Csillagásztunk

Kisebbfajta hagyomány már nálunk, hogy augusztusban a családdal hullócsillag nézőbe megyünk. Az égi jelenségen túl a sötét erdő hangjai is izgalmasak, ráadásul egy közös családi program mindig jó. Persze nem maradhatott el a fényképező sem. Ez egy jó alkalom arra is, hogy gyarapítsam csillagfotós tapasztalataimat. Az egyik cél az volt, hogy a hullócsillagokat sikerüljön elkapni. Ez nem is annyira egyszerű. Sokat láttunk, de mindössze egy szebb hullás került csak az objektív látóterébe, az is csak éppenhogy.

Persze ezzel egy időben elkészült a csillagpályás felvétel is. A kép 68 fotó összefűzéséből áll, és mintegy 45 percnyi elmozdulást mutat be.

Mivel a csapat jól bírta a nézelődést, megkerestem az újabb nézőpontot. Így utólag nem is értem, miért nem ezzel kezdtem, annyira kézenfekvő volt. Az erős holdfény miatt fantasztikusan mutatott a kápolna a csillagos ég alatt.

Sajnos ezt a felállást félbe kellett szakítani. Nem várt forgalom alakult ki, így a csillagnézős programot és a fotózást is abba kellett hagyni. Jó buli volt így is, de otthon nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam hosszabb csillagjárást varázsolni a kápolna mögé. Jött az ötlet a család részéről, menjünk ki másnap is. Jó! :) Egy nap alatt ki is alakult a koncepció a fejemben. Le is ment a fotózás rendben, és a fotók átpörgetése közben derült csak ki, hogy milyen jól tettük, hogy ismételtünk. Egy gigantikus hullócsillag volt az egyik képen. Ráadásul kompozíciós szempontból is a legjobb helyen.

Több már nem is volt hátra, csak az elmaradhatatlan csillagívek megrajzolása. 40 db 30 másodperces fotó eredményezte a kb fél órás elmozdulást bemutató képet.

Pécs, 2016. augusztus 15.