Jégmadarak

Esik. A szeptemberrel az esős napok is megérkeztek. Ilyen időben a madáritató gyakorlatilag funkcióját veszti. Jobb híján a tavaknál tettem egy esti sétát, hátha akad valami fotózni való. A gáton a nádfal mellett nézelődtem, amikor a nádfal víz felőli oldalán hangos "ti-ti-ti" kiáltással egy jégmadár szállt le egy száraz nádszálra. A nádszál a madár súlyától szépen behajlott a víz fölé. Nem vett észre, a közöttünk lévő keskeny nádsáv takart annyira, hogy nyugodtan nézhettem. A madár feszülten kémlelte a vizet, hirtelen lecsapott, és kishallal a csőrében odébbállt. Na megvan a fotótéma! :) Nem is tettem semmi mást, mint a száraz nádszálat kicseréltem egy gyékény buzogányra. Régóta szerettem volna ezt a két motívumot összekombinálni, hátha most sikerül. Egy napra rá, délután kiültem a lessátramba, lássuk mi lesz!

Az idő nem volt túl jó, nehéz felhők takarták az eget, néha az eső is eleredt, de a jégmadarakra hamar felfigyeltem. Többször átrepültek a sátor előtt. Aztán megtörtént az is, amire vártam. A kihelyezett gyékényszálra leszállt egy fiatal példány.

Az egyből látszott, hogy a nézőpontot nem találtam el tökéletesen, illetve a madár nem oda ült, ahova azt gondoltam. De így is örültem neki.

Mint ahogy azt egy nappal előbb megfigyeltem, most is ugyanúgy figyelte a vizet. Majd lecsapott, és a hallal elrepült. Ez a jelenet többször megismétlődött, a madár többször visszajött, és egyre inkább a gyékényszál végéhez közelebb ült.

Na alakul ez. Szépen mutatott a sötétzöld háttér előtt.

És ezúttal sem maradt el a rövid videó.

A nap végére pedig egy gyönyörű színezetű, öreg madár is megjelent a gyékényen. Ő hangtalanul érkezett, egyszer csak ott volt előttem. A legszebb háttér elé ült. 


Pécs, 2014. szeptember 6.