A nádas ösvényei
A tavalyi évben már nagyjából kiismertem, hogy milyen fajokra számÃthatok, ennek alapján készÃtettem elÅ‘ az elsÅ‘, idei vÃzparti fotózást. Az elmúlt évben többször éreztem úgy, hogy átvernek a madarak. A les felé egyre közeledÅ‘ motozás a nádban, halk csobbanások, csipogások. Már-már vártam, hogy kilépjen valami a nádból, amikor a zajok elhallgattak, és kis idÅ‘ elteltével a másik oldalon folytatódtak, persze akkor már távolodva. A madár valahogy, számomra észrevétlenül, kikerülte a lest. Pár alkalommal tudtam csak lencsevégre kapni, holott sokkal többször volt körülöttem. A guvat járatta velem a bolondját. Rájöttem, hogy a nádas rejtett ösvényeit kiismerni nem is olyan könnyű feladat. Az idei évre célul tűztem ki, hogy a guvatot, amennyire lehet, kicsalom láthatatlan ösvényeirÅ‘l. Arra persze nem is számÃtottam, hogy ez már az elsÅ‘ alkalommal meg is fog történni. A nádasba elÅ‘zÅ‘leg berakott farönk kicsit megnyitja a növényzetet, kis folyosót képezve a rejtve közlekedÅ‘knek. És lám, a dolog működik. A sűrűbÅ‘l guvat óvatoskodott elÅ‘re a farönkön.
A nyÃlt részre azért nem merészkedett ki, a nádas szélén visszafordult. De nem tudott egybÅ‘l visszalépdelni a nádasba, mert vele szemben jött még egy guvat.
A párja volt. Együtt járják már a revÃrt. Hirtelen a farönk képezte ösvény szűkössé vált. Persze egyik sem akart lelépni róla, ezért egymás mellett, meg-meglökve a másikat haladt mindegyik a maga irányába.
A másodiknak érkező sem óhajtott kisétálni a náddal kevésbé takart részre.
Kinézett, aztán gyorsan vissza is fordult, és a párja után szaladt, aki már el is tűnt a nádasban. Pár másodperc múlva hallottam, amint a leskunyhó alatt keltek át a túlsó oldalra. :)
Pécs, 2013. április 21.