Hajnalban még a nap is más
A két öreg madár vezetésével a már kifejlett, de még szürkés tollazatú idei fiatalok is megjelentek. Mindenki reggeli tornával kezdte a napot.
Az öregek után a fiatalok is szárnycsapkodással mozgatták át magukat.
Hirtelen tele lett elÅ‘ttem a vÃz hattyúkkal.
Tollászkodtak, nyújtózkodtak,
némelyek még bóbiskoltak egy kicsit.
Páran egész közel kerültek, nem gyÅ‘ztem a nagy madarakat keretbe szorÃtani.
Jól elvoltam a hattyúkkal, mikor jobbról csobbanások hallatszottak. A hattyúk is felfigyeltek rá, és furcsamód egybÅ‘l az ellenkezÅ‘ irányba húzódtak. A csobbanások erÅ‘södtek, a madarak egyre távolodtak, valami közeledett jobbról, ami nem tetszett a hattyúknak. A túloldalon úszkáló tÅ‘kések is felrebbentek, és a szürke gém is felugrott a nádas szélébÅ‘l. ValamitÅ‘l megijedtek. Hamar kiderült mi okozta a riadalmat. A tutaj elÅ‘tt alig 3 méterre örvénylett egyet a vÃz, és egy vidra dugta ki a fejét egy hallal a szájában. A betyárját, hamar kellett volna reagálni, nem tudtam. Mire nézÅ‘pontot váltottam, fókuszáltam, addigra a vidra lenyelte a halat, és már bukott is a vÃz alá. Egy bemozdult kockára futotta csak, amit most nem fogok megmutatni. A vÃz még örvénylett párat a les elÅ‘tt, de nem mutatta meg magát még egyszer, eltűnt a partmenti nádszegélyben. Volt vidra, nincs vidra. Mire magamhoz tértem az ámulattól, a madarak is visszatértek, és a nap is felkelt. A szépen megvilágÃtott nádas elÅ‘tt helyet keresett az elriadt szürke gém,
és a hattyúk is szárnycsapkodással nyugtázták, hogy a vidra odébbállt.
Hát ez nagyon szép volt. Gyönyörű fényekben mutatta magát a két madár. A hattyúk ezután eloldalaztak, és a takarásból hallottam, hogy tapossák a vizet, majd elhúztak a les fölött. A hattyúk elrepültek, de a tutajjal szemben érdekes dolog kezdett kibontakozni. A nádfal elé nagy kócsag érkezett. Ez még önmagában nem olyan nagy dolog. Viszont amÃg a madarat telibe kapta a napfény, addig mögötte a nádas még árnyékolta magát. ErÅ‘s kontraszt alakult ki. Azonnal kattant az agyam, állÃtottam a fényképezÅ‘n, és exponáltam.
Az első kockát rögtön visszanéztem, ó igen! Ezt keresem már mióta. A madár tollászkodott, én meg próbáltam az érdekesebb mozdulatokat képbe önteni.
Minden klappol, csak a kompozÃció sántÃt picit. Csak pár lépés kellene jobbra. Szürke gém landolt mellette, és a kócsag lépett párat. Na ez az!
Aztán a fényről besétált az árnyékba, a varázs elillant. A gémmel próbáltam folytatni, de nem hagyta, ő sem maradt a rivaldafényben.
Hát ennyi jutott erre a reggelre. Igaz, hogy a kanalasgémek elmaradtak, és a vidra is túljárt az eszemen, de a fényjáték mindenképp kárpótolt. Hiába, hajnalban még a nap is más. :)
Pécs, 2021. október 3.