Blogok

Szitakötős este

A család rákapott a horgászatra. Nemcsak a feleségem, de már a gyerekek is folyton a vízparton lennének. Ezért hát a legutóbbi hétvége is ennek a jegyében telt. Délutáni pecázásunk estébe hajlott. A folyamatos bevágás-bedobás-csalizás közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a folyópart tele van szitakötőkkel. A lemenő nap fénye szépen megvilágította őket, amikor egy-egy kiálló növény csúcsán megpihentek. Két kapás között muszáj volt néhány kép erejéig rájuk is figyelnem.


Pécs, 2010. július 18.

A hónap képe - 2010. június

Szöcske - 2010. július, Tolnanémedi

Az elmúlt hónap alatt töltöttük két hetes szabadságunkat Tolnanémediben. Természetesen a fényképező is előkerült, bár most kevés eredménnyel. Nyomába eredtem a sárgarigónak. Sajnos kemény fickó, nehezen adja magát, úgyhogy a tervem, miszerint most róla írok, nem jött össze. Ehelyett egy aprócska jószág kerül a hónap képe sorozatba. Sárgarigós leskelődéseim rendszerint hajnalban vagy késő délután történtek. Mivel említett madárka nem volt hajlandó közelről is mutatni magát, mással kellett elütni az időt a lesben. Szerencsére ilyenkor nyár derekán mindenféle sok lábú lény jön-megy mindenfelé. Így volt ez ezen a reggelen is. A les mélyén ülve nézelődtem jobbra-balra, amikor észrevettem egy szöcskét a leveleken. Nem mutatott semmi érdekeset egészen addig, amíg a felkelő nap sugarai rá nem estek. Abban a pillanatban megelevenedett a levélzet, és rajta a kis zöld szöcske. A szép színhatás fényképre kívánkozott. A fényképezőt felé fordítottam, és lőttem pár kockát. Csak most, hogy a képeket feldolgoztam, vettem észre, hogy egy lába hiányzott. Nem hat, hanem csak öt lábú pajtásra leltem a sárgarigó mentes hajnalon.


Pécs, 2010. július 1.

A hónap képe - 2010. május

Gyurgyalag pár - 2010. május, Tolnanémedi

Májusban a hónap képét a gyurgyalagokat bemutató fényképek közül választottam ki. Nagyon megkapó volt, ahogy a hím a nász reményében különböző ajándékokkal próbált kedveskedni a tojónak. Sokszor sikertelenül, mert az holmi lószúnyoggal nem érte be. Így hát csak ültek egymás mellett, amíg egy jobbnak tűnő ajándéknak való arra nem vetődött.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/60, ISO 200.


Pécs, 2010. június 1.

Gyurgyalagok

A Tolnanémedin töltött hosszú hétvégére fotós tervekkel érkeztem. Sajnos az eredeti elképzelésem nem jött össze. A korábban megtalált nyaktekercs nem költött, a búbos banka projekt pedig átment mezei veréb telepítésbe. :) A kihelyezett odút ugyanis ők foglalták el, nem pedig a banka. Mit volt mit tenni, nagy dérrel-durral kirohantam a tavalyról már ismerős gyurgyalagjaimhoz. Már egy ideje visszajöttek, és a mostoha időjárás ellenére már a költőhelyen kell lenniük. Napnyugta előtt kiraktam egy beszállóágat, és egy lessátrat, hogy majd hajnalban kitelepszek pár órácskát.

Négykor keltem, és a hajnali "frissességgel" tolattam ki az udvarból. Az utcán furcsa zajra lettem figyelmes. A kerítés mellett hangosan szuszogva egy sün battyogott hazafelé éjszakai portyájáról. Mivel nagyon ritkán találkozunk, egy fényképet azért eleresztetem.

E rövid kis közjáték után már a lessátorban kucorogtam. Megint nem sikerült valami tágasra, de pár órát kibírok benne. Épphogy csak világosodott, de a homokbánya éledezett. Felébredtek a seregélyek. Hangos rikácsolással kezdtek neki a napi sürgés-forgásnak. Már bőven fiókákat etetnek. Az első látogató is seregély volt a beszállóágon.

Kicsit többet kellett várni a gyurgyalagokra, de ők is megjelentek. Az első napsugarakra már ők is a levegőben parádéztak. És szerencsére az új beülőt is egyből birtokba vették.

Hangos prü-prü és tollászkodás közben várták, hogy melegedjen a levegő, és a rovarok is röpülni kezdjenek. Persze én csak örültem a várakozásnak, nyomtam az exponáló gombot, amikor csak lehetett. A hajnali toalett pillanatait ellesni nem minden nap lehet.

Amint mozgolódni kezdtek a rovarok, madárkáim is mozgásba lendültek. Gyurgyalagéknál ez a nász időszaka, melynek rituáléja van. A hím megajándékozza a tojót, mielőtt az kegyeibe fogadja. Az ajándék általában egy-egy ízletes rovar. Nagyon szép egy ilyen pillanat, amikor a hím odaadással közeledik a néha még tartózkodó tojóhoz.

Végül három és fél óra kuporgás után, elgémberedett tagokkal és persze jó néhány memóriakártyára rögzített élménnyel indultam haza.


Pécs, 2010. május 25.

Páfrányok között

Napokkal ezelőtt a Mecsekben számomra eddig nem ismert páfrányfajra bukkantunk. Most nyílt csak lehetőség, hogy fényképezővel is megnézzem ezt a védett növényt. Csapzott az erdő az elmúlt napok viharaitól, de a víznyelő oldalában lévő hölgypáfrányos mellett ott várt a pelyvás pajzsika is. Jól megnéztem magamnak. Szép formájával talán a szépen kunkorodó friss hajtásai tetszettek.

Páfrányfotózásból arra ocsúdtam, hogy egy ökörszem hevesen énekel mellettem. Nem nagyon akart elmenni, akármit is csináltam. Aztán rájöttem, mi lehet az oka. A közelben lévő ágkupacban 3 éppen kirepült ökörszemfióka mozgott. Őket féltette a papa. A fiatalok még nem annyira óvatosak, ezért egy két képet tudtam készíteni a még sárga csőrű apróságokról. Aztán hagytam őket, hadd nyaggassák még szüleiket néhány zamatos hernyóért.

A hazaút sem telt eseménytelenül. Az út menti vadrózsa csúcsán cigánycsuk hintázott. Nem tudtam ellenállni. Leparkol, ablak leteker, fényképező elővesz. Szerencsére az autó jó álcának számít, van úgy, hogy a madarak nem törődnek vele. Kiderült, hogy csukéknál is nagy a sürgés-forgás. A bokorból fiókák kérő hangja hallatszott. A hím és a tojó is szépen hordta a táplálékot az utódoknak. Azért az "apuka" szakított néha arra is időt, hogy pár strófával hirdesse a bokor csúcsáról, hogy ki is az úr a háznál.


Pécs, 2010. május 20.

Nőszirom

Csodaszép virágok között jártam. Laci barátom útmutatását követve kicsit elkalandoztam. Nem a hegyek, szurdokok, vízmosások között kerestem a szépségeket, hanem a Mecsek lábánál elterülő vizenyős réteken. A kicsit süppedős talajon bizonytalan a járás. Minden lépésre víz préselődik ki a földből. Nehezíti a dolgot, hogy folyton a felreppenő bíbiceket nézem, így egy kicsit botladozom is. A félcombig érő fű tarka a virágoktól. Leginkább a réti boglárka sárgája dominál, ami közé itt-ott rózsaszín és kék is vegyül. Igazából a kéket keresem. Rövid nézelődés után meg is találom az elsőt, aztán a többit is. A sárga mező fölé magasodik a szibériai nőszirom.

Nagyon szép, méltóságteljes növény. A sárga boglárkák pedig szép kontrasztot adnak a kicsit lilába hajló kékségnek.

Miután alaposan körbejártam a témát, és indulni akartam, feltűnt még valami. Kisebb termetével elveszett a magas fűben, de szerencsére észrevettem. Néhány tő nyári tőzike bújt meg szerényen a nőszirmok árnyékában.


Pécs, 2010. május 7.

A hónap képe - 2010. április

Naplemente a hátamon - Hétpettyes katica - 2010. április, Tolnanémedi

Az aktuális hónap képe április utolsó napján készült. A hétvégét megint Tolnanémediben töltöttük. Késő délután volt már, mikor a határban jártam. A búbos banka telepítési projektemet ellenőriztem. Kicsit bosszúsan gyalogoltam vissza az autóhoz, mert a bankák egyenlőre nem az én terveimnek megfelelően gondolkodnak. A közeli bokor csúcsán egy sordély énekelt. Gondoltam, ha már itt vagyok, megpróbálok egy-két képet készíteni. Csak úgy találomra lehasaltam a fűbe a bokor közelében, és vártam, hogy a madár a megfelelő szögbe kerüljön. Várakozás közben észrevettem magam mellett egy katicát. Mivel a sordély váratott magára, az objektívet a bogár felé fordítottam. Szépen csillogott a már lemenő nap fényében. Néhány kocka után azonban a sordély visszajött, és a katica már nem volt érdekes. Otthon vettem csak észre, hogy mit is fotóztam. A kis bogár páncéljában visszatükröződik a nap, amint éppen a horizonton áll. A katica pedig a nap utolsó fényeiben még kinyújtóztatta lábát, mielőtt nyugovóra térne. Kedves kis pillanat lett. Így hát a kép elnyerte a hónap képe címet.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/90, ISO 200.


Pécs, 2010. május 1.

Cankólesen

A legutóbbi találkozás a gólyatöccsel nem hagyott nyugodni. Annak érdekében, hogy a madarak közelebb jöjjenek, tennem kellett valamit. Jobban kell álcáznom magam. Hamarjában egy hevenyészett leshelyet készítettem a lecsapolt tó medrébe. Az iskolában annak idején jól megtanult szabályt követtem. "Anyag nem vész el, csak átalakul." Ez annyit tesz, hogy a kiselejtezett szúnyogháló, mely eredeti funkcióját már nem képes betölteni, lessátor alapanyaggá lépett elő. Nem hiába hordoztam hónapokig a csomagtartóban, most végre hasznát veszem. Néhány leveles ág és az álcaháló (ami mellesleg korábban halászháló volt :)), és máris készen várt a rögtönzött lessátor.

Másnap reggel szépen megágyaztam az iszapon, és vártam a madarakat. Sajnos a töcsök nem voltak a vízen, de néhány partimadár mozgott a túlsó oldalon. Nincs mit tenni, várni kell. Bámészkodás közben feltűnt egy "púp" a vízen. Nem tudtam mire vélni a dolgot. A sekély vízben lassan mozgott, de mindenfajta úszó mozdulat nélkül. Akkor vált világossá, hogy mit látok, amikor a valami kimászott az iszapos sekélyesbe. Először egy fejet vettem észre, amint a púp emelkedett ki a vízből. Ebből már rájöttem, hogy teknőst látok. De miért nem mozog a lába? Hát azért nem, mert alatta volt még egy teknős, aki az előbbit a hátán cipelte. Leesett a tantusz. Párzó mocsári teknősöket látok.

Nem is gondoltam volna, hogy ez a két szerelemittas teknős még hasznomra lesz a madarak csalogatásában. Pedig így lett. A nőstény elég nehézkesen mozgott, ahogy a hímet a hátán cipelte. Amerre ment, alaposan felszántotta maga után az iszapot, és azzal együtt felkeverte az iszapban lakó férgeket is. Ez keltette fel a cankók figyelmét, és szép lassan lekövetve a teknősök nyomát az én lesem előtt kötöttek ki. Nyomtam is bőszen az exponálógombot, hiszen réti cankók és billegetőcankók táplálkoztak előttem alig 4 méterre.

Sajnos a gólyatöcs ezúttal elmaradt, de ezek a kedves kis madarak kárpótoltak érte.


Pécs, 2010. április 29.

A hónap képe - 2010. március

Barna varangy - 2010. március, Mecsek

A március a virágoké és a békáké volt. A hónap képének azért választottam a barna varangyot bemutató fotót, mert az első olyan próbálkozásom volt, hogy bementem a békák után a vízbe. A víz az ő lételemük, és én úgy akartam képet készíteni róluk, hogy kicsit közöttük lehessek. Mivel még nincs strand szezon, ezért fürdő ruha helyett mellcsizmát rántottam, és belemásztam az egyébként nem olyan mély, de annál hidegebb vízbe. Próbáltam úgy elhelyezkedni, hogy egy szemmagasságba kerüljünk. Szerencsére a párzási időszakban a varangyok nem valami félősek, így még válogathattam is a fotóalanyok között. Az egyik hím, aki nem talált épp szabadon úszkáló nőstényt, engem vett célba. Határozott ugrásokkal, szerelemittasan közeledett felém. Gondolom elhatározta, hogy megszerzi magának ezt a hatalmas nőstényt. Úgy kellett félretessékelnem, mert nagy igyekezetében a fényképezőt is összefröcskölte. Láthatóan nem értette a dolgot, mert végig szemmel tartott. Szerencsére sikerült megúsznom, hogy a víz túlcsorduljon a gumiperemen, így a végén szárazon kerültem ki a vizes kalandból.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/350, ISO 200.


Pécs, 2010. április 1.

Békák között

A békamentéskor elképzeltem milyen lehet a békákat a víz felől, nem pedig a partról fényképezni. Nem is húztam az időt. Mellcsizmát húztam, és befeküdtem közéjük. Hát nem mondom, elég hideg volt a víz. Ez lett a merülés eredménye:


Pécs, 2010. március 29.