Rigók rohama

Egy meglehetősen mozgalmas délelőttöt töltöttem a madáritatónál. A pár órás les alatt nem sok volt az üres perc, szinte folyamatosan történtek az események. És mint a címből is kiderül, a rigóké volt ezúttal is a főszerep. Szinte meglepték a madáritatót és a környékét. A fotózás alatt megszámolt húsz példány között gyakorlatilag az összes tollazati különbséget meg lehetett figyelni, a korok és a nemek függvényében.

A sort két öreg hím kezdte, egyszerre jöttek, de semmi balhé, teljesen nyugodtan viselkedtek egymás közelében is. Gyönyörű fekete tollazat, sárga csőr, sárga szemgyűrű.

Később is jött még hím madár, kiélveztem a lehetőséget, több kompozícióval is próbálkoztam.

  

Portréra is nyílt lehetőség természetesen. Közönséges madár, de a hím fekete rigó nagyon szép tud lenni.

Aztán persze voltak öreg tojók is, szép barna tollazattal, fehéres torokkal.

  

Sok fiatal madár is érkezett a vízhez. Voltak még javában vedlésben lévő "vegyes" tollazatúak.

És már vedlésüket befejezett fiatalok is, ahol a hímek csőre még nem sárgult be, de sárga szemgyűrűjük már szépen kirajzolódott.

  

És mint a korábbi fotózások alkalmával most is ment a magköpdösés rendesen. :) Szinte mindegyik rigó, mielőtt bármit is tett volna, a víz mellett felöklendezett egy-két, sőt néhány madár négy-öt magot is, amelyet aztán nemes egyszerűséggel a vízbe ejtettek. Mint valami belépőt, vagy fizetséget a vízért, úgy szórták a rigók a magokat az itató mellé érve. :)

Nekem csak a megfelelő időben kellett exponálni, hogy ezek a pillanatok a memóriakártyára kerülhessenek.

A gyors sorozat lehetÅ‘vé teszi, hogy a köpetelés folyamata, egymás utáni kockákon elég jól kivehetÅ‘ legyen. EzekbÅ‘l raktam össze egy képet errÅ‘l az érdekes viselkedésrÅ‘l. 

Mivel a rigók csak ilyen magot hoztak, kíváncsi lettem, hogy vajon milyen növény magja lehet ez, ami már szinte az egész medence alját beterítette. A korábbi álláspont, miszerint som magról van szó, nem állta meg a helyét. A szakirodalom szerint az nem csíkos. Egy kis utánajárás után azonban hamar megoldódott a rejtély. A pár száz méterre lévő keskenylevelű ezüstfa termését ették a rigók, és annak magját hozták magukkal az itatóhoz. :) A rigókon kívül a nap történetéhez még egy szajkó is hozzá tartozik. Meglehetősen idegesen viselkedett.

A víz mellé nem is szállt le, csak körbe-körbe tekintgetett, majd recsegő hangján riasztott párszor. Ilyenkor érdekesen meggörbítette testét.

Két gyakori madár, amelyeket városokban is láthatunk. De az erdőben élő fekete rigónál és a szajkónál nincs óvatosabb madár. Ezt számtalanszor tapasztaltam már, így nagyon örültem, hogy mindezt élőben láthattam.


Pécs, 2014. október 12.