Nincs új a nap alatt
A vízen cigányrécék landoltak, és jobbról, balról is újabbak csatlakoztak hozzájuk.
Hirtelen öt cigányréce termett előttem. Ejha! A csoki banda egy darabig kerülgette egymást,
a hímek udvarolgattak kicsit a tojóknak,
majd egymást követve eltűntek a gyékényesben. Ám egy páros célbavette a nádfal melletti faágat. Dobbant a szívem, talán most... És lám, meghallották a kérésemet. A hím és a tojó is kiültek tollászkodni.
Ó, micsoda helyzet, és nem csak fotós szemmel. A faj fokozottan védett. Na, szóval örültem nagyon. :) A páros tollászkodott, nézelődött. Én meg csak nyomtam a gombot.
Azért az az ellenfény hiányzott...
Aztán történt valami váratlan. A háttérben feltűnt egy barátréce, egyenesen a faág felé tartott.
Szándéka egyértelműnek tűnt, de ahelyett, hogy felült volna a fára, nekiesett a hím cigányrécének.
Fölénye vitathatatlan volt.
Pillanatok alatt a víz alá nyomta a csoki rokont.
Miután ezt megtette, fölényesen el is úszott. Mintha csak az erejét fitogtatta volna. Érdekes volt ezt látni, újabb titok, ami bepillantást engedett a két faj viszonyába. Szerencse volt, hogy a cigányréce azért nem állt odébb. Szépen megrázta magát, (Jaj az a hiányzó ellenfény!)
és visszaült a fára.
Zárásként pedig a tojó is elfoglalta a helyét.
Szép volt. De mintha hasonlót már láttam volna pár éve.
Nagy igazság. Nincs új a nap alatt. :)
Pécs, 2020. május 30.