odútelep

míg a másikban magam sem tudom mennyit találtam. :)

A cinegéken kívül más lakókat is találtam. Három odút is pelék foglaltak. Egyben mogyorós, kettőben pedig nagy pelék néztek vissza rám, amikor a tetőt elfordítottam.

Egy odú pedig igazi meglepetést tartogatott. Amikor le szoktam emelni az odúkat, a súlyukból már lehet következtetni arra, hogy van-e bennük fészekalj. Ez elég nehéz volt, gondoltam is, hogy jól meg van tömve fiókákkal. Hát nem. Egy öt tojásos kihűlt fészekaljat láttam benne. Ám mikor vissza akartam zárni a fedelet, valami mozdult a sarokban, és egy farok tűnt el a fészek alatt. Aha, valami el akar bújni. A fészekcsészét kivéve derült ki, hogy egy erdei sikló volt a fészek alatt.

Az erdei sikló gyakori fosztogatója az énekes madár fészkeknek, én azonban eddig ilyen helyzetben még nem találkoztam vele. A siklónak persze nem tetszett, hogy lelepleztem, egyből menekülőre fogta.

A hasán lévő három dudor azt is elárulta, hogy pár tojást már elfogyasztott. Persze nem bántottam, de egy kis pózolásra azért rávettem, mielőtt útjára engedtem. :)

A cinegés odútelepeimen viszont egészen konkrét nyomokat találtam. Helyenként ugyan már kotlanak a széncinegék,

de a legtöbb odúban még csak különböző számú fészekaljakat lehetett látni. 

Hogy mit rejtenek a tojások, az pár hét múlva kiderül. :)

A szőrkupac pedig lélegzett, és aztán meg is mozdult. :)

Nagy pelék aludtak az odúban, egyszerre három is. Így még nem találkoztam ezzel a szép kisemlőssel. Bár az odútelepeken általában nem látják szívesen a nagy pelét, lévén, hogy néha kirámolja a fészkeket, és megrágja az odút, kitágítva annak röpnyílását. Én most nagyon megörültem nekik. Pláne, hogy egy másik odúban még két példánnyal találkoztam. :) Védett faj, 50 000 Ft-os természetvédelmi értékkel.

Nagy volt az öröm, hiszen a 2011 óta tartó búbos cinege telepítési projektem alatt ez volt a harmadik fészekalj, amit az odúkba raktak a madarak. És adódott még egy érdekesség is. Annak idején, az első költések alkalmával az összes fiókát, és a szülő madarakat is meggyűrűztük. Tettük ezt azért, hogy a későbbiekben minél inkább nyomon követhető legyen a madarak mozgása. A mostani költésnél pedig egyértelmű volt, hogy az egyik szülő madár gyűrűt viselt. Már csak azt kellett megtudni, hogy vajon ki ő. Erre a fiókák gyűrűzésénél nyílt lehetőség. Az öt tojásból három fióka kelt ki. Ők szerencsésen ki is repültek.

A gyűrűzés alatt az öreg madarat is meg tudtuk fogni, így a gyűrűszáma alapján kiderülhetett, hogy ő az egyike azoknak a madaraknak, melyek két évvel ezelőtt már leköltöttek itt. Vagyis úgy tűnik, hogy ezek a madarak egy-egy adott élőhelyhez nagyon ragaszkodnak. Bízzunk benne, hogy a mecseki fenyvesekhez is minél hosszabb ideig hűségesek lesznek! :)

A sok széncinege mellett azonban igazi meglepetés is ért. Az odútelepet kizárólag egy madár miatt hoztam létre annak idején. Búbos cinegét szerettem volna telepíteni. Ez sikerült is, hiszen két évvel ezelőtt két sikeres költésnek is szemtanúja lehettem. Most úgy tűnik ismét léphetek egyet a programban. Abban az odúban, ahol egykor az első fészekaljat megtaláltam, most ismét egy kotló búbos cinege lapult. Öt szép tojást rejt a fészekcsésze.

Nagy dolog ez, már csak azért is, mert eddig ez az egyetlen ismert baranyai költő pár. Így hát nagy becsben kell tartani. További érdekesség, hogy az odú ellenőrzésekor az onnan kirepülő búbos cinege gyűrűt viselt. A két évvel ezelőtti fiókákat, és az akkor leköltött öreg madarakat is meggyűrűztük, kimondottan abból a célból, hogy a jövőben nyomon tudjuk követni a madarak mozgását, revírhez való ragaszkodását. Így minden bizonnyal ez a mostani madár is egyike ezeknek a gyűrűzött egyedeknek. Erre remélhetőleg néhány hét múlva fény derül majd. Addig is lehet izgulni, szurkolni, hogy sikeres legyen a búbos cinegék költése! :)

Ez a fészekalj volt a legfejlettebb, egy másik odúban éppen ezekben a napokban kelnek a fiókák. A csupasz fiókák alatt még tojások lapultak. 7 fióka és még 7 tojás, ez azt hiszem rekord ezen az odútelepen. Nem nehéz elképzelni, ha az összes tojás kikel, micsoda munka hárul a szülőkre, hogy az összes utódot felneveljék.

A többi odúban még tart a kotlási fázis. Ilyenkor nagyon óvatosan kell az odút leemelni, és a tetejét kinyitni. Nagyon sokszor a kotló szülő nem repül le a fészekről. Egyrészt nagyon erős a kotlási ösztönük, másrészt nem nagyon tud mit kezdeni azzal a dologgal, hogy megnyílik a lakás teteje. Ezért ha óvatosan mozgunk, minden további nélkül a helyükön maradnak.

Így volt ez a széncinegékkel és a kék cinegékkel is. A 8 elfoglalt odúból kettőben költenek a kék sapkások.

Ez a faj is jellemzően sok tojást rak. Az egyikben tudtam megszámolni, itt 12 utód várható.

A mogyorós pelék is a helyükön voltak, bár az egyik egy odúval arrébb költözött.

A legvégére azért jutott egy kis meglepetés is. A madarakon kívül sok más állat használja az odúkat. Darazsak, pókok, éjjeli lepkék már előfordultak, de gyíkkal most találkoztam először. Az egyik lakatlan odúban fali gyík pihent.

Számos egér, pocok és kismadár maradvány bizonyítja, hogy a macskabagoly milyen gondos szülő.

Két odúban megtaláltam a már megszokott mogyorós peléket is. Bár az odúk nem számukra készültek, azért örülök nekik, védett állatok.

Az újonnan létesített odútelep odúi még érintetlenek. Azonban a füleskuvikok számára kihelyezett odúk egyikében is cinege tojásokat találtam. Itt a gazda kilétére is fény derült. Széncinegék foglalták el a "D" típusú odút. Nem lesz szűkös a lakás nekik, az biztos. :)

Gyakorlatilag a szabadidőm ezekkel a munkákkal el is telt. Fotózásra csak a tavaszi virágok miatt tudtam időt szakítani, amikbe jártamban-keltemben belebotlottam. Nagyon hiányzott már valami madaras téma. Tehát adta magát a dolog, egy kis időt el kellett tölteni a madáritatónál. Sokra nem számítottam, mert az eddigi tapasztalatok alapján a március nem túl termékeny ezen a téren, de egy kis csendes leselkedés mindig jól jön. A madáritató elválaszthatatlan tartozékai a molnárpoloskák. Amint kitavaszodik, egyből megjelennek a vízen, és egész évben ott rohangálnak. Most is így volt. Egymást kergették, és néha komoly válldobással fűszerezett birkózást is bemutattak.

Ugyanilyen állandó vendégek a gyíkok. Eddig csak fali gyíkokkal találkoztam itt, akik a kunyhót és a medence környékét is birtokolták. Ám most feltűnt egy zöld gyík is. Komótosan sétált a víz mellé, ivott, picit napozott, majd elment.

Van élet az itató körül ez kétségtelen. De azért mégis csak madáritató. Ezt a tényt egy szajkó erősítette meg. Hirtelen jött. Ivott pár kortyot. Elég közel volt, így néhány portrét tudtam róla készíteni.

Majd utána felült a les fölötti fára, és elkezdett énekelni. Aki csak a szajkó recsegő kiáltását ismeri, nem tudja micsoda hangszer rejtőzik ennek a madárnak a torkában. Szenzációs hangutánzó. A mindenféle énekes hangjaiból álló hangicsálásba ezúttal a darvak krúgatása, és a nagy lilikek hangja is belekerült. Biztosan akkor hallotta, mikor az erdő fölött húztak el. Ezzel a hangegyveleggel kezdődött a hatodik itatós szezon.