Se tél, se madár
Sötét van az erdÅ‘szélen. A Hold nem világÃt, csak a csillagok fénye mellett dereng valami az ösvénybÅ‘l. Megindulok a les felé, bár látni nem sokat látok, inkább érzésre próbálom eltalálni a helyes irányt. Emlékszem az elsÅ‘ élményemre az éjszakai erdÅ‘ben, szarvasbÅ‘gés idején még suhanc koromban. Be voltam tojva rendesen. Azóta sokat változott világ, megszerettem az éjszakai erdÅ‘ "csendjét". Megtanultam, akárcsak Vuk, hogy a sötétség a barátunk. Lassan kirajzolódik elÅ‘ttem a kunyhót rejtÅ‘ bokor sziluettje, megérkeztem. Van idÅ‘ bÅ‘ven az elÅ‘készületekre, még nem dereng a keleti horizont. Kényelmesen elrendezem a terepet, és bevackolok a lesbe. Bent ha lehet, még sötétebb van. Ha valaki átélte már, hogy mi az a vaksötét, hát ott az volt. Lassan oszlik a sötétség, kirajzolódik a látóhatár, már látszanak a hegy körvonalai. Kisvártatva már a les elÅ‘tt is kibontakozik minden. Reggel lett. A völgybÅ‘l ez idÅ‘ tájt szokatlan hang csendül fel. Fekete rigó énekel. De nem úgy csak magának, hanem erÅ‘teljesen, messzehangzón, mintha tavasz lenne. Szépen visszhangzik a völgyben a rigófütty, jól esik hallani, bár tudom, nem idÅ‘szerű. Január közepe van, elkelne némi fagy és hó. Félek, hogy ennek a nagy enyheségnek meg lesz még a böjtje tavasszal. A rigó éneke ébreszti a völgyet. Lassan beindul az élet. Én is reménykedem, hogy felébredt az is, amiért jöttem. Ölyvek reményében keltem ilyen korán. Nemsokára fel is hangzik a közelbÅ‘l kiáltása, tudom hol szokott éjszakázni, most ugrott le a fáról. De nem a les felé veszi az irányt, egyre messzebbrÅ‘l hallom. Kár, hát várok tovább. Rövidesen újra ölyv hangját hallom, de Å‘ sem száll le, átrepül a terület fölött. Úgy látszik nem érdekli Å‘ket a belsÅ‘ség. Nem csodálom, hiszen pockozni is lehet ebben az idÅ‘ben. Szerencsére azért nem maradok kép nélkül. Váratlanul megérkezik egy ölyv a beszállóra. Ismeretlen madár, még nem láttam, szép, világos szÃnezetű. Nem is vár sokat, egybÅ‘l le ugrik a földre, nem ad esélyt a jó fotónak. Sajnálom, de kép nélkül azért nem engedhetem el, a természetesség jegyében Å‘ is bekerül a galériába. :)
Pár percig marad csak, néhány falatot eszik, majd el is repül. Hiába várom, nem jön vissza, nekem is mehetnékem van már, Ãgy mára ennyi jutott. BÃzom benne, hogy azért lesz még tél, és az majd meghozza a madarakat is.
Pécs, 2014. január 12.