Aki régebb óta olvassa ezt a blogot, talán emlékszik rá, hogy az egerészölyvekkel hadilábon állok. Vagyis nem velük, hanem a fotózásukkal. Két kezemen meg tudnám számolni azokat a napokat, amikor az elmúlt négy szezonban elém kerültek, pedig meglehetÅ‘sen sokszor ültem lesben rájuk. Hogy ezen az arányon változtassak, ezen a télen is nekifutok a dolognak. Ennek megfelelÅ‘en az elÅ‘készületeket meg is tettem. Leskunyhó a helyére került, és elkezdtem az etetést. Két nappal az etetÅ‘anyag kihelyezése után a területen jártam, és félreismerhetetlen jeleit láttam annak, hogy ölyvek jártak a helyszÃnen. Nem is kellett több ahhoz, hogy a vasárnap reggel a leskunyhóban találjon. Minden évben nagy izgalommal várom az elsÅ‘ lest, nagy tervekkel, elképzelt fotókkal. De eddig ilyen "korán", novemberben még sosem kezdtem. Ködös, szemerkélÅ‘s idÅ‘ volt hajnalban, olyan igazi barátságtalan idÅ‘. De mit lehet tenni, ha az ember meghallja a hÃvó szót, menni kell! Lassan virradt. A nap koránkelÅ‘je a vörösbegy volt. Halk cik-cik hangján szólalt meg az erdÅ‘ szélén. Aztán lassan megtelt hangokkal a környék. Ahogy a kunyhó sötétjébÅ‘l próbáltam felfedezni minden hangot, a közelbÅ‘l halk motozás hallatszott. Félreismerhetetlen nesz, valami lépdel a magas fűben. Jobbról, majd kisvártatva balról, rövid szünet, aztán megint. Valami felméri a terepet. Derengett már, a sűrű köd ellenére már látni is lehetett valamit. Pár perc elteltével vörös bunda villant a gazban. Róka jött a húsra. Nem volt messze, 8-9 m-re lehetett. Jó szelem volt, nem fogott szagot. Felkapott egy jókora darab zsigert, és eloldalgott. Na koma, legközelebb remélem világosban jössz! Sokáig nem is történt más, bamba várakozás. Aztán hirtelen nagy madár fordul be a les elé. Egerészölyv landol a beszállófán. Fény alig, hömpölyög a köd, de azért a fényképezÅ‘ már kattan. Az elsÅ‘ ölyv az ötödik szezon kezdetén.
Sokat nem idÅ‘zik, leugrik a húshoz. A magas fű elrejti a szemem elÅ‘l, apró mozgásokat látok csak belÅ‘le. Gondoltam egy kis falatozás lesz, aztán majd visszaül a fára. Nem Ãgy lett. Két órán át ücsörgött, szinte mozdulatlanul. Aztán ki tudja minek a hatására csak elkezdett enni. Pár perc múlva újabb árnyék siklik be a les fölé, újabb ölyv. Nem száll le, ráfordul a földön lévÅ‘re. Az meg felugrik a levegÅ‘be, és mindketten elrepülnek. A köd miatt nem látom hova, csak hallom, hogy az erdÅ‘ széli fákról kiabálnak egymásnak. Vártam még egy darabig, hátha visszajönnek, nem jöttek. A sűrű ködöt kihasználva, észrevétlenül én is leléptem. BÃzzunk benne, hogy egy jó szezon kezdete volt ez a ködös, szemerkélÅ‘s reggel!
Pécs, 2013. november 24.