Márciusban nem sok fotó készült. No nem azért, mert nem foglalkoztam a fotózással, hanem mert nem az exponálás, hanem inkább a háttérmunka dominált. Ráadásul amikor fényképezni szerettem volna, a körülmények nem engedték. Azért készült pár kép például a barkóscinegékről. A tutajozási szándékaimat meghiúsító körülmények csak a parton való nézelődést tették lehetővé, és a barkóscinegékkel próbáltam kezdeni valamit...
Februárban a madáretetőnél stabilan jelen lévő fenyőpintycsapat engem is odaszögezett. Nagy élmény volt figyelni örökké vidám társaságukat. A fenyőpintyek és a hónap folyamán beköszöntő tavasz remek hangulatot adott a fotózásokra is. Ezt a két momentumot próbáltam a képekbe önteni...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/500, ISO 3200 beállításokkal készült.
Pécs, 2022. március 1.
A barát és kék cinegék szinte teljesen eltűntek, a tojó nagy fakopáncs is csak rövid időre nézett be.
Egy-egy csuszka még rendszeresen megérkezik,
de a fenyőpintyek száma jelentősen megfogyatkozott.
Persze nem lehet okom panaszra, remek volt az elmúlt hónap, amit velük tölthettem.
Pécs, 2022. február 26.
de az attrakciót továbbra is a stabilan jelen lévő fenyőpintyek jelentik.
Nagyon tetszik ez a vidám, folyton civakodó társaság.
Ráadásul a hímek láthatóan kezdenek átszíneződni, néhányuknak egyre markánsabb már a fekete csuklyája.
Remélem kitartanak még egy ideig, nem láttam még nászruhás fenyőpintyet...
Pécs, 2022. február 19.
és végre megjelentek a harkályok is. Két példány is látogatja napjában többször az etetőt.
Ám ami igazán izgalmassá teszi az egészet, az a kitartó fenyőpintycsapat. Létszámuk ugyan némileg megcsappant, de így is előfordul, hogy 50-60 példány van egyszerre a leskunyhó előtt. Szenzációs egy társaság. Amikor ellepik az etetőt, szinte mozog a környék, ahogy az ágakon és a földön mindenütt fenyőpintyek vannak. Igyekszem kihasználni a lehetőséget.
Pécs, 2022. február 12.
Bele is csaptam a dologba, és amint egy-egy fölröppent valamelyik beülőre, már kattintottam is.
A baj csak az volt, hogy ez meglehetősen ritkán történt meg,
ugyanis figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy az elmúlt hetekben nagyon sok napraforgó került a madáretető alá, a földre. A fenyőpintyek pedig, szokásukhoz híven, leginkább ott matattak. A jó magasságban lévő ágakat ezért jobbára a cinegék használták,
na meg az egy szem meggyvágó, ami a fenyőpintyekkel együtt érkezett.
Tulajdonképpen így telt el a nap, de legalább azt kitaláltam, hogy a fenyőpintyeket hogyan fogom feljebb csalni.
Hamar sort is kerítettem az ismétlésre. Reméltem, hogy a csel beválik majd amit kieszeltem, ám mielőtt ez kiderült volna, az érkezésem után visszaszállingózó madarak hirtelen eltűntek. Azonnal tudtam az okát, és pár pillanat múlva már láttam is.
Egy szép, hím karvaly szemezett velem a beülő tetejéről. Ó, milyen régóta vártam már. Ez a 14. tél, amikor fényképezővel ülök a madáretető mellett, és ez volt mindössze a második alkalom, amikor a bejáró karvaly leült elém.
Nagyon szép volt. Az öreg bükkök között beszűrődő finom reggeli fény, és az erdőt kémlelő karvaly idilli látványt nyújtott.
Rövid nézelődés után aztán a kis ragadozó ellibbent, és a kismadarak szépen sorjáztak vissza az etetőre. A fent sürgölődő cinegék alatt újabb meglepetés tűnt föl. A földön, a falevelek között egérszerű villanást láttam, de ennek az egérnek csőre is volt. Fakusz keresgélt a kiszóródott napraforgó között. Nem ezt szoktam meg a fakusztól. Mindig a vastag fatörzseken kúszik, földön talán még nem is láttam. Vártam, hogy mi fog történni, és fel is ugrott az egyik vastagabb ág alsó felére,
de nem jutott tovább, mert az etetőre érkező fenyőpintycsapat elriasztotta. Sebaj, legalább már itt van az egyik faj, amiért ide költöztettem a lest. De foglalkozzunk azzal, ami van, és hát fenyőpinty az volt bőven.
Egyből alkalmazkodtak az apró változáshoz, amit eszközöltem, és lám, egyből a megfelelő magasságban voltak.
Nem volt még ilyen élményben részem. Ahová csak néztem, mindenütt fenyőpintyek voltak.
Csak meg kellett várnom, amíg egy-egy a megfelelő helyre kerül.
Amikor a nap szerencsésen sütött be a fák közé, még némi akcióra is futotta.
Kivételes nap volt, az már biztos. Kíváncsi vagyok hova fejlődik a pintyinvázió.
Pécs, 2022. február 06.
és az egerészölyvek is megmutatták magukat.
Ám a nap folyamán a reggel még jó tíz méter széles jégszegély a szemem láttára olvadt el, a hullámzó vízben egyre nagyobb darabok tűntek el a szemem elől. Sast ugyan láttam, de csak távolról. A tavon tartózkodó récecsapat kötötte le a figyelmét.
Egyelőre nincs mit tenni, győzött a februári tavasz...
Pécs, 2022. február 05.
A januárban jelentkező hideg időjárás miatt végre befagytak a tavak, így lehetőségem nyílt rá, hogy a jégbe zárt tutajról lessem meg a téli nádas madarait. Terveim között szerepelt, hogy a telelő bölömbikát becsalom a fényképező elé. Ez ugyan nem sikerült, de azért a guvatoknak köszönhetően néhány izgalmas napot eltöltöttem az úszó lesben. Természetesen ezúttal a hónap képe is a guvatos sorozatból kerül ki.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/1250, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. február 1.
Megnézte magának,
megforgatta, aztán már vitte is.
Berohant vele a nádasba. Na eddig jó, van még pár kishal a jégen, úgyis mindjárt visszajön. Nem jött. Helyette megjelent a vízityúk.
Persze ő is azonnal kiszúrta a csemegét,
és szépen egymás után megette,
vagy elvitte a nádasba.
Hát ezt nem hiszem el, a guvatnak nem maradt több. Az ördög vigy el! Vagyis most a vízityúk vitte el. Na majd legközelebb...
Pécs, 2022. január 31.
A pityer elröppent, ugyanis megérkezett az első szürke gém.
Jól ismerem már, a menetrendet is előre tudom. Sétál, nézelődik,
Egy kicsit arrébb röppen,
ásítozik,
felméri a terepet.
Nem marad sokáig egyedül, ölyv érkezik mellé a jégre,
ráadásul nem is egy. Sorra tűnnek fel az egerészölyvek, és hirtelen nagy kavalkád alakul ki előttem.
Jó távolságba érkeznek, próbálok a szép mozdulatokra koncentrálni.
A folyamatos mozgás miatt nehéz követni, hányan is vannak, de úgy saccolom, már a nyolcadik egerészölyv landol előttem.
Talán az eddigi legjobb nap kezd kialakulni az idei szezonban, nem nagyon van időm nézelődni, újabb és újabb landolásokat, elugrásokat látok,
a les belsejében pedig az ölyvek kiáltozásához a fényképező adja a folyamatos ritmust.
Aztán szép lassan lenyugszanak a kedélyek, mindenki megtalálja a helyét, és a gém is tud már szedegetni a leeső koncokból.
De csak addig, amíg neki is vetélytársa érkezik.
Nem is maradnak előttem, egyből egymás kergetésébe kezdenek. Ám helyettük megérkezik egy újabb vendég. Holló kér részesedést a falatokból.
Tudtam, hogy bejár, de csak most volt szerencsénk személyesen is találkozni.
Jó nap volt, elégedetten másztam ki a lesből. Az előadás mozgalmas volt, a jégtáncosok kitettek magukért.
Pécs, 2022. január 30.
