Pipál az erdő

Késő délután állt el az eső. A felhők elhúzódtak, és a nyugati égbolton halvány rés támad. A párolgó erdő fölött magányos holló repül. Mély, korrogó hangja akadály nélkül száll a fák fölött.

A nagy eső után a Mecsek északi völgyei csak úgy ontják a párát, gőzölög az erdő.

Nyugaton egyre nagyobb a rés a felhők mögött, a lenyugvó nap sugarai utat találnak a földre. A felszálló pára helyenként mintha lángra lobbanna.

Azt mondják, pipál az erdő.

A nap egyre lejjebb száll, a színek már-már festő vásznára kívánkoznak.

Majd elérkezik a pillanat, és a fénygolyó pislant egy utolsót, majd eltűnik a horizont mögött.

Pécs, 2016. augusztus 20.