Sakáltanya
Hát úgy tűnik ma nem fogok sast fotózni. Várok, nézelÅ‘dök. Az esÅ‘ néha szemerkél, csend van. Susog a nádas mellettem, néha mintha valami lépne, de talán csak beleképzelem. Telik az idÅ‘, lassan mennék már. Egyszer csak azt látom, hogy valami áll elÅ‘ttem az iszapon. Mi a fene, az elÅ‘bb még üres volt a placc. Szellemként jelent meg elÅ‘ttem a sakál. A méla bámészkodás azonnal izgalommal teli pillanattá változik. Csak várja meg, mÃg ráfordulok az objektÃvvel!
Megvárta. :) A sasoknak kirakott csali felé szimatol, de a fényképező kattanására azonnal felfigyel,
meredten bámul felém.
Néha a csali felé pillant, de aztán újra csak engem figyel.
Végül győzött az óvatossága, visszasétált a nádas mellé. Onnan még vetett egy pillantást kifelé,
majd a nádi farkas eltűnt a takarásban. Egyedül maradtam a sakáltanya szélén, csak az eső kopog finoman a lessátor tetején...
Pécs, 2021. november 5.
Fantasztikus mese!
A legszebb benne, hogy nem is mese. :)
Köszi!