sisegő füzike

Madáritatós vizit

Két hónap. Ennyi ideje nem fotóztam a madáritatónál. Na nem panaszkodom, volt máshol fotótéma bőven. Az esős nyári időjárás a vízpótlásba is besegített, így ez felől sem kellett aggódnom. Persze azért csak izgatott a dolog, mi lehet a helyzet, milyen madármozgás van mostanában ott. A tapasztalatok szerint mindig az ősz volt a legjobb időszak a madáritatónál. És ahogy a naptár is mutatja, egyre közeledik a szeptember. Szóval vasárnap hajnalban megvolt a program. Az erdőben később virrad, nem kellett sietni, így is erős szürkület volt még mire kiértem. Az élet is nehezen indult be. Sokáig semmi sem mozdult. Nagy sokára egy szajkó szállt le az itató feletti ágra.

Gyorsan ivott, majd sietve tovább állt. A szajkó utáni csöndet cinegék hangja törte meg. Egymás után több is leszállt, némelyik fürdött, némelyik csak körül nézett. Zömében fiatalok voltak.

A cinegéket vadgerlék követték. Három példány is leszállt a víz mellé.

Óvatos madarak, sokáig csak nézelődtek, mielőtt ittak volna. 

Újabb üresjárat, újabb cinege csapat. Majd hangos szárnysuhogással a les fölé leszállt valami. Próbáltam kilesni, de csak a farka végét láttam. Ennyi elég is volt. Már beállítottam a fényképezőt, mire elém is le mert szállni. Örvös galamb volt. Nagy madarat nem egyszerű jól megfotózni ilyen közelről, kellett némi előkészület, és egy kis furfang, hogy mindenképp jó helyre szálljon.

Ekkorra a nap is haladt annyit, hogy besütött a fák közé. Szépen megszínezte nekem a hátteret a galamb mögött. A nagy madár nyugodt volt, látszik, hogy gyakran jár ide. Le is ugrott a víz mellé, hosszasan ivott. Így közelről látszott igazán, milyen szép színekben játszik a nyakörve.

Azzal, hogy a napfény megérkezett a fák közé, mintha a madarak is megélénkültek volna. Rigók, harkályok kezdtek el hangoskodni a közelben, és az itató mellett is feltűnt egy-két érdekesség. Az egyik egy mezei poszáta volt. Új faj a madáritatónál. Nem volt túl közreműködő, értelmes fotót nem is tudtam róla készíteni, de mindenképp bizakodásra ad okot a megjelenése. A másik izgalmas faj pedig egy sisegő füzike volt. Szintén először látott madár itt. Nagyon gyors volt, többször is leszállt a víz mellé, de annyira hamar felrebbent, hogy nehéz volt követni. Egyszer adott három másodpercet, ekkor tudtam lekapni. Plusz egy faj, remek!

Nagyjából ezzel vége is lett a reggeli fotózásnak, mennem kellett. Jó kis mozgás volt. Azt hiszem nem árt, ha a következő hetekben több figyelmet kap a madáritató. :)


Pécs, 2014. augusztus 17.