Kárpótlás
Ej, kemények még a fények. Nehéz a világÃtó fehér tollazatát jól kiexponálni. Küzdök is rendesen a beállÃtásokkal, de végül eltalálom a helyes értékeket, indulhat a buli!
A kócsag sincs ellene a dolognak, egy gyors tollrázás után egyből halászni kezd.
Remekül indul a délután. A kócsag elÅ‘tt feltűnik két réce, közelednek. Hol van már a dÃszes násztollazat, láthatóan vedlésben vannak a tÅ‘kések.
Récék jobbra elúsztak, a kócsag viszont közben meglehetősen közel került. A les melletti növényzet között alig 5-6 m-re sétált be a tutaj mellé.
A holttérben ugyan nem látom, de a halk csobbanások jelzik, hogy egyre közelebb van hozzám. A hirtelen feltűnő szárcsára is a lehető legóvatosabban fordulok rá, nem akarom a kócsagot elriasztani egy óvatlan mozdulattal.
A szárcsa is meglepően közel kerül hozzám. Úgy látszik a les teljesen része lett a tónak, nem foglalkoznak vele.
A szárcsa is siet a dolgára, én meg visszafordulok a kócsag oldalára, nem is hiába. El sem akarom hinni, de a kócsag hihetetlenül közel, mindössze 2 méterre bukkan fel újra a les mellett. Nagyon óvatosnak kell lennem, a lőrést csak álcaháló takarja, ami mögé ilyen közelről az éles szemű madár is beláthat. Ilyen közelről a portréhoz egészen fel kell emelni az optikát, de nem akarom kihagyni.
Szerencsére a madár figyelmét más köti le. Lassú, óvatos léptekkel besétál a tutaj elé, és 4-5 m-re előttem halászni kezd.
Olyan részleteiben látom a jelenetet, amiben még soha nem volt részem.
A kócsag pedig még azt a szÃvességet is megteszi, hogy keresztbe fordul elÅ‘ttem. Képzeletben már megvan a fotó, úgyhogy koncentrálok erÅ‘sen, hogy minden rendben legyen, és csak az exponálógombot kelljen lenyomni. A kócsag halászó mozdulatai nagyon gyorsak. De a fényképezÅ‘ is az. :) Olyan képsort sikerült a memóriakártyára varázsolni, amit nem is akartam elhinni.
A kishal eltűnt a kócsag begyében, a madár pedig komótos léptekkel tovább halászott. Kicsit távolabb egymás után kapkodta ki a halakat a vÃzbÅ‘l.
RendkÃvül boldogan nézem vissza a képeket. Már most elégedett lennék a mai nappal. De nincs vége az izgalmaknak. Cigányréce közeledik. Sokszor láttam Å‘ket, szinte minden alkalommal, de mindig csak távol tÅ‘lem. Most viszont más a helyzet. Felém úszik, és egy gyors fordulattal bekanyarodik a növényzet közé.
Micsoda izgalmak! Pláne, hogy a kócsag ismét megcélozta a tutajt.
Lassan, de biztosan közeledik, miközben folyamatosan halászik.
Minden lecsapás után egy kishalat emel ki a vÃzbÅ‘l.
Addig-addig lépdel, amÃg ismét portrézhatom táplálkozás közben.
Panaszra nem lehet okom, mert ahogy a kócsag elhalad mellettem, a cigányréce ismét feltűnik.
Nem túl közel, de azért nem is olyan távol, bukdácsolni, táplálkozni kezd.
Jó pár percig eltart a jelenet. A továbblépéshez egy tÅ‘kés réce adja meg a lökést. Ugyanis pont ugyanott kezd el turkálni a vÃz alatt, ahol a cigányréce.
Ez lett az én szerencsém. Mert a cigányréce ezt annyira nem szerette, és eltávolodott a tőkéstől, méghozzá felém. Csak jött és jött, egyenesen a les irányába. Lélegzetvisszafojtva vártam, és folyamatosan exponáltam.
A varázslatnak a tutaj mellett halászó kócsag vetett véget. Egy váratlan mozdulattal csapott le a vÃzbe, ami megijesztette a cigányrécét, az meg felugrott a vÃzrÅ‘l és elrepült. EttÅ‘l viszont a kócsag ijedt meg, és Å‘ is elrepült. Remegve néztem vissza, ugye éles lett. Igen! A félénk, titokzatos, óvatos, ritka madár kitölti a képmezÅ‘t. Micsoda délután! A történteken elmélkedem, és a néha megjelenÅ‘ tÅ‘késekre lövök egyet,
meg a közelben röpködő barázdabillegetőre.
A nap lemenÅ‘ben van, szép fények esnek a nádasra, de üres a vÃz. Menjek, maradjak? Maradok. Ugyanis a cigányréce visszajött. Gyors siklással, és csobbanással landol a lestÅ‘l jobbra. Takarásban van ugyan, de reménykedem, hogy kiúszik a legszebb fényekben. Megtörtént.
Viszonylag tempósan, de mivel számÃtottam rá, le tudom követni. Kiúszik a vÃz közepére, majd eltűnik a szomszéd öbölben. Na most kell menni. Percek múlva úgyis lemegy a nap, Ãgy legalább úgy tudok lelépni, hogy a cigányrécét nem zavarom meg. Hát fantasztikus egy délután volt, és azt hiszem mindenért kárpótolt a tó. :)
Pécs, 2015. június 22.