örvös légykapó
A frakkos énekes
A maga egyszerűségével is gyönyörű madár. Mintha frakkot hordana, és amikor dalra fakad, valóságos énekművész lesz.
Az atmoszféra hozza a csalhatatlan erdei hangulatot. A frissen fakadó lombokon átszűrődő napfény, szürke törzsek a háttérben, és éneklő légykapó a fejem fölött. Tavasszal ez nekem a Mecsek. Még egy képet kértem a madártól, aztán magára hagytam, nekem is dolgom volt és neki is.
Ám nem hagytam annyiban a dolgot. A következő napokban már ilyen szemmel jártam az erdőt, és meg is lett, amit kerestem. Egy hét múlva újabb találkozót kértem egy másik légykapótól. Tudni kell a fajról, hogy nagyon kedveli azokat az erdőket, ahol lábonszáradt, elhalt fákat, facsonkokat talál. Egyrészt azért, mert odúlakó lévén szüksége van a harkályok által elhagyott odúkra, másrészt nagyon szeret ezeken a facsonkokon énekelni. Na ez a pillanat kellett nekem. Mégpedig jó kis erdei hangulattal megfűszerezve. Ezúttal csak pár percre volt szükség, hogy a képek elkészülhessenek. Szóltam a madárnak, hogy itt vagyok, és ő már állt is a rendelkezésemre.
A vízmosás aljából meredő elhalt bükktörzs tetején megjelent, és sípolásokkal tarkított énekével köszöntött.
Hát valami ilyesmire gondoltam. Tavasz, Mecsek, bükkös, légykapó.
Pécs, 2021. május 17.