Blogok

Négykor keltem, és a hajnali "frissességgel" tolattam ki az udvarból. Az utcán furcsa zajra lettem figyelmes. A kerítés mellett hangosan szuszogva egy sün battyogott hazafelé éjszakai portyájáról. Mivel nagyon ritkán találkozunk, egy fényképet azért eleresztetem.

E rövid kis közjáték után már a lessátorban kucorogtam. Megint nem sikerült valami tágasra, de pár órát kibírok benne. Épphogy csak világosodott, de a homokbánya éledezett. Felébredtek a seregélyek. Hangos rikácsolással kezdtek neki a napi sürgés-forgásnak. Már bőven fiókákat etetnek. Az első látogató is seregély volt a beszállóágon.

Kicsit többet kellett várni a gyurgyalagokra, de ők is megjelentek. Az első napsugarakra már ők is a levegőben parádéztak. És szerencsére az új beülőt is egyből birtokba vették.

Hangos prü-prü és tollászkodás közben várták, hogy melegedjen a levegő, és a rovarok is röpülni kezdjenek. Persze én csak örültem a várakozásnak, nyomtam az exponáló gombot, amikor csak lehetett. A hajnali toalett pillanatait ellesni nem minden nap lehet.

Amint mozgolódni kezdtek a rovarok, madárkáim is mozgásba lendültek. Gyurgyalagéknál ez a nász időszaka, melynek rituáléja van. A hím megajándékozza a tojót, mielőtt az kegyeibe fogadja. Az ajándék általában egy-egy ízletes rovar. Nagyon szép egy ilyen pillanat, amikor a hím odaadással közeledik a néha még tartózkodó tojóhoz.

Végül három és fél óra kuporgás után, elgémberedett tagokkal és persze jó néhány memóriakártyára rögzített élménnyel indultam haza.

Páfrányfotózásból arra ocsúdtam, hogy egy ökörszem hevesen énekel mellettem. Nem nagyon akart elmenni, akármit is csináltam. Aztán rájöttem, mi lehet az oka. A közelben lévő ágkupacban 3 éppen kirepült ökörszemfióka mozgott. Őket féltette a papa. A fiatalok még nem annyira óvatosak, ezért egy két képet tudtam készíteni a még sárga csőrű apróságokról. Aztán hagytam őket, hadd nyaggassák még szüleiket néhány zamatos hernyóért.

A hazaút sem telt eseménytelenül. Az út menti vadrózsa csúcsán cigánycsuk hintázott. Nem tudtam ellenállni. Leparkol, ablak leteker, fényképező elővesz. Szerencsére az autó jó álcának számít, van úgy, hogy a madarak nem törődnek vele. Kiderült, hogy csukéknál is nagy a sürgés-forgás. A bokorból fiókák kérő hangja hallatszott. A hím és a tojó is szépen hordta a táplálékot az utódoknak. Azért az "apuka" szakított néha arra is időt, hogy pár strófával hirdesse a bokor csúcsáról, hogy ki is az úr a háznál.

Nagyon szép, méltóságteljes növény. A sárga boglárkák pedig szép kontrasztot adnak a kicsit lilába hajló kékségnek.

Miután alaposan körbejártam a témát, és indulni akartam, feltűnt még valami. Kisebb termetével elveszett a magas fűben, de szerencsére észrevettem. Néhány tő nyári tőzike bújt meg szerényen a nőszirmok árnyékában.

Másnap reggel szépen megágyaztam az iszapon, és vártam a madarakat. Sajnos a töcsök nem voltak a vízen, de néhány partimadár mozgott a túlsó oldalon. Nincs mit tenni, várni kell. Bámészkodás közben feltűnt egy "púp" a vízen. Nem tudtam mire vélni a dolgot. A sekély vízben lassan mozgott, de mindenfajta úszó mozdulat nélkül. Akkor vált világossá, hogy mit látok, amikor a valami kimászott az iszapos sekélyesbe. Először egy fejet vettem észre, amint a púp emelkedett ki a vízből. Ebből már rájöttem, hogy teknőst látok. De miért nem mozog a lába? Hát azért nem, mert alatta volt még egy teknős, aki az előbbit a hátán cipelte. Leesett a tantusz. Párzó mocsári teknősöket látok.

Nem is gondoltam volna, hogy ez a két szerelemittas teknős még hasznomra lesz a madarak csalogatásában. Pedig így lett. A nőstény elég nehézkesen mozgott, ahogy a hímet a hátán cipelte. Amerre ment, alaposan felszántotta maga után az iszapot, és azzal együtt felkeverte az iszapban lakó férgeket is. Ez keltette fel a cankók figyelmét, és szép lassan lekövetve a teknősök nyomát az én lesem előtt kötöttek ki. Nyomtam is bőszen az exponálógombot, hiszen réti cankók és billegetőcankók táplálkoztak előttem alig 4 méterre.

Sajnos a gólyatöcs ezúttal elmaradt, de ezek a kedves kis madarak kárpótoltak érte.

A vonulás nagyobbrészt éjszaka zajlik, de néhány sietős versenyzőt nappal is fülön lehet csípni. Találtunk is néhány "emeletes békát", amik nagy iramban merültek a vízbe, amint kijutottak a biztonságos vödörből.