Blogok

Mostanában a Mecsekben - Piros madársisak

Virágok tekintetében jó évünk van. Védett növényeink szépen virágzanak. Az orchideák is nagy tőszámban bújnak elő. Évek óta keresett fajok jelennek meg, és a megszokottak is jóval nagyobb számban nyílnak. Így adódott, hogy egy régóta vágyott növényt is fotózni tudtam. A piros madársisakot ugyan többször megtaláltam már, de mindig valami satnya tövet, olyat, amit nem volt érdemes fényképezni. Ebben az évben ezen is sikerült változtatni. Védett  növényes fotógyűjteményem újabb szépséggel gyarapodott.

Ráadás volt csak, hogy a madársisaknak lakója is akadt. Mint valami őr, úgy mászkált föl-alá a virágon. Nem hagyhattam ki tehát a kompozícióból :)


Pécs, 2014. június 11.

Egy kis itató

Melegszik az idő, egyre jobban kell figyelni a madáritatónál a vízpótlásra. Az elmúlt hetekben ezért én is többször jártam ott, hogy ellenőrizzem a vízszintet. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a vízben egyre több a toll. Apró pihetollak, fedőtollak, a szajkó kék mintás szárnytolla úszkált a vízben. Na szóval eljött az ideje egy kis leselkedésnek. Szombat délután került rá sor. Időben akartam a kunyhóba beülni, mert azt gondoltam, hogy a forgalom majd csak késő délután fog beindulni, és addigra szerettem volna, ha az érkezésem után elcsendesedik a környék. Nagyjából így is alakult. A tereprendezés utáni várakozást csak néhány széncinege tette mozgalmassá. Ebben az időszakban már sok fiatal madárral találkozhatunk, hiszen a költések egy részéből már kirepültek az idei fiókák. A madáritatóhoz is fiatal széncinegék jöttek.

Összetartóan mozogtak, látszott, hogy egy fészekaljból valók. A cinegék után volt egy kis üresjárat, de aztán beindult az élet. Az izgalmasabb fajok közül először vadgerlék érkeztek.

Először egy, majd rögtön utána kettő is jött. A páros nemes egyszerűséggel a kunyhó tetején landolt. Egészen különleges érzés, amikor az ember feje fölött pár centiméterrel tipegnek. :) A vadgerléket citromsármány követte. Rendszeres fészkelő a környéken, de az itatónál eddig csak egy vagy két alkalommal tudtam elcsípni, úgyhogy nagyon örültem neki.

Óvatos volt mielőtt leszállt volna, sokat időzött a szomszédos bokor takarásában. De miután megbizonyosodott a biztonságról, alaposan körbejárta a helyet. Több helyzetben is tudtam fotózni.

Sőt pár portrét erejéig egészen közel jött.

A citromsármány után egy vörösbegy szállt be. Szintén fiatal madár volt. Érdeklődve ugrált az itató szélén.

Kíváncsi természetű madár, ezt le sem tagadhatná. :)

A sort végül egy hím fekete rigó zárta. Hangoskodva jött, pózolt egy kicsit, majd pár korty után el is szállt.

A rigó távozása után le is állt a madármozgás. A naplemente még messze ugyan, de a völgybe már nem jutott a napfényből, nehéz árnyékba borult az itató. Nem volt értelme tovább maradni.


Pécs, 2014. június 8.

Seregély az almafán

Tolnanémedi udvarunkban a seregélyek egy évvel ezelőtt beköltöztek az almafa odújába. Akkor sajnos későn eszméltem, de azt elterveztem, hogy ha ez ebben az évben is megismétlődik, akkor megpróbálok róluk pár képet készíteni. Szerencsére a hely tetszik nekik, így ismét elfoglalták az odút. A második fészekalj felnevelésén szorgoskodnak már, tehát ideje volt, hogy akcióba lépjek.

Az almafa már nem mai gyerek. Koronájának egy része már elszáradt, viszont a törzs alsó részéből számtalan fiatal hajtást hozott. Ezt a két momentumot akartam a képekben is visszaadni.

A seregélyek persze ezzel mit sem törődve szorgalmasan hordták a táplálékot a fiókáknak.

Az én legnagyobb örömömre. :)


Pécs, 2014. június 4.

A hónap képe - 2014. május

Szarvasbangó - 2014. május, Mecsek

A mostani hónap fotóját picit figyelemfelkeltésnek is szánom. A Mecsek fantasztikus flórával rendelkezik, melynek számtalan védett faj is a tagja. Ezeket a védett növényeket, főleg, ha kellőképpen dekoratívak sokan keresik fel évről-évre, hogy lefényképezzék. Ezzel alapjában véve nincs is baj. A probléma akkor kezdődik, ha a fotós nem túl körültekintő. Sokszor előfordul, hogy az éppen virágzó, vagy magasabb növésű tövek mellett több, alacsonyabb, kevésbé feltűnő, vagy bizonyos fajoknál meddő egyed van még. Ezek ugyan fotós szemmel kevésbé érdekesek, hiszen nem olyan látványosak, de természetvédelmi szempontból ugyanolyan értékesek, mint az éppen virágzó társaik. Ezért kérek minden fotós társamat, akik növényfotózásra adják a fejüket, hogy mielőtt nekiállnak a fényképezésnek, alaposan nézzenek körül a kiszemelt helyszínen. A fotózni kívánt virág körül, a növényzet takarásában keressenek további egyedeket, hogy tisztában legyenek a valós helyzettel, a valódi egyedszámmal. A növényfotózás sokszor kíván alacsony nézőpontot, amihez a fotósnak le kell térdelnie, esetleg hasalnia. Nem szabad előfordulnia, hogy ráfeküdjünk azokra a védett növényekre, amelyeket figyelmetlenségünk miatt nem vettünk észre! Nem szabad előfordulnia, hogy a fotózás tárgya a fotós miatt sérüljön vagy semmisüljön meg! Akihez eljutnak ezek a sorok, és fotózott már védett növényeket, nézzen magába, és a fentiek szerint tervezze meg a következő fényképezést!
Ennyi bevezető után tehát a május hónap képe a szarvasbangót ábrázoló fotó.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f 7,1, 1/640, ISO 1000 beállításokkal készült.


Pécs, 2014. június 3.

Köpetelő gyurgyalag

Egyre jobban izgatja a fantáziámat a gyurgyalagos sztori. A legutóbb lefilmezett köpetelés fotózásának lehetősége, és az új hely varázsa egyik este ismét kicsábított. Bár az első délutáni les eredménytelennek bizonyult, úgy voltam vele, hogy az nem lehet, hogy este nem tudok fotózni. A hely adottságai miatt a lemenő nap sugarai ellenfényes kompozíciós lehetőséget adnak, mindenképpen ki akartam próbálni, hogy a fényképeken ez hogyan mutat. Megérkezésem után alig telt el öt perc, és a gyurgyalag már a bokor ágán hintázott. Na, valahogy így képzeltem én is. :) Egymás után tette a köröket, hogy egy rovart elkapjon.

Izgalmas a helyzet abból a szempontból is, hogy az általam kiszemelt bokor friss hajtásai sokat nőttek az előző fotózás óta eltelt pár nap alatt. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha a helyzet engedi, akkor megpróbálom a gyurgyalagokat a természetes környezetükben megörökíteni. A gyurgyalag fényképezésének általános módja, hogy a fészkelőhely közelében kihelyeznek egy ágat, amit szerencsés esetben a madarak elfoglalnak, lehetőséget adva a fotózásra. Ez általában be is válik, én is ezt a gyakorlatot követtem az elmúlt években. Ezzel próbálok idén szakítani. Azokon az ágakon, és azokon a bokrokon próbálom őket fényképezni, amit amúgy is használnak. Azt már most látom, hogy így sem lesz két egyforma fotózás. A vadrózsa hajtásai gyorsan nőnek, és remélhetőleg kellő változatosságot is adnak majd a különböző kompozíciókhoz. Szóval ezen mesterkedem. Ilyen megfontolással próbáltam most is a képbe komponálni az éppen előttem ülő madarat, amikor az furcsán kezdte púposítani a hátát, és erősen tátogni kezdett. Egyből beugrott a hétvégén lefilmezett jelenet, köpetelni fog! Nem is voltam rest, eleresztettem egy szép hosszú sorozatot. A gép pedig tette a dolgát, és a kártyára írta a hőn áhított jelenet egyes kockáit.

Ennél több nem is kellett aznapra. A nap is elbújt a felhők mögé, a madarak is csak ücsörögtek az ágon.

Bár kétségtelen, hogy ez a hidegebb színárnyalat is nagyon jól áll ezeknek a madaraknak, hazafelé vettem az irányt.


Pécs, 2014. május 29.

Végre gyurgyalag

Régen keltem korán fotózás miatt. Nem is emlékeztem, hogy ez mekkora fájdalommal jár. :) De mivel a korán kelés erősíti a jellemet, ezért hát hajnalban elindultam újonnan felfedezett gyurgyalagos helyemhez. Abban bíztam, hogy a legutóbbi sikertelen délutáni próbálkozás után, most egy reggeli les talán eredményes lehet. Meglepően korán világosodik. 4:30-kor már a sátorban ültem, de már gyakorlatilag világos volt. A gyurgyalagok még azért szerencsére nem mozgolódtak. Mindenképp előttük akartam a helyszínre érkezni. Az első "prü-prü" hangok jócskán napfelkelte után vegyültek a reggeli madárzsivaj hangjai közé. Ekkor kezdtek mozgolódni a gyurgyalagok. Aztán röviddel utána már tőlük volt hangos a környék. Szeretem ezt a reményteli várakozást, hogy vajon a sátor fölött áthúzó madarak közül melyik lesz az első a kiszemelt ágon.

De aztán hamar meg is érkezett az első madár. Gyors kattintások, és az idei első gyurgyalagfotók már a kártyán voltak. Szépen ringatózott a vadrózsabokor kinyúló, száraz ágán.

Nagyon szeretem ezeket a szép madarakat. Igaz, hogy nem először fényképezem őket, de minden újabb alkalom egy újabb élmény is. A reggeli toalett is az ágon történt. Egy-két rövid kör után rendbe szedte tollait.

Majd egy gyors tollrázás, és már ment is az újabb rovar után.

Tulajdonképpen így telt a reggel. Egy kör vadászat, egy kis pihenő.

Egy hosszabb ücsörgés alatt gondoltam készítek egy rövid videót. Ha már a technika lehetővé teszi, megpróbálkozom vele. Talán a beszámolóimat is színesebbé tudom tenni néhány rövid mozgóképpel. Szóval átkapcsolok videó módba, és elindítom a felvételt. A madár meg szinte azonnal elkezd furcsán viselkedni, mejd hirtelen köpetel egyet. Majd a méreg evett meg. Ez az egyik jelenet, amit régóta szeretnék lefotózni, de még nem sikerült rendesen. Hát most is lekéstem. De sebaj, legalább lefilmeztem. :) A gyurgyalagok a rovartáplálékuk kemény kitinvázát nem tudják megemészteni, ezért köpet formájában időről-időre felöklendezik. Laikusnak furcsának hathat, de ez nem is annyira ritka a madárvilágban. Szóval itt a videó, lejátszás előtt érdemes HD módba állítani. :)


Pécs, 2014. május 25.

Gyurgyalagozni voltam

Aki régóta követi madárfotós történetemet, tudja, hogy gyurgyalagos fotózásaim egy helyhez kötődnek. Gyerekkorom madarászhelyszínei között találtam meg azt a partfalat, ahol eddig ezeket a madarakat fényképeztem. Egy probléma adódott csak ezzel az elmúlt évek alatt. Ritka hazalátogatásaink alkalmával kevés időt tudtam a gyurgyalagokra szánni. Szezononként egy, maximum két esetben tudtam kiülni hozzájuk, ami vagy hozott eredményt, vagy nem. Ennél fogva sok olyan elképzelt jelenet van még a fejemben a gyurgyalagokkal kapcsolatban, amit még nem sikerült képi formában kifejezni. Ezek az okok késztettek arra, hogy új helyet keressek, ami elérhetőbb közelségben van, és lehetőséget ad a többszöri fotózásra is. Meg is találtam a megfelelőnek tűnő helyet. Pár órás megfigyelés elég volt, hogy a madarak mozgását kifigyeljem. Ez alapján másnap délután be is sátraztam egy bokor mellé, amit szívesen használtak pihenőhelyként.

Jónak is ígérkezett az este, de aztán valamiért teljesen ellaposodott a dolog. A kezdetben aktívan mozgó gyurgyalagok inkább a környéken vadásztak, mintsem hogy az objektívem előtt ücsörögjenek. A lemenő nap fényében csak az üres ágakat bámultam. Szerencsére az estét, mint már annyiszor, egy másik fotótéma mentette meg. A környező bokrokon őszapók tűntek fel. Mint megannyi cserregő, nyeles tollgombóc repkedtek egyik bokorról a másikra. A kis kémlelőnyíláson keresztül próbáltam követni őket, amikor egy hirtelen megjelent azon az ágon, ahova a gyurgyalagokat vártam.

Szeretem ezeket a pici madarakat, úgyhogy egyből felpörögtek az események. Gyorsan megkértem a telefonomat, hogy szóljon az érdekemben pár szót, aminek meg is lett a hatása.

Az őszapócsapat pár percig elidőzött a sátram körül, mielőtt tovább álltak volna.

Hát így jártam. Nem tudom ezt lehet-e jó jelnek tekinteni, majd kiderül. :)


Pécs, 2014. május 24.

Odútelep

Repül az idő, nincs mese menni kell az odúkat ellenőrizni. Az idén frissen telepített, második odútelepen egy odúban van költés. Ez azért nem is olyan rossz, hiszen frissen kirakott odúkról van szó. Szóval itt frissen kikelt fiókák vannak, akárcsak a régi odútelepen. A másodköltések javában zajlanak, némelyik odúban kotlanak a madarak, némelyikben pedig frissen kikelt fiókákat találtam már.

A sok széncinege mellett azonban igazi meglepetés is ért. Az odútelepet kizárólag egy madár miatt hoztam létre annak idején. Búbos cinegét szerettem volna telepíteni. Ez sikerült is, hiszen két évvel ezelőtt két sikeres költésnek is szemtanúja lehettem. Most úgy tűnik ismét léphetek egyet a programban. Abban az odúban, ahol egykor az első fészekaljat megtaláltam, most ismét egy kotló búbos cinege lapult. Öt szép tojást rejt a fészekcsésze.

Nagy dolog ez, már csak azért is, mert eddig ez az egyetlen ismert baranyai költő pár. Így hát nagy becsben kell tartani. További érdekesség, hogy az odú ellenőrzésekor az onnan kirepülő búbos cinege gyűrűt viselt. A két évvel ezelőtti fiókákat, és az akkor leköltött öreg madarakat is meggyűrűztük, kimondottan abból a célból, hogy a jövőben nyomon tudjuk követni a madarak mozgását, revírhez való ragaszkodását. Így minden bizonnyal ez a mostani madár is egyike ezeknek a gyűrűzött egyedeknek. Erre remélhetőleg néhány hét múlva fény derül majd. Addig is lehet izgulni, szurkolni, hogy sikeres legyen a búbos cinegék költése! :)


Pécs, 2014. május 23.

Egy őz

A hétvégén meglátogatom gyurgyalagos helyemet. Szinte biztos voltam benne, hogy kedvenc löszvölgyem már hangos a madarak hangjától. A naptár szerint már így kell lennie. Gyurgyalagjaimat meg is találtam a megszokott helyen, így gondoltam nem lesz gond a fotózással sem. Hát nem így lett. A madarak egyáltalán nem voltak közreműködőek. Ilyenkor már a partfalnál kellene nyüzsögniük, lyukfúrással, kergetőzéssel, udvarlással kellene foglalkozniuk. Ez helyett csak csendben ültek a fák, bokrok tetején, csak néha tettek egy-egy kört, majd ismét vissza a pihenőhelyre. Minden bizonnyal a jelenség oka az elmúlt napok hűvös, szeles, csapadékos időjárásában kereshető. A gyurgyalagok táplálékát kitevő repülő rovarok gyakorlatilag egyáltalán nem mozogtak ebben az időben, ezért a madarak sem tudtak megfelelően táplálkozni. Így jobban tették, ha spórolnak az energiával, amíg melegebbre fordul az időjárás. Szóval pár órát megint eltöltöttem a lessátorban, méla leskelődéssel. Az egyetlen izgalmat egy őz okozta csupán. Mivel én a partfal tetején ültem, a völgy lejjebb eső részeit egész jól beláttam. Ezért vettem csak észre, a löszfal alatt, a bodzabokrok közül előtűnő sutát.

A jó néhány méter szintkülönbség miatt nem vett észre, nyugodtan sétált ki a takarásból. A jó képhez messze volt, és a perspektíva sem volt tökéletes, de persze fotó nélkül nem engedhettem el.


Pécs, 2014. május 19.

Új faj az itatón

Immár hatodik éve, hogy a madáritató rabul ejtett. Tulajdonképpen ennyi ideje nem száradt ki a medence. És mivel ennyi eső azért nem esik ezen a tájékon, sejthető, hogy mennyi vizet hordtam ki az elmúlt évek alatt. Hogy mi ösztönöz? És miért töltöm meg újra és újra a vizeskannákat? Az egyik ok a madarak közelsége utáni érthetetlen vonzalmam, és az az utánozhatatlan hangulat, amit már többször megfogalmaztam az itatós lessel kapcsolatban. És időről-időre egy-egy új faj feltűnése is lendületet ad. Most is így jártam. Sok faj megfordult már az itatón, és nagyon sok van, amit mindig látok, hallok a környéken, de még nem volt hozzájuk szerencsém. Ilyenek voltak a seregélyek is. Rendszeresen költenek az öreg cserfák odúiban, de valahogy eddig nem találkoztunk. A legutóbbi les alkalmával ezen sikerült változtatni. Minden jel nélkül egyszer csak leszállt az itató melletti bokorra, majd rövid körültekintés után már a víz mellett volt.

Aki nem ismeri nem is tudja, hogy milyen szép madár a seregély. Nászruhás tollazata ezer színben játszik. Sokat nem tudtam benne gyönyörködni, mert csőrével egyből a vízbe csapott.

Majd önfeledt fürdőzésbe kezdett. A vízcseppek ezerszám repültek szanaszét. A fény kicsit rá is segített a látványra, az árnyékos háttér még jobban kiemelte a fröccsenéseket.

Pár percig csapkodta a madár a vizet, aztán el is repült. Biztos sok a dolga. Náluk ilyenkor a fiókanevelés időszaka van.

A seregélyen kívül egy szép vadgerle is meglátogatott. Számítottam rá, sokáig búgott a les fölött, mielőtt leszállt volna.

http://volgyisandor.extra.hu/node/1486

Gyönyörű megvilágításban volt. Szinte kínálta magát a tükörképes kompozíció. Amit persze sikeresen el is rontottam. :)

A leskelődés végére még egy szajkó is jutott. Ő sem volt rest, és fürdött egy nagyot.


Pécs, 2014. május 9.