Téli Me(c)se(k)
Egyszerűen muszáj volt látnunk a csodát, és a mesébe illÅ‘ tájat, ezért a "nagy havazás" másnapján lányaimmal nyakunkba vettük az erdÅ‘t. Fantasztikus volt járni a fehér boltÃvek alatt,
és megállni kicsit a néma, fehér csendben.
Jó volt látni az ágak kék égboltra rajzolt grafikáját,
és érezni a nyakunkban az aláhulló hópelyheket.
De talán az egészben az volt a legjobb, hogy ezt a csodát megoszthattam a gyerekeimmel, akik éppúgy rácsodálkoztak a látványra, mint ahogyan én. :)
Pécs, 2017. január 18.