Odútelep

Harmadik ellenőrzésre érkeztem kis odútelepemhez. Az előző alkalommal a 11-es számú odúban talált tojásoknak már régen ki kellett kelniük. Így is volt. Az odúban 10 teljesen kitollasodott széncinege fióka lapult, egymás hegyén-hátán. Időben érkeztem, napok kérdése, és elhagyják szűkössé vált lakásukat.

Miután az odút gondosan visszaraktam a helyére, a közelben egy bokor takarásában leheveredtem a földre, gondoltam kicsit figyelgetem a táplálékot hordó szülőket. Kényelmesen el is helyezkedtem a puha mohaszőnyegen, amikor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Jól ismert finom, bugyborékoló hang! Azonnal felismertem, búbos cinege. Fel is ugrottam rögtön, és a hang irányába indultam. Meg is találtam a fenyőkön keresgélő kis madárkát. Hát mégis itt van! Az etetős szezon után egyáltalán nem láttam a búbos cinegéket, így azt hittem, hogy a tél végeztével el is hagyták az erdőt. Próbáltam a nyomában maradni, mert egy hernyóval a csőrében, pár fával arrébb repült. Akkor ért a nagyobb meglepetés. Hirtelen kis csapat búbos cinege vett körül. Az imént látott példány, és még 4 másik! De ezek kicsit mások voltak. Kisebb "búb" volt a fejükön, és a jellegzetes arcmintázatuk is fakóbb volt. Frissen kirepült, fiatal madarak! Ez csak egyet jelenthet. Sikeres búbos cinege költés volt az erdőben! Hát mégis sikerült. A kitartó téli etetés, és talán a kihelyezett fészekodúk késztetése, maradásra bírta a búbos cinegéket, és leköltöttek. Nagy dolog ez számunkra, mert eddig nem volt bizonyított költése Baranya megyében. Új fajjal gyarapodott a Mecsek madárvilága.


Pécs, 2011. május 18.