A március nem a fotózás jegyében telt, ezért a most aktuális hónap képét a februári fotók közül választottam. A tél végi kemény hideg időszak sok madarat a madáretetőhöz parancsolt. Köztük egy nagyobb csapat erdei pintyet is. Gyakorlatilag egész nap az etető mellett tartózkodtak, de a vastag hótakaró miatt szokásukhoz híven nem tudtak a földön keresgélni. Hogy ne maradjanak éhen kénytelenek voltak az etetőtálca magasságában táplálkozni. Tulajdonképpen nem is volt nehéz dolgom, csak a megfelelő kompozícióba kellett "rendezni" őket.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300mm f/4-5.6 DG Macro objektívvel, f6/7, 1/180, ISO 200 beállításokkal készült.
Pécs, 2012. április 1.
A növények is beindultak. Bár a korai vadvirágoknál volt egy kis csúszás a nagy hó miatt, de mostanra minden behozta a lemaradást. A jelentősebb védett növényállományokat minden évben végig járom. Az ellenőrzés mellett persze mindig szakítok egy kis időt arra, hogy elmerülhessek a részletekben.
Pécs, 2012. március 25.
A februári kemény hideg nagy forgalmat eredményezett a madáretetőn. A sok cinege mellett a hónap végére három csuszka is rendszeres vendég lett. Nem bántam, nagyon szeretem őket. Akrobatikus képességüket az alábbi kis történet is bizonyítja. A nagy jövés-menés a karvalyt is oda csábította. Megesett, hogy naponta többször is próbálkozott a zsákmányszerzéssel. Amikor megjelent, mindenki fejvesztve menekült a közeli bokrok sűrűjébe. Egy alkalommal pont akkor érkezett, amikor az egyik csuszka a harkálycsemegéből falatozott. Egy szempillantás alatt üres lett a terep. Viszont a csuszka nem repült el, hanem villámgyorsan lefordult az ág alá, amin éppen felül falatozott, és alulról függeszkedve hozzálapult az ághoz. Jó egy percig is eltartott, amíg így "beleolvadva" a környezetbe, fejjel lefelé lógva kémlelte a környéket. És mivel a karvaly sikertelenül távozott, elmúlt a veszély. A csuszka is szépen lassan felengedett mozdulatlanságából, és piciny araszolgatásokkal lejjebb és lejjebb csúszott. Ekkor készült az alábbi kép, amint fejét felemelve ebbe a kitekert testhelyzetbe került. Fantasztikus volt! Pici kis közjáték volt csak, de megint bebizonyosodott, hogy a csuszka micsoda hatalmas figura!
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300mm f/4-5.6 DG Macro objektívvel, f6/7, 1/90, ISO 200 beállításokkal készült.
Pécs, 2012. március 3.
Olyan közel volt, hogy hirtelen nem is tudtam mit kezdeni vele.De mivel a madár nyugodtan viselkedett, hát csak fényképeztem, ahol értem. Leginkább portrék készültek a közelsége miatt. Kb. 10 percig falatozott előttem a hájból, amit előző este raktam ki a harkályoknak. Közben megérkezett még egy ölyv. Ő nem szállt le, hanem a közeli fák egyikéről kiabált. Az én madaram csak tépte, nyelte a falatokat, mígnem aztán mindketten elrepültek. Alig tértem magamhoz a lesben. 2,5 m-ről fényképeztem azt a madarat, amiért annyit szenvedtem az elmúlt hónapokban. Lehet, hogy az ölyves projekt új fordulatot vesz? Meglátjuk.
Pécs, 2012. február 14.
Pécs, 2012. február 12.
Komoly munka volt a lest kiszabadítani a hó alól, de ha már ennyit dolgoztam vele, beültem kicsit, hogy lássam mi a helyzet. Nem bántam meg. Ellepték az etetőt az erdei pintyek. Ez még önmagában nem is lenne olyan különös dolog. Azt a háttér információt viszont tudni kell, hogy ez a faj viszonylag nehezen fotózható, mivel leginkább az etető alatt ugrál, onnan szedegeti fel a lehullott napraforgó szemeket. Nagyon nehéz őt felcsalni onnan, hogy fotós szemmel is kedvező helyen mozogjon. Rájöttem a megoldásra. Nem kell hozzá más, mint fél méter hó, és az erdei pinty máris az objektív magasságában mozog! :)
Viszont a rövid látogatás attrakciója mégsem az erdei pinty lett. Teljesen váratlanul egy fenyőrigó jelent meg a harkályoknak kitett beszállófa tetején. Forgolódott párat, majd ugyanolyan váratlanul el is repült. Ezt a madarat leginkább nagy csapatokban lehet megfigyelni, ahogy hangosan beszélgetve ellepnek egy-egy bokrost. Téli madárvendég nálunk, a messzi észak költő madara. Nagyon szép, régóta fáj rá a fogam. A nagy hó őt is meghozta.
Pécs, 2012. február 8.
Pécs, 2012. február 4.
Pécs, 2012. február 2.
A következő kép, amiről szó lesz, szintén gyerekkori madarászélményre vezet vissza. Akkoriban tulajdonképpen semmi más nem érdekelt, csak a madarak. (Mondjuk most is. :)) Minden szabadidőmet, iskolai szünetet azzal töltöttem, hogy a madarak után jártam. Ha meg nem ezt tettem, akkor meg a madarakról olvastam. Egyik kedvenc íróm Schmidt Egon. Aki a távcsöves madármegfigyeléseit, madarászélményeit öntötte rendkívül olvasmányos formába. Szóval Egon bácsi könyveit faltam egymás után, és az általa megfigyelt viselkedésformákat később én is megpróbáltam fellelni. Az egyik ilyen eset a harkályokhoz kapcsolódik. A fák doktora nem csak az ágakat kopogtatja rovarok után kutatva, hanem a körülményektől függően mással is szívesen táplálkozik. Egyik kedvence pl. a gubacsdarázs lárvája. A gubacsdarázs mikor petét rak, megszúrja az adott növény ágát, levelét. A seb mellé helyezi petéjét, a növény pedig a sebzésnél körülnövi a petét. Nagyvonalakban így alakulnak ki a gubacsok, amelyek mindegyikében egy-egy pici darázslárva rejtőzik. A magyar gubacsban fejlődő lárva már méreteiben is csábító egy harkály számára. Csak egy a bibi, hogy a darázslárvát vastag burok védi. De a harkály okos madár. A gubacsot ágvillába, kéregrepedésbe szorítja, és így ügyesen kivájja a benne bújó finom lárvát. Egy-egy alkalmas helyet a harkály rendszeresen használ. Mindig oda hordja a gubacsot. Egy idő után aztán a földön felhalmozódott tetemes mennyiségű kivájt gubacs elárulja őt. Madarász nyelven ezeket a helyeket "harkályműhelynek", vagy ahogy Egon bácsi írta "Spechtschmiede"-nek nevezik. Annak idején én is találtam ilyen fákat, amiket a harkályok rendszeresen erre a célra használtak. Persze ezt nem csak a gubaccsal, hanem dióval, makkal, mogyoróval is így teszik.
Nos ezt a viselkedésformát szerettem volna fényképen is megörökíteni. Kapóra jött, hogy az etetőre bejáró nagy fakopáncsok rákaptak a dióra. Már csak egy kis trükk kellett, hogy a harkályműhelyt pont az objektív előtt alakítsák ki. Sikerült. :)
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f5,6; 1/60; ISO 200.
Pécs, 2012. február 1.
Nagy örömömre néha a közép fakopáncs is megjelenik. Kihasználja azokat az üres perceket, amikor nagyobb termetű rokonai máshol tartózkodnak. Ilyenkor gyorsan ő is csipeget a faggyúból.
Sajnos a közelben mozgó zöld küllő nehezebb dió. Meglátjuk mit hoz majd a február... :)
Pécs, 2012. január 30.