Téli Me(c)se(k)

Egyszerűen muszáj volt látnunk a csodát, és a mesébe illÅ‘ tájat, ezért a  "nagy havazás" másnapján lányaimmal nyakunkba vettük az erdÅ‘t. Fantasztikus volt járni a fehér boltívek alatt,

és megállni kicsit a néma, fehér csendben.

    

Jó volt látni az ágak kék égboltra rajzolt grafikáját,

és érezni a nyakunkban az aláhulló hópelyheket.

De talán az egészben az volt a legjobb, hogy ezt a csodát megoszthattam a gyerekeimmel, akik éppúgy rácsodálkoztak a látványra, mint ahogyan én. :)

Pécs, 2017. január 18.