Blogok

A hónap képe - 2009. június

Párban - Benge-boglárka - 2009. június, Tolnanémedi

A júniusban készült fényképek közül a választás ezúttal a boglárka lepkékről készült, "Párban" című képre esett. A kép Tolnanémediben készült. Szabadságunkat töltjük szüleinknél. Tikkadt meleg, kánikula a faluban. Valahol az utcában, valaki vízzel foglalatoskodhatott, mert az út mentén vízfolyás nyomai láthatók. Jól átitatta a földet. A hőségben több se kellett a lepkéknek, kihasználva a lehetőséget, a nedves földön szívogattak. Helyenként csapatosan lepték a jobb helyeket. Na több se kellett, a fényképezővel a lepkék mellé hasaltam, és kattintottam pár kockát róluk. A gyerekeknek is nagyon tetszett, mert remekül lehetett az apa hátán ülve, jégkrémet nyalogatva, szép lepkéket nézegetni. Persze azért az utcán jöttek-mentek a falubeliek. Szinte hallottam: "Na ez se lett normálisabb felnőtt korára, ilyen melegben a porban hasal, és fényképezi a sarat!"

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 200.


Pécs, 2009. július 1.

Hajnali lepkemustra

A kora reggeli madárlesek alkalmával érdemes egy kicsit a földet is bámulni. A harmatos fűben, virágokon számtalan lepke bújik meg. Viszonylag könnyű őket ilyenkor becserkészni, mert a vizes szárnyukkal nem szívesen repülnek.

De talán akkor a legszebbek, amikor a felkelő nap halvány kontúrt rajzol köréjük.


Pécs, 2009. június 30.

Új faj a célkeresztben

A gyurgyalagos fotózás sikerén felbuzdulva elhatároztam, hogy újabb madárfajt keresek. A választásom a jégmadárra esett. Nagyon szép madár, és viszonylag elterjedt azokon a területeken, ahol számomra lehetőség adódhat a fényképezésére. A szükséges előkészületeket meg is tettem, de egyenlőre a jégmadár nem adta meg magát. Ám szerencsére a leskelődések nem teltek eseménytelenül. A vízpart egy mozgalmas terep, és nem csak a horgászoknak. Számos madár él még itt, és szerencsére a jégmadár beszállóágát is használják. A hajnali és esti várakozások alatt lehetett látni kiskacsákat vezetgető tőkés récét, a víz mellett vadászó fehér gólyát, a környéken mozgolódó sárga billegetőt. A szomszédos bokorban mozgó nádirigó is megmutatta magát.

A beszállóra le-leszálltak a víz fölött vadászgató fiatal füsti fecskék,

és előbújt tollászkodni a fiatal vízityúk is. A jégmadár fotózás körülményeit majd akkor ecsetelem, ha már eredményt is tudok felmutatni róla.


Pécs, 2009. június 29.

Gyurgyalagok másodszor

Nem tudtam ellenállni, és másodjára is meglátogattam gyurgyalagékat. Két hét alatt nagy változások történtek a löszfal lakótelepen. Seregélyeknél kirepültek a fiókák, és már együtt bandáznak a mezőgazdasági területeken. A hangos népség eltűntével csendesebb lett a környék. Gyurgyalagoknál valószínüleg a tojók már a tojásokon ülnek, mert nagyon gyenge volt a mozgás. A korábban megfigyelt ajándékozós párzásos jelenetek elmaradtak. A hímek úgy óránként megjelentek, tettek egy-két kört, le-leszálltak a beszállóágakra, aztán megint elhúztak. Kevés lehetőség nyílt a fotózásukra. Talán majd a fiókaetetés időszakában mozgalmasabb lesz a terep. A nagy várakozás közepette megint jött egy váratlan vendég. A környező bokrokban fészkelő tövisszúró gébics pár tojója szállt egy pillanatra a gyurgyalagos beszállóra. Két kocka erejéig maradt.

Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a környéken mozgó sárgarigó is meglepne pár kattintásig.


Pécs, 2009. június 20.

Három napos gyurgyalag akció

A hosszú hétvégén ismét Tolnanémediben találtuk magunkat. A három, négy nap lehetőséget ad arra, hogy a környéken szétnézzek egy kicsit. Most konkrét tervekkel érkeztem. Gyurgyalagot akarok fényképezni. Az itt lévő löszhátak szakadásaiban, homokbányákban, partfalakban több helyen is fészkelnek. Már többször volt hozzájuk szerencsém, de eddig mindig távcsövön keresztül. Most ki akartam próbálni, hogy milyenek objektíven keresztül. Ehhez viszont elő kellett készülnöm. Még péntek este terepszemlét tartottam. Körülbelül ismerem a lehetséges helyszíneket, még gyerekkori kóborlásaimból. Ezek közül a helyszínek közül kellett kiválasztani az ideálisat, néhány szempont figyelembevételével. Legfontosabb, hogy legyen gyurgyalag azon a helyen. Könnyen megközelíthető legyen, több órás gyaloglásra nincs időm. A reggeli és esti fények is jól megvilágítsák a beszállóágakat. Ne legyenek magas fák és bokrok, amiket a madarak használnak, mert nem lesz jó a perspektíva. Rövid terepbejárás után meg is lett az a hely, ami kerestem. Magas partfal, jó fények, nincsenek magas fák, bokrok, és még gyurgyalagok is vannak. Nosza hamar egy leskunyhót állítottam a partfal tetejére a helyszínen talált száraz ágakból és némi zöld gallyból, az elejére pedig álcaháló került.

Öt méteres távolságra pedig egy beszállóágat állítottam a partfal tetejére.

Másnap reggel fél ötkor már a leskunyhóban kuporogtam. Kicsit szűk lett, de talán jó lesz. Amíg a kora reggeli hangokat hallgattam, feketerigó, fülemüle, sárgarigó egy fácán baktatott el a sátor előtt két métrre. Nem vett észre, úgyhogy az álca jól sikerült. Lassan a löszfal lakótelep is ébredezni kezdett. Mezei verebek és seregélyek jöttek elő, akik a gyurgyalagok elhagyott üregeiben költenek. Kb másfél órai várakozás után megjelentek a gyurgyókák is. A partoldalból kilógó gyökereken üldögéltek. Nem voltak valami mozgékonyak. A seregély csapat viszont annál inkább. Miután teljesen elzsibbadtam hazamentem. Este viszont megint a lesben ültem. Kicsit tartottam tőle, hogy a madarak szeme láttára ülök be, de öt perc sem telet el és veréb, seregély és GYURGYALAG csücsült a beszállóágon.

Gyurgyóka pajtás a beszálló tetejéről vadászott. Onnan indult egy-egy rovar után, és oda is szállt le utána.

A fényképező folyamatosan csattogott. Táplálékot hordó seregély, táplálkozó gyurgyalag is kockára került.

Hihetetlen, de egy nap után úgy használták a beszállóágat, mintha mindig is ott lett volna. Harmadik napon már a szép habitusképek helyett, mozgalmasabb fotókat szerettem volna. De a gyurgyóka nagyon gyors madár. A le és felszállást próbáltam elkapni, több-kevesebb sikerrel. Sok üres ágat fényképeztem, mire a madár is a képre sikeredett kitárt szárnyakkal.

Volt egy meglepetésvendég is. Még jóval napfelkelte előtt egy cigánycsuk termett a beszállón. Pár kép róla is sikeredett.

Nagyon jó élmény volt ilyen közelről figyelni ezeket a színponpás madarakat. Biztosan lesz még folytatása.


Pécs, 2009. június 2.

A hónap képe - 2009. május

Zöld gyík - 2009. május, Mecsek

A májusban készült képek közül a választás a zöld gyíkra esett. Talán nem is a fotó szépsége miatt, hanem az állattal való találkozás miatt. Olyan közel tudtam menni hozzá a fényképezővel, hogy az objektívet már nem lehetett élesre állítani. Ez kb 50 cm. Nagyon szépen hagyta magát fotózni, majd miután leeresztettem a gépet, elsétált. A kép a Mecsek egy sziklagyepén készült.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/90, ISO 200.


Pécs, 2009. június 1.

Váratlan találkozás

A napokban néhány barátommal a Villányi - hegységben jártunk. Jó madarászhoz illően mindenki nyakában távcsővel, hogy a környék madarait megfigyeljük, számbavegyük. Sorra vettünk fülemülét, csukot, gébicset, verebet és kenderikét. Ám a sorba egy olyan faj is belekerült, amire nem számítottunk. A meredek hegyoldal fölött egy ragadozómadár repült. Leginkább alacsonyan szállt a gyepet kémlelte, és egy-egy hirtelen mozdulattal lecsapva elkapott valamit. Mind a négyen távcsövünket rászegeztük, és próbáltuk beazonosítani. A bizalmas madár könnyed röptével elkápráztatott bennünket, ahogy szárnyát szinte meg sem mozdítva fésülte át az alatta elterülő területet. Kisebb tanácskozás után kijelentettük, hogy hamvas rétihéját látunk. Egy hím madár volt, aki az átszineződés időszakát éli, és magán hordozza még fiatalkori tollruhájának részleteit, de már látszik fenséges felnőttkori tollazata is.


Pécs, 2009. május 20.

Üveget minden lesbe

A legutóbbi itatós fotózásnál probléma volt, hogy a leskunyhóból kilógó objektív mozgása zavarta a madarakat. Pontosabban elzavarta. Egy szép hím feketerigó fürdött amikor a kompozíció korrigálása miatt meg kellett mozdítanom a fényképezőt. Persze az élesszemű azonnal kiszúrta ezt, a mindössze 2 méteres távolságból, és már ott sem volt. Nagyon mérges lettem, és hát saját tapasztalataiból tanul az ember, elhatároztam, hogy többet nem lesz ilyen, mert a les kémlelőnyílását beüvegezem. Ismertebb madárfotósok már használják ezt a technikát, hát akkor én miért ne? Kisebb kutakodás, levelezés után sikerült kideríteni, hogy milyen típusú üveg tudja azt biztosítani, hogy én kilássak, a madár ne lásson engem, és a képen se legyen semmilyen torzulás. És beépítettem. Miután kész lett, beültem kipróbálni, bár a kisebb felfordulás, amit az itató körül csináltam egy időre elriasztotta a madarakat. Kisebb várakozás után egy mezei veréb mégis leszállt a beszállóra. Furcsán nézte a csillogó tükröt, de aztán ivott és fürdött is. A helyzet szenzációs. Semmiféle mozdulatomra nem reagált, nem repült el. Nyugodtan mozoghattam, nem látott. És a nemrég barkácsolt hangtompító miatt nem is hallotta az exponálás hangját. A közeli portrét mindössze egy méterről lőttem, miközben a madár a saját tükörképét bámulta. Nem is kétséges, üveget minden lesbe!


Pécs, 2009. május 15.

A bamba gyík

A Mecsekben ez idő tájt számos orchidea nyílik. Kosborok, bangók, bontják gyönyörű virágaikat. Az egyik meleg, napsütéses sziklagyepen az egyik képviselőjükbe botlottam. Szarvasbangó, őméltósága most kezdte meg egy-két hétig tartó virágzását. A kis növényke néhány bimbójából az első már teljes pompájában csalogatja a beporzásra váró rovarokat.

Nagy elmélyültséggel próbáltam megfelelő helyzetbe jutni a fényképezővel, mikor pár méterre tőlem nagy zörgéssel megindul valami. Nem lehet túl nagy, mert a fűből nem látszik ki. Ahogy jobban feltápászkodok, egy szép hím zöld gyík néz velem farkasszemet. Óvatosan szerszámot cserélek, és megpróbálom a másik objektívvel lekapni. Látszik, hogy a terület urának képzeli magát, mert nem akar gyorsan eliszkolni. Sikerül egy-két közeli portrét is készíteni. Mikor már nem tudok többet kattintani, hirtelen gondol egyet, és már ott sincs. Nagy csörtetéssel eltűnik egy nagyobb fűcsomó mögött.


Pécs, 2009. május 12.

Fácánból poszáta

A hosszúhétvégén tett családi látogatás alatt jutott egy kis idő nézelődni a környéken. Szüleim háza a falu szélén van. Mindíg nagy a madármozgás akár a kertek alatt is. Ölyvek, dolmányos varjú, szajkó, házi rozsdafarkú, barázdabillegető, seregélyek és még egy sor más madár jön-megy teszi a dolgát ilyenkor tavasszal. Többször feltűnt, hogy a kert mögül fácán kiabál rendszeresen. Gondoltam teszek egy próbát. Álcahálóval felfegyverkezve beültem a kert szélén húzódó bokorsor szélébe és vártam. Seregélyek bandáztak a veteményesben, sordély énekelt a közeli gyümölcsfákon. Nyaktekercs is kiabált a közelben, de a fácán csak nem akart jönni. A bokorsorban viszont énekelt egy karvalyposzáta. Addig-addig közeledett, amíg egyszer csak a mellettem álló eperfán kezdett énekelni. Na ezt már nem hagyhattam szó nélkül. Fácán ide vagy oda, lesállást változtatva célba vettem a poszátát. Rövidesen vissza is jött nagy lelkesen énekelve. Bár a 300 mm-es optika megint rövidnek bizonyult, pár hangulatképet sikerült róla készíteni.


Pécs, 2009. május 4.