zöld gyík

Nem így az itató állandó lakói, a gyíkok. Ők általában ráérnek. A terület ura egy hím zöld gyík. Régi ismerősöm már. A elhasznált farönkökből, beülő ágakból, dekorációs elemekből az évek során kis kupacot raktam össze a medence mellett. Ott él, de rendszeresen megjelenik a medence szélén is.

Májusra szépen bekékül a hím zöld gyíkok torka. Ez a nászruhájuk, ami csak a szaporodási időszakra szól.

Miután ivott, ráérősen felcammogott az itató szélén lévő farönkre, és hosszú percekig csak süttette magát a nappal. Neki nem annyira sietős.

Gyönyörű acélos volt a csőre. Azért így mást mutat ez a madár, mint ősszel. Nem maradt sokáig, pár kortyot ivott, és már ment is.

Szuper. Egy jó faj elsőre, nem rossz ómen. :) Röviddel a meggyvágó után újabb jó faj érkezett. Ő sem időzött sokáig, egyetlen kép erejéig röppent csak elém. Talán még nem is a víz miatt, hanem a víz körül mozgó rovarok miatt. A közelben éneklő csilpcsalp füzike volt az.

Fölkapott valami apró lepkét, amiről sajnos lemaradtam, és már ott sem volt. Sebaj, egy fotó is fotó! Több madár nem mutatta magát, habár folyamatosan énekelt a barátka a szomszéd bokorban, hallottam a fekete rigókat, harkályokat, cinegéket, és az év első kakukkját is. Csak a gyíkok másztak elő, ittak és napoztak. Először a nőstény zöld gyík jelent meg,

majd a már kékülő torkú hím is tiszteletét tette.

Ennyi jutott az első alkalomra. Jó lesz, úgy érzem. Az örömhírt pedig a végére hagytam. A békapetékből mostanra kikeltek a békalárvák, így most tele van a medence úszkáló ebihalakkal. :) Számomra egy újabb példája annak, hogy egy hosszú időn keresztül működő madáritató nem csak a madarak körében népszerű.

Gyakorlatilag a szabadidőm ezekkel a munkákkal el is telt. Fotózásra csak a tavaszi virágok miatt tudtam időt szakítani, amikbe jártamban-keltemben belebotlottam. Nagyon hiányzott már valami madaras téma. Tehát adta magát a dolog, egy kis időt el kellett tölteni a madáritatónál. Sokra nem számítottam, mert az eddigi tapasztalatok alapján a március nem túl termékeny ezen a téren, de egy kis csendes leselkedés mindig jól jön. A madáritató elválaszthatatlan tartozékai a molnárpoloskák. Amint kitavaszodik, egyből megjelennek a vízen, és egész évben ott rohangálnak. Most is így volt. Egymást kergették, és néha komoly válldobással fűszerezett birkózást is bemutattak.

Ugyanilyen állandó vendégek a gyíkok. Eddig csak fali gyíkokkal találkoztam itt, akik a kunyhót és a medence környékét is birtokolták. Ám most feltűnt egy zöld gyík is. Komótosan sétált a víz mellé, ivott, picit napozott, majd elment.

Van élet az itató körül ez kétségtelen. De azért mégis csak madáritató. Ezt a tényt egy szajkó erősítette meg. Hirtelen jött. Ivott pár kortyot. Elég közel volt, így néhány portrét tudtam róla készíteni.

Majd utána felült a les fölötti fára, és elkezdett énekelni. Aki csak a szajkó recsegő kiáltását ismeri, nem tudja micsoda hangszer rejtőzik ennek a madárnak a torkában. Szenzációs hangutánzó. A mindenféle énekes hangjaiból álló hangicsálásba ezúttal a darvak krúgatása, és a nagy lilikek hangja is belekerült. Biztosan akkor hallotta, mikor az erdő fölött húztak el. Ezzel a hangegyveleggel kezdődött a hatodik itatós szezon.

Nagy elmélyültséggel próbáltam megfelelő helyzetbe jutni a fényképezővel, mikor pár méterre tőlem nagy zörgéssel megindul valami. Nem lehet túl nagy, mert a fűből nem látszik ki. Ahogy jobban feltápászkodok, egy szép hím zöld gyík néz velem farkasszemet. Óvatosan szerszámot cserélek, és megpróbálom a másik objektívvel lekapni. Látszik, hogy a terület urának képzeli magát, mert nem akar gyorsan eliszkolni. Sikerül egy-két közeli portrét is készíteni. Mikor már nem tudok többet kattintani, hirtelen gondol egyet, és már ott sincs. Nagy csörtetéssel eltűnik egy nagyobb fűcsomó mögött.