Királyka

A múltkori királykás eset felcsigázott annyira, hogy ismét próbát tegyek vele. Talán még van annyi a télből, hogy sikerülhet néhány jó képet készíteni róla. Úgy tűnik, hogy elkezdett érdeklődni az etető iránt, és ez megnöveli a fotózás esélyeit is. Nagy reményekkel ültem be tehát újra a leskunyhóba. Mivel zömében cinegék járnak az eleségre, ezért megpróbálom a lehető legtöbb helyzetben lefényképezni őket. Olyan beszállóágakat keresek, amik nem csak dekoratívak, hanem vissza is adják a hely hangulatát. A fenyvesben, és körülötte rengeteg zuzmó tenyészik. Szinte mindenen megjelennek, fán, bokrokon egyaránt. És nem csak a legtöbbször látott kéregzuzmók, hanem szép terebélyes ágas-bogas egyedek is nőnek szerteszét. Hát megpróbálom a madarakat ilyen ágakra ráültetni.

A cinegék sorra váltják egymást, sokszor alig száll le egy, már egy másik ül a helyében. A nagy sürgés forgást most is megszakította többször egy szajkó. Egyedül foglalja el az etetőtálcát, és szemezget a napraforgóból. Több portréra is lehetőség volt.

Szerencsére azért a nagy forgalom nem riasztja el a királykát. Többször is megnézi az etetőt. Először midig a környező fákon mozog. Körbejárja a kis tisztást, mielőtt leszállna. Miután minden ágat végigvizsgált, gyors surranással az etető alatt terem. Az etető lábai között, a kisebb cserjéken, fenyőgallyakon ugrál, majd egy váratlan pillanatban felröppen a kirakott zsiradékhoz, csippent egyet, és már el is röpült a fák közé. Ez az egész eltart pár percig. Lőtávolon belül is van a madárka, de borzasztóan gyors, izgága. Nehéz volt egyáltalán éles képet készíteni. Megdolgoztatott rendesen, és bizony sok képet már a fényképezőben kitöröltem, mire akadt néhány, amit a monitoron is megnéztem.


Pécs, 2011. február 16.