volgyis blogja
Végjáték
Tudtam, hogy nem sok időm lesz, ezért mindent egy lapra tettem fel. Amikor tudtam, mentem. Az első három alkalomról ne is beszéljünk. Nem történt semmi. A negyedik lesezés alatt tudtam először lenyomni az exponálógombot, miközben halálra fagytam. A jégre dobált csalihalra szürke gém érkezett. A korábbi évekből már ismerős jelenet adott némi megnyugvást. Valamilyen madár azért mégiscsak van a közelben.
Sőt, a les melletti fűzbokrok közül egy guvat is előkerült. Szép tisztán, a beszűrődő napsugarak megvilágításában sétált el előttem.
Neki igazán örültem. Igaz, hogy a sasokat messziről láttam, de lassan a fagyhalál kerülgetett, el kellett jönnöm. Nem mondanám, hogy boldog voltam. Ráadásul enyhülés érkezett, tudtam, hogy a jégnek hamarosan búcsút mondhatunk, egy esély maradt. Idén talán az utolsó, így ötödszörre is kifeküdtem. A jég ugyan még kitartott, de a hajnali pár órás eső miatt a felszíne már erősen vizes volt. A tutaj is billegett már a vízben, nem fogta szorosan a jég. De az eső elállt, a nap kisütött, és a távolban a sasok is mozgolódni kezdtek. A már megszokott módon, a les előtt nem nagyon történt semmi. A szokásos vörösbegy jelent meg csupán, csipegetett a jégre dobált húsból. Nagy kedvencem, igazi ragadozó. :)
Lassan a fotózásra szánt idő a végéhez közeledett, mikor a semmiből egy egerészölyv huppant elém. Őt egyből követte pár szarka és dolmányos varjú, majd pár perc múlva egyszer csak ott állt előttem egy fiatal rétisas.
Nem is hittem el. Szuggeráltam az objektíven keresztül, hogy jöjjön már közelebb, de vagy két perc várakozás után hirtelen felborzolta a tollait, és a keresőben már meg is jelent egy öreg madár.
Azonnal nekiesett a fiatalnak, nagyon rövid csetepaté volt közöttük. Hihetetlen látvány volt, indulatok, kimeresztett karmok, fröcsögő víz, erre vártam öt éve. Csak egy probléma akadt. A hozzám közelebb ülő egerészölyv nem röpült el a sasok jöttére, hanem az egész jelenetet végignézte. És mivel mértani pontossággal a sasok és közöttem helyezkedett el, barna pacaként kitakarta az egészet. A két sas pedig fogta magát és elrepültek a tó túlsó végébe, ahol leültek a jégre, és békésen szemlélődtek tovább, mintha mi sem történt volna. Erre mit lehet mondani? Semmit. Vártam még, amíg időm engedte. Kiderült, hogy egy harmadik rétisas is van a közelben, kicsit ugyan távolabb és oldalvást, de benne maradt egy kis reményem, hátha közelebb jön.
Nem így lett. Hosszas nézelődés után tollászkodott egy rövidet, majd ő is a többi után repült.
Nem maradhattam tovább, így a sasfotózás véget ért. Másnapra a jég is alkalmatlanná vált a fényképezésre, ismételni nem tudtam. A hosszútávú előrejelzés sem valami biztató ebből a szempontból, úgyhogy úgy tűnik a jeges szezon is véget ért. Sokat gondolkodtam a dolgon, volt időm. Azt hiszem egy ideig parkolópályára állítom a sasprojektet. Ülepednie kell a tapasztalatoknak, új ötlet, új lendület kell...
Pécs, 2024. január 25.
Ha esik a hó, ...
A cinegék dacolnak a téllel, az etető környéke leginkább miattuk mozgalmas.
A folyton a földön matató erdei pintyek szinte észrevétlenek közöttük.
Akárcsak a fenyőpintyek, amelyek közül most sikerült egyet-egyet a fényképező elé csalni.
Pécs, 2024. január 19.
Cinegedömping
Pécs, 2024. január 13.
Madáritató ismét
Úgy adódott pár hónapja, hogy ismét madáritató építésébe fogtam. A projekt tovább mutat egyszerű fotós tervnél, ám természetesen a fényképezés lehetősége is fontos, ráadásul olyan fajok kerültek célkeresztbe, melyeket évek óta "üldözök". Nem volt tehát kérdés, cselekedni kellett, és rövidesen az öreg tölgyek és bükkök alatt már állt is a medence és mellette a leskunyhó. Hamar beindult a forgalom, amit a tél elején mellé helyezett madáretető csak fokozott.
Az előjelek ígéretesnek bizonyultak, és természetesen a próbafotózás is megtörtént.
Jó érzés volt ismét a leskunyhó homályából figyelni az inni, fürdeni érkező madarakat,
még akkor is, ha eddig csak cinegék kerültek lencsevégre.
Pécs, 2024. január 5.
Poszméh teríték
Először pár szót a módszerről. Nem vagyok híve a rovarok befogásának, esetleg leölésének. Véleményem szerint idejét múlt kutatási módszer azoknál a fajcsoportoknál, ahol a mai fotótechnikával rendkívül részletgazdag képeket lehet készíteni. Persze ehhez tudni kell, hogy mit is kell keresni a képen, mik a határozóbélyegek. Pár hónap eltelt, mire ezt én is átláttam. :) Szóval a módszerem nagyon egyszerű volt. Állandó társam lett az év során a fényképező, a macro objektív és az állvány. Egyéb tennivalóm intézése közben, ha erdőszélen, útmentén, erdei tisztáson, mezőn virágzó foltra bukkantam, akkor ott körülnéztem. Rájöttem, hogy a poszméhek megbízható állatok, ahol virág van, ott poszméh is. Így a felkutatásukkal nem sok időt töltöttem.
A helyszínen elkészült képeket aztán otthon elemeztem ki, aminek a végén végül összeállt a 2023-as poszméhszezon fajlistája.
Bombus terrestris - Földi poszméh
Nem meglepően a földi poszméh bizonyult a leggyakoribb fajnak. Szinte mindenki ismeri jellegzetes sárga-fekete-fehér színéről. Ennek ellenére a határozás során vele is sokat foglalkoztam, a szürke poszméhvel való hasonlósága, a színváltozatok, alfajok és a nemek különbözősége miatt.
Bombus lucorum - Szürke poszméh
A földi poszméhez nagyon hasonló faj szórványosan fordult elő, több helyen is megtaláltam, de sosem nagy példányszámban. A királynők és dolgozók földi poszméhez való hasonlósága miatt sokat bogarásztam az elkészült képeket, de igazán csak hím egyedeket tudtam biztosan beazonosítani. Róluk viszont szép számmal készültek képek.
Bombus pascuorum - Mezei poszméh
Szintén nagyon gyakori volt a mezei poszméh. Mindenhol belefutottam, de apró termete és izgága természete miatt nehezebb fotótéma volt. A nálunk is előforduló különböző alfajok és színváltozatok miatt sokáig el lehetett pepecselni az egyes egyedek beazonosítása során.
Bombus lapidarius - Kövi poszméh
Sok helyen megtaláltam, ugyancsak gyakori faj. Egyike azon poszméheknek, melyet korábban is ismertem, legalábbis úgy gondoltam. :) Jellegzetes fekete-vörös mintázata alapján könnyen felismerhető, persze hamar kiderült, hogy a hozzá nagyon hasonló faj miatt ez sem annyira egyértelmű. Mindenesetre a hím kövi poszméh, szép színezete miatt az egyik kedvencem lett.
Bombus ruderarius
Magyar neve nincs ennek a fajnak, az angol elnevezés után (Red-shanked carder bee) talán vöröslábú poszméhnek lehetne hívni. A kövi poszméhez nagyon hasonló, ám ritkább fajról van szó. Természetesen az elején én sem ismertem fel, aztán a megfelelő határozóbélyeg ismeretében már nem bújhatott el. Néhány esetben találtam rá, közlésre érdemes fotót azonban csak egy hím példányról tudtam készíteni.
Bombus ruderatus - Ligeti poszméh
Az első poszméhek egyike volt, melyet sikeresen határoztam, ráadásul védett faj, úgyhogy nagyon örültem neki. Nem volt túl gyakori, de azért több helyen megtaláltam.
Bombus hortorum - Kerti poszméh
Gyakori fajnak tartják, ennek ellenére csak néhány esetben futottam össze vele. Meg is örültem neki, mert csak a nyár vége felé került elő. Egy jó virágos erdőszegélyben akadtam rá, és ott több napon keresztül megtaláltam. Az egyik kora reggeli találkozás alkalmával sikerült is egy alvó példányt alaposan körbefotózni.
Bombus argillaceus - Délvidéki poszméh
Az egész poszméhőrület vele kezdődött. Mondhatnám úgy is, hogy mindennek ő az oka. :) Azt tartják erről a nagy termetű, védett fajról, hogy terjeszkedőben van. Ennek megfelelően többször is elém került. Ugyancsak egy kora reggeli találat alkalmával tudtam egy alvó példányt fényképezni, nem hagytam ki a lehetőséget.
Bombus haematurus - Mediterrán poszméh
Szintén terjeszkedőben lévő faj, de a megfigyeléseim szerint közel sem gyakori, inkább csak szórványos előfordulású. A nyár végén sikerült csak jó minőségben fényképezni, és akkor sem kint a természetben, hanem a városban, egy virágzó hóbogyóbokron.
Bombus hypnorum - Mohás poszméh
Az említett hóbogyóbokor elég termékenynek bizonyult, ugyanis a mediterrán poszméhen kívül a mohás poszméhek is nagyon szerették. Ritka fajnak számít, és pár napig stabilan megtalálható volt ugyanazon a helyen, hát kihasználtam a jó fénykép esélyét.
Bombus pratorum - Réti poszméh
Még mindig a hóbogyóbokor, és egy ritka faj. Valóban ritka lehet, mert a réti poszméhet egész szezonban csak itt, és csak egyszer találtam meg.
Bombus sylvarum - Erdei poszméh
A gyakori, sőt tömeges fajnak tartott erdei poszméhvel kapcsolatban én mást tapasztaltam. Mindössze egy alkalommal találkoztunk, akkor is csak annyi időre, hogy egy három képből álló sorozatot tudtam lőni róla. Az apró, ám annál szebb állat egyből a kedvenceim közé került.
Bombus muscorum - Sárga poszméh
Erről a védett és ritka fajról sajnos nem készült bemutatásra érdemes fotó. Mindössze egyszer került elém, akkor is csak pár másodpercig. A határozáshoz elég volt a gyors sorozat, amit készítettem róla, de a jövőben mindenképp pótolnom kell ezt a hiányosságot, úgyhogy biztosan keresni fogom.
Bombus vestalis - Földi álposzméh
Az álposzméhek léte, életmódja újdonság volt számomra, ezért nagyon megörültem, mikor elsőként a földi álposzméhet megtaláltam. Gyakori fajnak tartják, ennek megfelelően többször is rábukkantam. Úgy tapasztaltam, hogy az álposzméhek kevésbé izgága jószágok, fotózásuk így egyszerűbb volt. Több jó kép is készült, mikor egy-egy példány elém került.
Bombus barbutellus - Kerti álposzméh
Gyakorinak mondott faj, mégsem találtam meg olyan sokszor. Ám egy stabil helyen, ahol hosszan kitartottak a vadvirágok, többször is ráleltem pár példányra.
Bombus campestris - Mezei álposzméh
A szezon vége felé, meglepetésszerűen került elő a mezei álposzméh. Egy jelentéktelen, pár négyzetméteres virágzó lómenta foltban láttam meg, ahol pár napig még megtaláltam pár példányt. Próbáltam jó fényképet készíteni róluk, ez maradéktalanul ugyan nem sikerült, de legalább marad valami jövőre is.
Bombus rupestris - Kövi álposzméh
Róla csak az éves anyag átnézésekor derült ki, hogy találkoztunk. :) Sokat tanultam a határozások során, és bizony néhány esetben megtaláltam a saját korábbi hibámat. Így derült ki, hogy ezt a szórványosnak tartott álposzméhet bizony a nyár folyamán egyszer megtaláltam.
Bombus bohemicus - Szürke álposzméh
A szürke álposzméh ritka faj, ráadásul adathiányos is az elmúlt évtizedekből. A földi álposzméhvel való hasonlósága sok esetben megtévesztett, és bebizonyosodott, hogy nem elég csak a színezetre hagyatkozni a határozás során. Szerencsére a végére azért kiderült, hogy egy alkalommal nem csak vélt, hanem valós bohemicus találatom is volt. :) Jó fotó nem készült sajnos, csak határozásra alkalmas, de ennek ellenére nagyon örülök a találatnak.
18 faj került tehát a listára, kicsit több mint 200 találati adatból. Ráadásként végre sikerült a fadongók terén is rendet vágni a fejemben,
és időnként egy-egy lepke is lencsevégre került, a fotógyűjtemény bővítése miatt.
A történethez hozzá tartozik még, hogy akkor van értelme az egésznek, ha az adatok a tudomány számára is elérhetővé válnak. Fontosnak tartottam az adatközlést, mert úgy vettem észre, hogy a poszméhek terén is, mint sok ízeltlábú csoportnál, adathiánnyal küzdenek a kutatók. Az izeltlabuak.hu weboldalban meg is találtam a számomra megfelelő közlési platformot, jó publikálási formának gondolom, és másnak is javaslom a használatát.
Egy szó, mint száz, jó poszméhszezon volt, tavasszal folytatása következik... :)
Pécs, 2023. szeptember 16.
Színes apróságok
Pécs, 2023. augustus 18.
Viganvár csillaga
Pécs, 2023. augustus 17.
A hímeknek 13 van
Pécs, 2023. augustus 13.
Fotómodell
Pécs, 2023. augustus 11.
Nektártolvaj
Pécs, 2023. augustus 10.