Csak egy csillaghullós hajnal

Csillagos az ég. A vékony sarlójú hold is elég fényt ad, hogy jól lássam az utat a gáton. A tutaj felé tartok, miközben a csillagokat bámulom. Elvégre augusztus van. És nem hiába, az égbolton hullócsillag fénye húz át. Remélem jó előjel a hajnali fotózáshoz. Érezhetően lassabban világosodik már, de nem telik unalmasan a várakozás. Miután elhelyezkedtem a lesben, hamar megélénkült a víz. Bár nem sokat látni, mégis árnyak rajzolódnak ki előttem. Fehér alakok közelednek. A mozgásukból már tudom, kanalasgémek táplálkoznak előttem. Mivel a fotózásra gondolni sem lehet még, így csak figyelem őket. Össze-vissza cirkálnak az öbölben, és egyre közelebb kerülnek. Olyannyira, hogy 3 méternyire közelítik meg a lest. Hát ezt nem hiszem el! És a hajnali fények még sehol. A kanalasok nagyon nyugodtan viselkednek, vagy fél órán keresztül vannak a közelemben. Tollászkodnak, vagy szűrik a vizet. Már reménykedem, hogy megvárják a napkeltét, sajnos nem így lett. Mire megérkezett a lővilág, a kanalasgémek elhúzódtak a tutaj közeléből. Nagyon nagy élmény volt, még soha nem voltam ilyen közel hozzájuk, fénykép azonban nem lett a találkozásból. Csöppnyi bánatomat az iszappadon feltűnő billegetőcankókkal feledtetem.

És a napfénnyel megérkező bíbicekkel. Az iszapon csipegetve szép lassan a közelembe értek.

A fény nagyon szépen játszik a tollaikon.

Nem bántam, jól jöttek ezek a szép fényképek, meg hát látványnak sem volt utolsó.

És legalább volt mit fotózni, a víz amúgy is üres volt. Egészen addig, amíg egy rétihéja elég alacsonyan át nem repült a terület fölött. Erre támadt egy kisebb riadalom, amire a szomszéd öbölből pár füstös cankó átröppent a tutaj elé. Hát ez remek. Szerencsére nem vártak sokat, egyből táplálkozni kezdtek,

és az egyik példány a lest megcélozva egyre közelebb ért.

Nem került be a teljes ellenfénybe, mint ahogy szerettem volna, de azért a piros "alkatrészek" így is nagyon szépen világítottak az elkészült képeken.

Szép ez a madár na. :) A cankó ütemes léptekkel elsétált a les mellett.

Nem lehet megszokni ezt a közelséget, izgalmamban alig tudom a képmezőben tartani.

Pár perc után az iszappadon tűnik fel újra, a rövidebb úton csatlakozott a társaihoz.

A füstösök elhúzódtak, a víz megint kiürült, maradtak a szárazon mozgó bíbicek, és billegetőcankók.

Igaz, hogy a kanalasgémek túljártak az eszemen, de azért nem volt olyan rossz a reggel. Bár azt még most sem tudom, hogy szabad-e hinni a hullócsillagoknak. :)


Pécs, 2015. augusztus 9.