(Sak)álom
Szeretem a novembert. Amikor köd üli meg a tájat, amikor a távoli részletek homályba vesznek, és a képzelet szárnyra kel. Amikor a lehetőség benne van minden egyes pillanatban, hogy a párás függöny mögül váratlanul előbukkanjon valami. Aztán a nap előrehaladtával a köd oszlik, és kiderül, hogy a les elé potyogó szarkák nem a semmiből érkeznek,
és az ölyvek is látják már messziről érkező vetélytársukat.
Ám a meglepetés még várat magára. Mikor a varjak már alaposan átvizsgáltak mindent, és az ölyvek többször is elkergették egymást, a sakál akkor tűnik fel a színen. Érzéke van a hatásos belépőhöz. A köd már rég feloszlott, de a toportyán akkor is váratlanul, a semmiből jelenik meg ismét.
Feszülten figyel,
szimatol.
Hirtelen fordul a szél, az állat felkapja az orrát, és a következő pillanatban már nincs előttem. Elnyelte a nádas. Hiába, a madarakkal könnyebb dolgom van. :)
Pécs, 2021. november 12.