Hajnali hangulat

Úgy alakult, hogy a vasárnap hajnalt a vízparti lesben töltöttem. Lassan egy hónapja már, hogy itt jártam. Repül az idÅ‘, és már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen mozgás van a nádasban. Bár a lest alapvetÅ‘en délutáni fotózásra terveztem, a beesÅ‘ fények olyankor ideálisak, most mégis egy hangulatos, ellenfényes hajnali leskelÅ‘dés következik. Vastag köd lepte a tavakat, mikor a helyszínre értem. BÅ‘ven napkelte elÅ‘tt volt még, de már javában zajlott az élet. A legutóbbi látogatás óta történt legnagyobb változás talán az, hogy most már sok madárnál kikeltek a fiókák. ErrÅ‘l elÅ‘ször a nádirigók tettek tanúbizonyságot. Folyamatosan táplálékkal a csÅ‘rükben repültek a nádas egy bizonyos pontjához, ahonnan félreismerhetetlenül megszólalt a fiókák kérÅ‘ hangja. Nincs egyszerű dolguk a szülÅ‘knek ilyenkor, megállás nélkül kell etetniük a fiókákat, hogy a szűnni nem akaró éhségüket csillapítsák. 

A következő meglepetést a kis vöcskök okozták. Négy fiókát vezetgetett a szülőmadár, sajnos csak a nádas takarásában. A picik folyton nyaggatták anyjukat, hogy az egymás után hozzon fel a víz alól valami finomságot nekik. Az a szárcsa csibe sem rég kelhetett ki, aki szintén a nádas takarásában úszott el a les előtt. Az igazi ajándék erre a reggelre azonban egy törpegém volt. Többször is átrepült a tisztás fölött, amikor is egy alkalommal a les mellett landolt. Rossz szögben volt persze és nem is a legideálisabb helyre szállt, de arra elég volt, hogy pár képet készítsek róla. Ez a szép, és különleges madár megajándékozott 10 másodperccel, amiért ezen a napon a hajnali fotózást választottam.


Pécs, 2013. június 9.