volgyis blogja

Színjáték

A poszméhek nagyon barátságos állatok. Bár a nőstényeknek van méregmiriggyel ellátott fullánkjuk, csípni is tudnak, ezt csak a végső esetben teszik. De figyelmeztetnek a lehetőségre. Ha túl közel merészkedik a vélt támadó (vagy a kellemetlenkedő fotós), akkor jelzésként felemelik a lábaikat. A nőstények esetében ez rendben is van, na de a hímek nagy mókamesterek. Mivel nincs fullánkjuk, még ha akarnának sem tudnának ártani senkinek. De az illúziót azért megtartják, és ugyanúgy "beintenek" a hívatlan közeledőnek, mint ahogy ez a hím földi álposzméh is tette velem. :)


Pécs, 2023. augustus 9.

Váratlan őz, meg a vöröslábú poszméh

Poszméhek után kajtattam egy hegylábi réten. Egy kiugró bokor mögül fordultam be a rét sarka felé, amikor megláttam, hogy a túlsó oldalon vörös folt legel a fűben. Gondoltam úgy is elugrik, amint észrevesz, de azért pár másodpercig mozdulatlanul figyeltem. Nem vett észre. Gondoltam egyet, és visszaléptem a takarásba. Gyors objektív csere, és már másztam is négykézláb a bokrok mentén az őz irányába. Már megfeleztem a távolságot, mikor kiszúrt, de akkor már kattant a fényképező.

Jót mosolyogtam a bamba őzön, miközben ő már a hegyoldalból ugatott vissza rám. Persze azért poszméh is jutott a memóriakártyára. Hím Bombus ruderariust sikerült jó minőségben fényképezni. Magyar neve nincs is, az angol elnevezés (Red-shanked carder bee) fordításából talán vöröslábú poszméhnek lehetne hívni. A gyakori kövi poszméhhez hasonló, csak a hátsó láb lábszárízének serteszőrei vörösek. A királynő és a dolgozók teljesen feketék, vörös színű potrohhal, a hímek esetében plusz halvány mintázat még fellelhető a toron.


Pécs, 2023. július 28.

Einstand poszméh módra

A poszméheknek van egy különc csoportja. Álposzméheknek, kakukk poszméheknek hívják őket. Míg a becsületes poszméh királynő családot nevel, melyben dolgozók segítik munkáját a következő ivaros generáció felnevelésében, addig az álposzméhek egyszerűen elveszik, ami kell nekik. A már teljes létszámban működő poszméh kolóniában átveszik a hatalmat, és saját utódaik felnevelésére kényszerítik azt. Hasonló fészekparazita életmódot a madárvilágból is ismerünk, senkinek nem kell bemutatni a kakukk életmódját. Nos, egy ilyen álposzméhet sodort elém a szerencse, méghozzá a földi álposzméhet, mely a földi poszméh fészekparazitája. Mi tagadás, örültem neki. :)


Pécs, 2023. július 26.

Poszméhvadászat

Új kihívást találtam a poszméhvadászatban. Mivel a határozásukhoz jó minőségű, közeli fényképekre van szükség, előkerült a fotós táskából a macro objektív. Éveken keresztül, míg a madarak után jártam, csak a teleobjektívet használtam. Most, hosszú idő után, elő kellett vennem, mert az adatgyűjtés mellett természetesen a minél jobb fényképek készítése is a cél. Mi tagadás, elvarázsoltak ezek szőrös apróságok. Ráadásul a mostanában megjelenő hímek tovább színesítik a palettát. Így került lencsevégre a hím kövi poszméh, csinos sárga gallérjával, amint a katáng fehér virágporában fürdött,

vagy amint a bogáncs virágából szürcsölte a nektárt.

Ugyancsak lenyűgözött egy hím szürke poszméh is. Érte vissza kellett mennem, mert először faképnél hagyott, de szerencsére időről-időre visszanéznek a jobb virágfoltokhoz, így másodszorra el tudtam kapni.

A földi poszméhek pedig állandó kísérőim lettek, szinte minden élőhelyen ott vannak. Na de jó fotót eddig nem nagyon tudtam róluk készíteni. Talán most ez is sikerült.


Pécs, 2023. július 24.

Virágjáró szőrgombócok

Az úgy kezdődött, hogy a kertünkben virágzó szegfűn láttam egy poszméhet. Jó nagy volt, feltűnő mintázattal. A telefonos fotó alapján utánanéztem, és kiderült, hogy egy védett faj, a délvidéki poszméh került elém. Ennyi aztán elég is volt ahhoz, hogy kicsit beleássam magam a poszméhek világába. Adatgyűjtésbe kezdtem, és persze fényképezővel is a nyomukba eredtem. A poszméhvadászat meglepően érdekesnek bizonyult, sok új információval, védett fajokkal fűszerezve. Örültem például a ligeti poszméhnek, mely szintén egy védett faj a poszméhek közül,

de a gyakori mezei poszméh is újdonság volt számomra.

Pár alkalom után aztán a délvidéki poszméh is lencsevégre került, immár rendesen, fényképezővel. Egy alvó példányt találtam az egyik hűvösebb reggelen, így közeli képek is készülhettek.

Egy szó, mint száz, nagyon izgalmas számomra a poszméhek utáni hajsza, úgyhogy biztosan lesz még fotó ezekről a virágjáró szőrgombócokról.


Pécs, 2023. július 9.

P&P

Minden évben, pipacsvirágzáskor elkap a hangulat, hogy pipacsot fotózzak. Aztán mindig el is maradt. Na de most elejét vettem a dolognak. Találtam egy szép pipacsos, pipitéres mezőt, és a hangulata azonnal magával ragadott. Visszatértem hát fényképezővel, és elkezdtem komponálni.

Művészkedés közben hamar kiderült, hogy nem vagyok egyedül. A rét csak úgy döngött a sok poszméhtől...


Pécs, 2023. május 20.

Hiánypótló kockásliliom

Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még ismerkedtem a természetfotózással, találkoztam utoljára a mocsári kockásliliommal. Nagyon szép vadvirágunk, és már akkor megfogott a szépsége. Persze az akkori, diára készült képek, valahol jól elpakolva pihennek egy diakofferben. Ezért régi tervem volt, hogy az egykori élményeket felelevenítem valamikor. Nem kell mondanom, hogy a sok madárfotós projekt miatt ez a tervem évről-évre tolódott, mert miattuk rendre lekéstem a virágzást. Na de idén úgy voltam vele, most vagy soha. Attika kalauzolásával meglátogattuk a kockás birodalmat. Ez úton is köszönet neki! :) A látvány lenyűgözött, és a véleményem nem változott. A kockásliliom csodálatos növény...


Pécs, 2023. április 1.

Szolid szezonkezdet és a töltött lángos

A tavasz közeledtével egyre többet járt az eszem az úszó lesen. A telet kint töltötte, és meglehetősen le is ronygyolódott, ezért a szükséges renoválás elvégzése után hadrendbe állítottam.

A szombat hajnal jó időt ígért, eljött az ideje a szezonnyitásnak. Még sötétben a helyszínen voltam, a tó közepén, a nádas mellett. Csak egy dolog hiányzott, a tutaj. Hűlt helye volt. Vakartam a fejem, hogy most mi is legyen, de nem volt mit tenni, visszagázoltam a töltésre. Szerencsére rövid bóklászás után megleltem a szökött lest. Bepakoltam, és a derékig, néha mellig érő vízben visszakormányoztam a helyére. Persze ekkorra már kezdett világosodni, és a ténykedésem természetesen nem maradt észrevétlen. Sok mindenre már nem számíthattam, de volt még némi idő napkeltéig, és úgy voltam vele, hogy ne vesszen kárba a reggel. Hát bebújtam, hogy legalább az érzés meglegyen. Az meg is jött azonnal. A hajnali hangulat a tutaj rejtekében utánozhatatlan. Lélekfrissítő egy semmilyen tél után. A csend hamar beállt, miután eltűntem a fürkésző szemek elől. Na de milyen izgalmas hangokkal teli ez a csend! A kis vöcskök már párban mozognak. Trillázó kiáltásuk betölti a vizet.

Mire a nap felkelt, a récék is előkerültek a nádasból. Kiszúrtam egy csörgő réce párt, de gondolom ők is kiszúrták az én korábbi ténykedésemet, ezért jó messze elkerülték a tutajt. A nádszegély mellett eloldalazó cigányrécét azonban már nem engedtem el kép nélkül.

Ezután sokáig csak a vizet bámultam, és a mögülem hallatszó hangokból próbáltam összerakni, mi is történik még a tavon. A hangok alapján azonosított szereplők közül csak egy búbos vöcsök mutatta meg magát. Párja nem volt még, ennek ellenére kitartóan járőrözött a vízen, és hallatta jellegzetes hangját.

Remélem nem marad egyedül, és lesz majd pár szép jelenet az elkövetkező időszakban. A vöcsökkel a hajnal véget ért. A nap már magasan járt, és ideje volt a reggelinek is. Hazaérve finom illatok töltötték be a lakást, feleségem töltött lángossal várt. Kiderült, hogy névnapom van... :)


Pécs, 2023. március 25.

Küzdeni kell

Végül csak befagyott a tó. A Kárpát-medencén végigsöprő orkán erejű szél meghozta a hideget. Felébredt a remény is, hogy talán esély nyílik a sasok fotózására. A szél okozta károk elhárítása után már csak azt kellett kivárni, hogy a jég megfelelő vastagságúra hízzon. Szerencsére ez is elérkezett, én pedig a lesből figyeltem a történéseket.

A prímet a gémek vitték, rájuk nem lehetett panasz. Külön örültem, hogy sok röpképre adtak lehetőséget.

Remek volt. Jobbról, balról, szemből érkező gém is került a memóriakártyára. Ne de hol vannak a sasok? Hát a sasok a távolban úszkáló récéket kergették.

Sebaj, a gémek itt vannak, foglalkozzunk hát velük. Így jégen sétáló, álldogáló gémből is jutott bőven.

 

Tényleg szuper, na de hol vannak a sasok? Hát a sasok, úgy száz méterre, egymás kergetésével voltak elfoglalva.

Ej a betyárját! Na mindegy, most a közelbe kell koncentrálnom, mert a gémek, miközben ide-oda mászkáltak, hogy a jégen szétszóródott apró falatokat felcsipegessék,

néha egészen közel kerültek hozzám. Na, ez tényleg izgalmas volt.

Ritkán adódik, hogy szürke gémet tudok portrézni, ki is használtam rendesen.

Ráadásul az is kiderült, hogy a gémnek nyelve is van, amit előszeretettel lógat ki a csőrén. :)

Sőt, még a les előtt sétáló gém lábát is portrézhattam.

Mondom, a gémekre nem volt panasz. Na de hol vannak a sasok? A sasok úgy száz méterről figyelték az előttem mászkáló gémeket.

Fene a jó dolgukat! Mit lehet tenni, koncentráljunk a közelebbi dolgokra. Varjak és sirályok is megjelentek a les előtt, egy-két habituskép róluk is készült.

De ami jobban érdekelt, azok az apró madarak, amik oldalt, a nádasban mozogtak. Nádi sármányok keresgéltek a nádszálakon, és mivel róluk még nem volt kép a gyűjteményben, közülük is megörökítettem párat.

Sőt, egy függőcinegét is kiszúrtam a sűrűben. Áttelelő példány lehetett, örültem neki is.

Ami felpaprikázta még a hangulatot, az egy váratlanul megjelenő róka volt. A nádasból keveredett elő, szimatolt a jégen. Nagyon szép, feketés mintázata volt,

és mikor illedelmesen ráköszöntem, még egy szép pillantással is megajándékozott.

Nem sok kérdés maradt a végére, csak egy. Na de hol vannak a sasok? A sasok megszokott pihenőfájukról szemlélték birodalmukat, ahol én már megannyi emlékezetes pillanatot eltöltöttem velük, és nélkülük is. :)

Ilyen ez a sasfotózás. Sosem fekete vagy fehér. Kiszámítható, ugyanakkor kiszámíthatatlan is egyben. De ez is a szépsége annak, ha valaki a saját útját járja. A képek mögötti történet, és küzdelem. Mert az biztos, hogy itt is, akár az élet más területein, küzdeni kell...


Pécs, 2023. február 12.

"Téli" helyzetjelentés

Jelentem nem tűntem el, csak várom a telet. Ez a kijelentés így január végén már elég viccesen hangzik, de a valóságtól nem áll messze. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem nagyon hiányzik a fagy, a hó, a jég. Főként azért, mert a fő téli fotós projektemet ezekre alapoztam. Fagy nélkül pedig ez a szezon, fotós szemszögből, eddig nem túl eredményes. De kezdem az elején. A korábbi évek sasos próbálkozásait szerettem volna folytatni, ezért annak rendje és módja szerint a már bevált fekvő lest még novemberben fel is állítottam a megszokott helyre, a lecsapolt tómeder szélébe.

Az előző évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a tó feltöltése eltart tavaszig, szóval jól elleszek majd itt, úgy mint tavaly. December elején tettem is egy próbát. Nem sok minden történt, de arról meggyőződhettem, hogy a sasok itt vannak.

A les is jó helyen volt, nem izgultam hát, már csak a keményebb időt kell kivárni. Az nem jött, de jött helyette eső. Sok eső. Persze ennek örülni kell, hiszen van mit pótolni, de a sok esővel az is együtt járt, hogy a tó rohamosan töltődni kezdett. Még december vége sem volt, és már a les alját elérte a víz. Nem volt mit tenni, át kellett helyezni.

Ezzel a márciusi vízszint már december végére beállt. Nyugodt voltam az ünnepek alatt, mert hagytam még helyet az esetleges vízszintemelkedéshez, biztosan elég lesz. A januári fagyok meg úgyis meghozzák a jeget, akkor majd lehet fotózni. A fagyok aztán januárban is elmaradtak, jött helyettük eső. Sok eső. Meg is lett az eredménye. Soha nem látott vízszint állt be a tavon, és a januári első terepszemlén a lest félig a víz alatt találtam. 50 cm víz állt a les belsejében. Nem volt valami lelkesítő látvány, akár fel is adhattam volna ezt a szezont, de az nem én lennék. Pár nap múlva a raklapra épített fekvő lesből úszó les lett.

Abban úgyis van tapasztalatom, mi baj lehet. Jönnek a fagyok, beáll a jég, és tökéletes lesz. Fagy azonban továbbra sem lett, de jött helyette eső. Sok eső. A tutajjá nemesült lest át is kellett kormányoznom, mert olyan mély lett alatta a víz, hogy már nem tudtam bemászni. Szóval most itt tartok. A les jól úszik, a sasok a helyükön, már csak a jég hiányzik...


Pécs, 2023. január 31.