keresztcsőrű

A hónap képe - 2012. október

Hím keresztcsőrű - 2012. október, Mecsek

Az ősz mindig izgalmas a madarász számára. Olyan madarak tűnnek ilyenkor fel, amelyekkel az év más szakában nem találkozhat. A madarász szív ezért ősszel picit talán szaporábban ver, ha egy-egy ritkábban megfigyelhető faj kerül elő. A madárfotós pedig még nehezebb helyzetbe jut, mert nehezen csillapítható jobb mutatóujj bizsergés is gyötri ilyenkor. Hasonló tünetekkel küszködtem én is, amikor azon munkálkodtam, hogy a Mecsekben felbukkanó, és tartósan egy helyen mutatkozó keresztcsőrűeket lencse végre kapjam. Mivel a tünetek csak az exponáló gomb lenyomására, és a fényképező zárjának csattanására enyhülnek, ezért az októberben fotózásra szánt időt a keresztcsőrűekkel töltöttem. Egyszerűen fantasztikus madarak. A lessátorban, és a madarak megfigyelésével töltött idő sok élményt adott, bár fotós eredményt csak az első alkalom hozott. A keresztcsőrű csapat a sátram felett táplálkozott, a szomszédos fenyő csúcsán. Munkájuk nyomán csak úgy hullott a tobozpikkely, megkopogtatva a sátorlapot. Kis idő múltán egy hím és egy tojó egyre lejjebb és lejjebb szállt, majd kiültek a fenyő alsó ágára, mindössze 1,5 m-re a lessátram fölé. A felfelé nyíló kis kémlelőn keresztül jól láttam őket. Feszült pillanatok voltak. Vajon leszállnak a kis madáritatóra? Pár perc múlva a hím megtette, amit előtte megálmodtam. Néhány szárnycsapással a fényképező előtt termett. Már csak egy dolgom volt, lenyomni az exponáló gombot. Szép pillanat volt. És mint az utána következő néhány eredménytelen lesben ülés bizonyította, ritka pillanat is.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, 5,6, 1/250, ISO 400 beállításokkal készült.


Pécs, 2012. november 1.

Márpedig ilyen madár nincs is

Kedvenc fenyvesembe vezetett az utam, még szeptember közepén, hogy az odútelepen még elmaradt tisztítást elvégezzem. A költési szezon után az odúkból a fészekanyagot illik eltávolítani, hogy ne adjunk lehetőséget az élősködőknek, parazitáknak az áttelelésre. Nem volt nagy munka, és legalább kicsit madarásztam is. A vastag mohával borított talajon hangtalan a járás, szinte minden apró neszt meghallani. Meg-megállva, lassan haladva figyelgettem a fenyőkön mozgó madarakat. Egy helyen, a fák teteje felől furcsa zaj hallatszott. Apró recsegések, roppanások, lehulló tobozpikkelyek alig hallható neszezése. Nem sokat kellett keresgélni a hang forrását. Az egyik fenyő csúcsán, a csüngő tobozokon 3 madár lógott, és a tobozokat bontogatták. Mielőtt megpillantottam őket, már tudtam kikhez van szerencsém. A magashegységek fenyveseinek madarai, a keresztcsőrűek táplálkoztak felettem. Sok évnyi madarászás alatt csak néhány esetben találkoztam velük, de ilyen közelről, pár méterről, még soha nem tudtam megfigyelni őket. Nagy élmény volt! A kíváncsiság persze pár nap múlva ismét a helyszínre vitt, és csodák-csodája, 15 keresztcsőrűt számoltam. A feladat adott volt, le kell fotózni ezt a hihetetlen csőrszerkezettel ellátott madarat. Na igen, de hogyan?! A keresztcsőrűek fent táplálkoznak a fák csúcsán, én meg nem tudok repülni. Valamit tenni kell! A megoldás a madár életmódjából fakad. A keresztcsőrű szinte kizárólag fenyőmaggal táplálkozik. A fenyőmag meg sok vizet kíván, ezért ezek a madarak sokat, napjában többször isznak. Ezt a tényt próbáltam kihasználni, és másnap már állt egy mobil madáritató az erdőben. Igaz, hogy az időjárás esősre fordult, de lesz ami lesz, egy próbát megér.

Egy hét szoktatási idő után, nagy várakozással telve tettem próbát. És nem hiába. A jutalom keresztcsőrű fotó lett. A határozó könyvek oldalain már megcsodált, egészen elképesztő csőrszerkezetet most teljes valójában láthattam, megbizonyosodva arról, hogy márpedig ilyen madár mégis van!


Pécs, 2012. október 9.