Csillagjárás

Mindig szerettem bámulni a csillagokat, és mindig irigykedtem azokra, akik ismerik a csillagok titkait. Jó pár évvel ezelőtt, még diafilmes felszereléssel próbálkoztam is éjszakai, csillagos fotók készítésével. Ám a digitális világ beköszöntével ennek akkor vége is szakadt. Egy ideje azonban egyre erősebb bennem a szándék, hogy felelevenítsem ezt a régi próbálkozást. De mivel a fényképezőben már nem diafilm, hanem digitális érzékelő van, ezért ezt másként kellett végrehajtanom. Mindenképpen olyan képet szerettem volna készíteni, amin a Föld forgásának következményeképpen a csillagok nem pontszerűen, hanem egy körívet rajzolva jelennek meg. Ezért hát a következő módszert választottam. Nem egy, nagyon hosszú expozíciós képet készítettem, digitális érzékelőknél ez fél órát meghaladóan nem is ajánlott, hanem sok egymás után készült képet fűztem össze, és egy program segítségével egy képpé olvasztottam. Az első fotó helyszínéül egy közeli pontot választottam. A családi birtokon álló évszázados körtefa lett a kép főszereplője, amire már nagyszüleim is csak hasonló méretekben emlékeztek. De a hatalmas fa a mindent beborító csillagpaplan alatt velünk együtt eltörpül. Az időpont pedig adta magát. 24-én éjszaka gyönyörű tiszta égbolt hívogatott, így nekem az idei szentestén ilyet rajzoltak a csillagok, miközben a közeli erdőből már a nászukra készülő macskabaglyok adtak aláfestést a fotózásnak. 

A kép majd 40 perces elmozdulást mutat be, 65 db 30 másodperces fotó összefűzésével.


Pécs, 2014. december 30.