Pécs, 2012. június 10.
A másik virág a turbánliliom. Többször követtem már figyelemmel, ahogy megnÅ‘, bimbókat növeszt, elkezd kinyÃlni, ám a teljes virágzást vagy lekéstem, vagy pedig valaki megelÅ‘zött, és már csak a kopasz szárat találtam. Most viszont bepótoltam a hiányt.
Pécs, 2012. június 6.
Ha minden rendben, akkor jöhetnek a fiókák is, szépen sorban. Irány a szemközti sűrű.
Az utolsó kiskacsa után anyjuk is követi őket.
Két család is járja a környéket. Az egyik tojó 5, mÃg a másik 1 fiókát kÃsérgetett.
Pécs, 2012. június 1.
Májusban több fotós projektben is elÅ‘re léptem. Ezek közül mégis talán számomra legfontosabb a nyaktekerccsel való találkozás volt. Egyrészt szép madarász élmények fűznek hozzá, másrészt ebbe a projektbe elég sok idÅ‘t fektettem. Két tavasz megfigyeléseit összegezve idén jutottam el oda, hogy a fotózásnak nagy biztonsággal neki tudtam látni. Persze ehhez kellett a madár jó közreműködése, és egy nagy adag szerencse is. Számtalan kép készült, amik közül lett egy kedvencem. A madarak viselkedése sok információt közöl az azt értÅ‘vel. Mást jelent, ha kinyújtja nyakát, lelapÃtja tollait, összehúzza testét vagy éppen tollászkodik. Másképp viselkedik, amikor figyel, fél, ideges vagy biztonságban érzi magát. A tollászkodás, az a mozzanat, amit a madarak akkor végeznek, amikor teljes biztonságban érzik magukat. Akkor nyertem teljes bizonyságot arról, hogy a fotózással nem mentem túl messzire, amikor a nyaktekercs a lessátram elÅ‘tti beszállón tollászkodni kezdett. Megrázta magát, felborzolta tollait, majd szépen rendbe szedte tollazatát. Szép pillanat volt. Egy apró kapcsolat gyermekkorom láthatatlan madarával.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6/7, 1/125, ISO200 beállÃtásokkal készült.
Pécs, 2012. június 6.
A másik növény a réti iszalag. A kosbor fotózása után őt is útba ejtettem. Nem bántam meg, nagyon szép virág.
Pécs, 2012. május 31.
A megemelkedett vÃz egybÅ‘l meg is hozta az eredményt. A kis öbölben megjelent a kis vöcsök. A kb. 50-60 cm-es mélység már elég ahhoz, hogy a folyton bukdácsoló madár jól érezze magát. A les is bizonyÃtott. A félénk madár 2,5-3 m-re úszkált elÅ‘ttem. Most láttam igazán, hogy a kis vöcsök mennyire kicsi. Elférne a tenyeremben, valóságos tollgombóc.
Pécs, 2012. május 25.
A búbos cinegéknél is örömteli változás volt. A hatos odúból kirepültek a fiókák. Helyettük csak a letaposott fészekanyagot találtam. Kicsit szomorúan konstatáltam a helyzetet, mert azért titkon reméltem, hogy második költés is lesz. Viszont rossz kedvem egybÅ‘l elszállt, mikor az ötös számú odút leemeltem a helyérÅ‘l. Ugyanis az odú berepülÅ‘nyÃlásán egy búbos cinege kukucskált ki, majd amikor a tetÅ‘t leemeltem, nem tetszésének hangot adva repült ki a szomszédos fára. Az odú alján öt tojás lapult. Kis pártfogoltjaim az elÅ‘zÅ‘ odúból átköltöztek a szomszédos, üresen álló odúba, hogy a másodköltés fészekalját ott neveljék fel.
Gyorsan távoztam a helyszÃnrÅ‘l, hogy minél rövidebb ideig zavarjam Å‘ket. Most újabb két hét izgulás következik, hogy ez a fészekalj is szerencsésen kirepüljön. Madarász olvasóim talán értékelik az alábbi kis összehasonlÃtó képet. Az érdekesség kedvéért egymás mellé tettem a három cinege faj tojásait, amiket kis odútelepem eddig produkált. Balról jobbra búbos cinege, kék cinege, széncinege. A fészeképÃtési különbségek és a tojások mintázatbeli eltérései is jól megfigyelhetÅ‘k.
Végül a mogyorós pele is elÅ‘került. Szép kis fészket épÃtett magának a biztonságot nyújtó odúba.
Pécs, 2012. május 21.
Pécs, 2012. május 20.
Pécs, 2012. május 17.
Ennek az öbölnek az életét fogom nyomon követni az év folyamán. Az elsÅ‘ alkalom nem kimondottan a vÃzi madarakról szólt. Nagy örömömre a les körüli nádasban hangosan zajlik az élet. ErrÅ‘l adnak tanúbizonyságot a nádirigók. A nádast láthatatlan határokkal felosztva, az egész területen jelen vannak. Hangosan énekelnek, egymást kergetik, ha netán valaki ezeket a határokat átlépi. A les mellett is énekelt egy. Vele indult új projektem.
Pécs, 2012. május 13.