Hófehérke visszatért
Érkezésem után viszonylag hamar mozgolódni kezdtek a madarak. Kiáltozásuk betöltötte a völgyet. Láttam is áthúzni egy-egy ölyvet, de a hangot, azt a jellegzetes ölyvkiáltást, akkor is hallottam, amikor madarat nem láttam a közelben. Valamelyik fán ülhetett egy. Telt az idő, és az ölyvek egyre közeledtek.
Egy-egy alacsonyan áthúzó madár borzolta az idegeimet, és tette próbára a reflexeimet. Röpképet készÃteni továbbra sem egyszerű. :) Az elsÅ‘ madarak már az etetÅ‘térre is leszálltak,
amikor történt valami. A mindeközben folyamatosan hallott kiáltozás közeledett. És akkor megláttam a les előtt áthúzó fehér ölyvet.
Fordult egyet, majd átrepült a les fölött, miközben folyamatosan kiabált. Itt van - itt van -itt van! Hófehérke visszatért! A felismerés, hogy az egy évvel ezelőtti madarat láttam, szinte eufórikus volt. De nem volt sok idő örömködni, a madár csak egy kört tett a les körül, mert a következő pillanatban leszállt az etetőtér szélére, és a magas fűből kémlelte a már javában falatozó három másik ölyvet.
Rövid tétovázás után aztán közelebb lépdelt, nemes egyszerűséggel nekiesett a többi madárnak, és elzavarta őket. Ejha. Az egyik madár szerencsére oda reppent fel, ahova én azt korábban kitaláltam.
Ezaz! A száraz cserlevelek szépen keretbe foglalták az ölyvet.
Gyorsan készült pár különbözÅ‘ kompozÃció, hiszen a földön meg a fehér madár javában táplálkozott.
Egyszerűen gyönyörű ez a madár. Úgy tűnt nem siet annyira, Ãgy tudtam még foglalkozni a másikkal is, szerencsére neki sem volt sietÅ‘s a dolga.
Még egy tágabb képkivágást megengedtem,
aztán vissza is fordultam a fehér ölyvhöz, nagyon tekintgetett fölfelé. Láttam rajta, indulni készül, és a startról nem akartam lemaradni. Hát le nem maradtam, de nem lett tökéletes a fotó. Ennek ellenére nem volt szÃvem kitörölni.
Egyszerűen fantasztikus ez a madár. Remélem lesz lehetÅ‘ségem javÃtani! Én azon leszek. :)
Pécs, 2015. december 4.