáncsot már ismerősként köszöntöttem. Sűrűn megjelent, hogy szedjen pár szemet a napraforgóból. Persze ilyenkor azt sem mulasztotta el, hogy a többi madarat kicsit megkergesse, bizonyítva fölényét velük szemben. Egy alkalommal, az helyett, hogy a szokásos mozdulatsort megtette volna, fogta magát, a beszállófán fordult 180 fokot, és fejjel lefelé csüngve figyelte a többi madarat. Nem lehetett kényelmetlen a helyzet, mert vagy fél percig lógott az ágon. Majd ezután, ki tudja milyen gondolattól vezérelve, leugrott az etetőtálcára, és folytatta megszokott tevékenységét. Érdekes jelenet volt. Úgy gondoltam, hogy az elképesztő mutatvány megérdemli, hogy a január hónap fotója legyen.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f4,5 1/40, ISO 400 beállításokkal készült.


Pécs, 2013. február 2.

Mókus

Bár fotós projektjeim nagyrészt madarakról szólnak, azért vannak terveim négylábú állatokkal is. Igaz, hogy nincs tolluk, de nagy kedvenceim például a mókusok is. Régóta tervezgetem, hogy miképpen tudnék közelebb kerülni hozzájuk. Vagyis talán az jobb megfogalmazás, hogy régóta várom, hogy ők rám találjanak. :) Hát ez is bekövetkezett. A harkályok számára diót is  rakok ki rendszeresen, amit a nagy fakopáncsok előszeretettel fogyasztanak. Egy ideje azonban feltűnt, hogy a diókupac között vannak olyan üres héjdarabok, melyeken szemmel láthatóan harapásnyomok vannak. Hát jól van, majd csak fény derül a dologra, gondoltam. Így lett. A les mögül avarzörgés hallatszik. Olyan szakaszos, megáll, elindul. Egyre közelebbről hallom, míg nem jobbról, az öreg cserfák között, vöröses folt ugrál be a képbe. Mókus! Meg sem áll a diókupacig. Nagyon közel van, talán 2 m-re. Egyből válogatni kezd a diók között, majd egy szép darabot kezelésbe vesz. Forgatja, próbálgatja, majd nekiáll kibontani. Hallani, ahogy éles fogaival lyukat rág a kemény héjon. Nagyon aranyos! :)

Miután megette a finom dióbelet, neki fogott a raktározásnak. Egymás után vitte el a diókat, és rejtette el az avarba, korhadó fatörzs alá. Ha így folytatja, nem lesz elég a dió a tél végéig. :) Eközben egy szinttel feljebb is zajlik az élet. A harkályok egymást váltják a beszállófákon, míg a mókus a földszinten szorgosan dolgozik.


Pécs, 2013. január 30.

Pörgés a madáretetőnél

A tél első hónapjában annyira lekötöttek a harkályok, hogy a madáretetőnél egyszer sem tudtam fotózni. Hogy bepótoljam ezt a végzetes hibát, az újévet egy pörgős madáretetős fényképezéssel kezdtem. Ha meg kellene fogalmaznom, hogy mi okozza a legnagyobb örömet a madáretető melletti fotózásban, akkor azt hiszem, hogy maga a fotózás csak a második helyre kerülne. Az elsődleges élmény mindenképp a madarak közelsége. Egyszerűen doppingol, feldob a szárnyak közeli suhogása, a rendíthetetlen forgalom, a madarak sokszor egészen hihetetlen közelsége. Olyan élmény ez, amit a távcsöves madármegfigyelés nem tud nyújtani. Szóval nincs is is jobb kedvcsináló, mint egy jó, évindító madáretetős fotózás.
Elképesztő a forgalom, amit tapasztaltam. Seregnyi cinege támad minden irányból. 

A cinege sereg kiegészül a pintyek csapataival. Zöldikék, fenyőpintyek színesítik a felhozatalt.

Egy-egy szajkó is beszáll néha, pillanatnyi zavart okozva a kisebb madarak egymásutániságában.

De nagy szerencsére a harkályok sem hiányozhatnak. Nagy fakopáncsok jönnek-mennek, kergetőznek. Ügyességüket bizonyítva, többször az ágakon függeszkedve közlekedtek. Bámulatos képességű madarak!


Pécs, 2013. január 4.

Ünnepi harkályok

Az év végi ünnepek nálunk egyet jelent az utazással. A karácsonyt már hagyományosan Tolnanémediben töltjük. A mama finom beiglije mellett nekem viszont ez egyet jelent a madáretetős fotózással is. A szülői udvarban felállított dúcetető hosszú évek óta teljesít szolgálatot. És így, karácsony táján pár órát el szoktam tölteni a mellette összetákolt leskunyhóban is. Úgy gondoltam, hogy ezt a pár órát most a harkályos projekt szolgálatába állítom, és az etető mellé a harkályoknak is megfelelő beszállófa került, a kedvenc csemegéjükkel ellátva.

És lám a harkályok fel is fedezték ezt a táplálkozási lehetőséget. A környékbeli nagy fakopáncsok szépen bejártak az etetőre.

Persze a harkályoknak felkínált csemegére más madarak is rákaptak. A cinegék mellett néhány csuszka is megjelent párszor.

A nagyobb meglepetést azonban egy közép fakopáncs feltűnése okozta. Nem egy szokványos látvány egy falusi udvarban, örültem neki nagyon. Nem sietett, kényelmesen tollászkodott, mielőtt táplálkozni kezdett volna.

  

Szép volt, ünnepi hangulat, ünnepi harkályokkal.


Pécs, 2012. december 30.

Hatalomátvétel

A harkályetetőnél változtak az erőviszonyok. Az eddigi békés órákat eszeveszett kergetőzés, erőfitogtatás váltotta fel. A harkálycsemegére bejáró hím nagy fakopáncs úgy döntött, hogy minek megosztani a táplálékot másokkal, ha saját magának is megtarthatja. Ezért hát minden madarat, aki leszállni merészel el kell kergetni. Csuszka, cinege, közép fakopáncs, nagy fakopáncs nem számít. De mivel viszonylag sok madár látogatja a harkályetetőt, a terület újdonsült urának a táplálkozásra már nincs is ideje. Sokszor nem is tudta hirtelen eldönteni, melyik madár nyomába eredjen, amikor egyszerre több cinege is leszállt. Ilyenkor csak farkát széttárva, szárnyait picit leeresztve, dühösen forgolódott, majd a legközelebbi madár után vetette magát.

Persze a rivalizálás sem tarthat örökké, és a sok lúd disznót győz elve alapján, előbb-utóbb minden madár hozzájutott a táplálékhoz.


Pécs, 2012. december 22.

Harkályok: második felvonás

Az elmúlt telet a harkályok fotózásának szenteltem. Nagyon kellemes perceket töltöttem el kedvenc madaraimmal, ráadásul számos remek fotó is készült róluk. Azonban van még mit fotózni ebben a témában, úgyhogy a harkályos projekt a második felvonáshoz érkezett. Hogy a fejemben már létező képek megszülessenek, a megfelelő előkészületeket meg kellett tennem. Ennek köszönhetően a környékbeli nagy és közép fakopáncsok már szépen mutatják magukat a les előtt.

 

Folytatás következik! :)


Pécs, 2012. december 4.

Hajnali tobzódás

A madáritatónál várható nagy forgalom újabb hajnali lesre csábított. Még erős szürkületben értem a helyszínre. Már ismerősként köszöntöttem a közeli fáról szóló macskabaglyot, aki velem mit sem törődve kiabált. Ráérek még szöszmötölni, lassan virrad. Mire mindet elrendezek, azért már finom zörgések jelzik a közeli bokrokból, hogy más is felébredt. Még el sem helyezkedtem a kunyhóban, máris négy vörösbegy áll az itató szélén. Nagyon ki lehettek tikkadva, jóformán el sem tűntem még a szemük elől. Erős még a fényhiány, nem tudok velük mit kezdeni. Hanem alig telik el pár perc, nehéz huppanással nagy madár érkezik. Zöld küllő! Ej, korán van még, 1/2 másodperces expót enged csak a gép. Megpróbálom elkapni azokat a pillanatokat, amikor két korty között vár picit.

Hihetetlen, hogy éles kép is készül, de készül. Az első találkozás óta szépen színeződik már át gyönyörű zöld ruhájába. 5:50-et mutat az óra, elkezdődött a nap.

A küllő távozása után újra a vörösbegyeké a terep. Előbbi hosszú expós képeimen felbátorodva őket is fényképezem. A záridő már 1/3 másodpercre rövidül. Javulnak az esélyeim! Persze a pattogó vörösbegy nem várja ki, míg lassan lefut a fényképező zárszerkezete. Sebaj, így készülnek a "művész" fotók.

Ezek után aztán beindult az a tobzódás, amire a címben is utaltam. Megjelent az első nagy fakopáncs, amit utána még egy, és még egy, és már nem is számoltam hány követett. Egész reggel jelen voltak, egymást váltották a beszállófákon. Öreg és fiatal madarak is érkeztek vegyesen. Ittak, kergetőztek, vagy éppen megpihent

  

Egy közép fakopáncs is jutott közéjük. A nagyobb rokonoktól nem zavartatva magát, nyugodtan ivott a vízből.

Megjelentek a csuszkák is. Tulajdonképpen már számítottam rájuk, így nem ért felkészületlenül a gyorsaságuk.

A rigók is képviseltették magukat ezen a reggelen. Először egy énekes rigó érkezett. Különösen örültem neki mert jó ideje nem találkoztam már vele. Félénk madárka, megvárta, míg felszabadul némi hely a víz mellett. Szerencsére ott várakozott, ahol nekem is tetszett.

Fekete rigó is jutott, több is. Ők már picit harciasabbak. Gondolkodás nélkül a víz mellé repültek.

A nagy sürgés-forgás közepette pici madár tűnt fel egy pillanatra. Hirtelen nem is szállt le, csak többszöri próbálkozásra sikerült egy nyugodt helyet találnia. Izgatottam nyomtam le a gombot, új faj érkezett az itatóhoz. Fitiszfüzike.

A vízhez nem fért oda szegényke, a "tömeg" nem engedte. Odafért viszont egy másik új vendég. A hangjáról már akkor kiszúrtam, mielőtt megláttam volna. Citromsármány. Ő is hiányzott eddig az itatós listáról.

Természetesen jöttek bőven cinegék, szajkók is. A barátposzáta is nagy fürdőzést csapott. Vizes tollazatát győzte utána rendbe szedni.

Az eddigi sok újdonság ellenére a nap szenzációja csak ezután következett. Ismét egy zöld küllő landolt a víz mellett. Nem a hajnali madár. Ez egy tojó volt, bár szintén egy átszíneződő fiatal. Valószínűleg ugyanabból a fészekaljból. Elég közel szállt le a leshez, ezért először portrékkal próbálkoztam. Ilyen közelről látszik igazán, micsoda hatalmas csőre van.

Azt hittem, hogy miután ivott el is fog repülni, de nem így történt. Ránézett arra a tuskóra, amit néhány napja raktam ki. (Gondolván, majd ezen fogom lefotózni a küllőt.) És már fel is ugrott rá. A betyárját. Gyorsan portré állásra váltottam, hátha enged pár kockát. A pár kockából aztán az lett, hogy majdnem tele lőttem a memóriakártyát. A küllő nekiállt kopácsolni a tuskót. Több percen keresztül játszott, tette-vette magát. Fantasztikus volt, mondanom sem kell, majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor a képeket az LCD-n visszanéztem.

 

És ha nem lett volna elég az adrenalin erre a reggelre, zárásképpen leszállt a les elé egy szürke légykapó. Szintén új faj az itatónál.

Micsoda reggel! Az erősen emelkedő fények miatt aztán abba hagytam. Az utóbbi idők legizgalmasabb fotózásán voltam túl. Reggel háromnegyed hattól kilencig folyamatosan pörögtek az események, ráadásul új fajok is érkeztek. A fotózáson kívül azért van a dolognak más jelentősége is. A hosszan tartó aszályt megsínyli a természet. Egy ilyen, viszonylag kis méretű itatóval nagyon sokat segíthet bárki a  madaraknak. Mindenkit arra buzdítok, hacsak teheti, helyezzen el a kert sarkában egy nagyobb virágalátétet, amit naponta feltölt friss vízzel. A madarak hamar megtalálják, és az mellett, hogy örömmel oltják szomjukat, a víz mellett sürgölődő népség látványa mindenkinek nagy élmény.


Pécs, 2012. augusztus 26.

Mozgalmas délután

Az utóbbi időkben a fényképezésre szánt idő nagy részét a madáritatónál töltöttem. A szárazság miatt a madaraknak gyakorlatilag nincs más ivási és fürdési lehetőségük a környéken. Amikor elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, hamar rá kellett jönnöm, hogy a Mecsekben lévő számos természetes vízlelőhellyel nehéz versenyezni. A hegység tele van patakokkal, forrásokkal, és sok az időszakos pocsolya is. Most ez a versenyhelyzet gyakorlatilag megszűnt. A hosszú ideje tartó aszály kíméletlenül felszárított minden erdei vízfelületet. Ezért a madáritató forgalma is érezhetően megemelkedett. Ezt tapasztaltam a legutóbbi délutáni fotózás alkalmával is. A kezdeti méla csendet öt óra tájban törte meg néhány széncinege. Ők voltak az elsők, de innentől fogva egészen estig folyamatosan jöttek. Pancsolásukkal felverték a környéket. Az első izgalmas pillanatot egy hím nagy fakopáncs okozta. Lendületesen érkezett a beszállófára. Szépen elhelyezkedett a hátteret adó, már sárguló galagonya bokor előtt.

Nem sietett. Rövidesen újabb huppanás a másik beszállófán. Egy másik harkály. Egy fiatal nagy fakopáncs. Pár fotóra volt csak idő, de már jött a harmadik is, egy tojó.

Három nagy fakopáncs volt egyszerre előttem, győztem válogatni, hogy melyiket fotózzam. Érdekes volt, hogy egymással szemben teljesen nyugodtan viselkedtek. Pedig ez nem jellemző rájuk. A nagy fakopáncsok, főleg az öreg hímek folyton kergetik fajtársaikat. Bár a hím dominanciája azért érezhető volt. Főleg a fiatal, már átszíneződő madár kerülte. Igyekezett mindig az itató ellenkező oldalán tartózkodni.

De végül is minden csetepaté nélkül, szépen ivott mind a három, majd elrepültek. Miközben a harkályok uralták a terepet, egy vadgerle is megérkezett. Egy darabig az itató melletti fán várakozott, majd egy alkalmas pillanatban pár korty erejéig leszállt a vízhez.

Megtanultam már az idők során, hogy a lesben, még ha sokszor nehéz is, folyamatosan figyelni kell. Számtalanszor lemaradtam már szép pillanatokról, madarakról, mert éppen a fényképezőt babráltam, vagy a leskunyhóban futkározó hangyákkal szórakoztam. Szóval igyekszem a belátható területet folyamatosan szemmel tartani. Ennek köszönhető, hogy nem maradtam le a csuszkáról. Villanásszerűen jelent meg az itató mellett, és villámgyorsan a víz mellett termett, ahonnan három rövid korty után már el is repült. Pár másodperc volt csak az egész jelenet. Örültem nagyon, mert a csuszkát első ízben láttam az itatón.

Persze a napból nem maradhatott ki a menetrendszerű szajkó, és a már jól ismert fiatal vörösbegy sem. A nyáron többször látott csapzott, tollatlan szajkók immár gyönyörű tollazatban pompáznak.

A vörösbegy meg már ismerős mindenkinek. Ezúttal egy öreg madár is mozgott a háttérben, de fotózható helyre nem szállt, így róla nem készült kép. De a fiatal a tőle megszokott peckes tartással ismét pózolt a kamerának.

A nap végül kellemes meglepetéssel zárult. Már erősen csökkenő fények mellett egy kis szürke madár röppent az egyik beszálló tetejére. Kétséges volt az értékelhető fotó megszületése, de szerencsére sikerült néhány éles képet 1/10-es záridővel a kártyára varázsolni. Tojó kormos légykapó volt. Év közben nem láttam, így gyanítom, hogy náluk már megkezdődött a vonulás. Ő is új faj volt az itatón.

Nagyon szép, mozgalmas délután volt. Négy órányi les után, jó érzéssel másztam ki a kunyhóból. De akkor örültem igazán, amikor az autó is elindult. :)


Pécs, 2012. augusztus 11.