Picit vissza kell nyúlnom gyerekkori élményeimhez. Nagyszüleim birtokán sokat barangoltam akkoriban, mi mást csináltam volna, madarásztam. Újabb és újabb fajokat határoztam, és Ãrtam fel madarásznaplómba. Volt viszont egy mumusom. A szÅ‘lÅ‘ melletti akácosban élt, és április-május tájékán éles "vi-vi-vi" hangjától volt hangos a környék. Többször becserkésztem egész közelre, de a madarat nem láttam meg mégsem, csak a hangját hallottam. TerepszÃnű tollazata elrejtette. Sokat küzdöttem, mÃg végre sikerült megfejtenem kilétét. A nyaktekercs volt. Azóta, mikor tavasszal megszólal, mindig eszembe jutnak ezek a kedves emlékek. Nem csoda, hogy fotósként is sokszor gondoltam erre a titokzatos madárra. Hogyan is tudnám képbe önteni a vele kapcsolatos élményeimet. Természetesen ennek is megvan a saját története. 2010 áprilisában egy szombat hajnalon nem messze szüleim kertjétÅ‘l, egy régen felhagyott gyümölcsös szélén feküdtem beálcázva. Fácánra vártam. TávcsÅ‘vel többször megfigyeltem már, hogy hol vált ki a sűrűbÅ‘l, gondoltam megpróbálom lefotózni. Természetesen fácánnal azon a hajnalon nem találkoztam, de történt valami érdekes. A leshelyem fölött pár méterre, egy öreg meggyfán megszólalt egy nyaktekercs. A bevezetÅ‘bÅ‘l talán lehet sejteni, hogy milyen hatással volt ez rám. A fácánok egybÅ‘l feledésbe merültek.
Új fotós projektem ezzel a pillanattal elindult. Amikor csak Tolnanémedibe érkeztünk, hétvégére, vagy hosszabb szabadságra, mindig szakÃtottam egy kis idÅ‘t, hogy utána nézzek a nyaktekercseknek. Két év alatt eljutottam odáig, hogy körülbelül be tudtam határolni, hogy hol van a revÃrjük határa, mely részeken mozognak elÅ‘szeretettel, és a hÃm melyik fákat használja kiáltozásra. Sokszor ugyan nem láttam, de a hangja után szépen le tudtam követni a mozgását. Idén tavasszal már a fejemben kész volt a terv, csak arra vártam, hogy felcsendüljön az ismerÅ‘s "vi-vi-vi" hang a területen. Ehhez pont jókor érkeztünk Tolnanémedire. A nyaktekercs itt van, hát cselekedni kellett. A cél az volt a madár lefényképezésén túl, hogy a terület jellemzÅ‘it is a képbe vigyem. Maga a hely egy hosszú évek óta felhagyott szÅ‘lÅ‘ és gyümölcsös. Öreg, korhadó fákkal, és a rájuk felfutó, liánszerű szÅ‘lÅ‘vel. Igazi madárparadicsom. Mindent elÅ‘készÃtettem, már csak a nyaktekercsen múlt a dolog. Szerencsére nem volt túl nehéz dolgom, a madárka nagyon készséges volt.