Pécs, 2012. január 10.
Az elmúlt hónap már javában a madáretetés lázában telt. Ezen a télen a harkályokkal szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni. Minden szükséges előkészületet meg is tettem annak érdekében, hogy ez így is legyen. Nos a kezdet egészen jól sikerült. A rendszeresen kint lévő dióra odaszokott néhány nagy fakopáncs. A metódus a következő. Az első lépés mindig a környező fák átvizsgálása. Gyakori vendég az etetőnél a karvaly, ezért fő az óvatosság. Ha tiszta a terep, a következő állomás már az etetőnél kirakott beszállófák egyike lehet. Ilyenkor a kunyhóban már szól a fényképező. A beszállófán le lehet araszolni az etető tálcához. A megfelelő dió kiválasztása után kell egy alkalmas hely, ahol azt ki lehet kopácsolni. Ha nincs más, akkor ügyesen a két lába közé szorítva gyorsan meg is teszi. Egy-két dió után vissza az erdőbe, és néhány perc múlva kezdődik minden elölről. Nem véletlen, hogy a hónap képét is a nagy fakopáncsról készült fotók közül választottam. Egy olyan pillanatot, amikor egyenesen a kamerába nézett.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO 200.
Pécs, 2012. január 1.
Pécs, 2011. december 20.
Rajta kívül két nagy fakopáncs is állandó vendég már. Hím és tojó együtt járnak az etetőre. Őket leginkább a dió érdekli. Nagyon mókás, ahogyan a lábuk között egyensúlyozva próbálják kikopácsolni belőle az értékes beltartalmat.
Bízom benne, hogy lesz még miről írni ezzel kapcsolatban, mindenesetre a nagytestvér már a környéken mozog... :)
Pécs, 2011. december 13.
Két szajkó is folyamatosan be-beszállt. Őket leginkább a faggyú érdekelte. Nagyokat csíptek belőle, hogy utána egymást kergetve eltűnjenek az erdőben. Egyből feltűnt, hogy mindkét madár farka fehér a dértől. Nem lehet nekik könnyű ebben az időben.
A meglepetés erre a napra pedig egy erdei pinty volt. Váratlanul tűnt föl, néhány másodperc volt csak az exponálásra, egy kép sikerült mindössze. Minden télen megjelennek az etető körül, de eddig soha nem adtak lehetőséget, egy jobb kép elkészítésére. Általában az etető alatt matatnak, vagy valami kusza környezetben ücsörögnek. Most ez a madár egy kicsit kárpótolt ezért.
Pécs, 2011. december 1.
Az elmúlt hónap, mint már néhány éve a november mindig, a lesépítésről szólt. A téli madáretetéssel kapcsolatos dolgokat intézgettem. A leseket, etető helyeket élesítettem a rossz idő beköszöntével. Fotózásra kevés idő maradt. De mivel mindig velem van a fényképezőgép, jártamban-keltemben kattintgatok. Pécs környékét hetek óta köd borítja, de a magasabb hegyek kiemelkednek ebből a szürkeségből. A köd mindent beborított, de a magasból jól látszott, ahogy a hegy oldalában gomolygott a fák között. Ezt a pillanatot választottam a hónap képének.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 18-200 mm 1:3,5-6,3 DC; f:9,5; 1/1000; ISO 400.
Pécs, 2011. december 1.
Pécs, 2011. november 29.
Pécs, 2011. november 26.
Pécs, 2011. november 13.
Eltelt az október is. Fotózásra nem sok idő jutott, de az a pár alkalom emlékezetes maradt. A legjobb pillanatokat talán akkor éltem át, amikor a szerencsém összehozott a guvattal. Ez a rejtőzködő madár igazi kuriózum. Sokat áhítoztam utána vízparti fotózásaim alatt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy így sikerül első találkozásunk. A délutáni terveimet a rossz idő közeledése erősen megkérdőjelezte, de feleségem unszolására mégis kimentem. Igazából neki köszönhetem, hogy a csepergő eső ellenére is azt a pár órát a lessátorban töltöttem. A guvat sok madarász számára csak a hangjáról ismert. Legtöbbször rejtve mozog a kiterjedt nádasok mélyén, nyílt terepen ritkán mutatkozik. Jelenlétéről egyedül malacvisításhoz hasonló hangja árulkodik. Több mnit 15 évnyi madarászás alatt az én feljegyzéseim közé is csak ez alapján került be. A jég ez alkalommal megtört! :) A borongós idő, és a folyamatosan szemerkélő eső nem sok jóval kecsegtetett. Viszont az izgalmakra nem kellett sokáig várnom. Talán fél óra sem telt el, és a kémlelő sarkában mozgást vettem észre. Hosszú csőrű madár óvatoskodott ki a nádszegélyből. Nagyot dobbant a szívem! Guvat állt előttem alig 2 m-re. Furcsállotta talán a hirtelen előtte termett sátrat, mert óvatos léptekkel haladt csak. Amilyen gyorsan csak ilyen helyzetben lehet, ráirányítottam az objektívet. Persze ilyenkor minden másodperc rettentő hosszúnak tűnik. Haladt is pár lépést, mire exponálni tudtam. Meg-megállva szépen körbe sétált, és a sátor másik oldalán eltűnt a szemem elől. Mindössze pár percig tartott az egész jelenet. Olyan valószínűtlen volt, mintha ott sem lett volna. Szerencsére a memóriakártyán ott volt a bizonyíték! :) Ebből is látszik, hogy a természetben a történések valóban kiszámíthatatlanok. Ennek tanulságára álljon hát itt ez a portré erről a csodálatos madárról, aki megtisztelt azzal, hogy pár perc erejéig a társaságába fogadott.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO200.
Pécs, 2011. október 31.