A legkisebb

A madáretetőnél a lesben üldögélve a gyengébb forgalmú percekben van idő nézelődni. A környező fákon mozognak olyan madarak is, amik az etetőt nem használják. A fenyvesben jó pár sárgafejű királyka is telel. Szeretem ezeket a pici madarakat. Csoda számomra, hogy ezek a parányok hogyan képesek egyáltalán "működni", valószínűtlenül vékony lábaik, apró termetük lenyűgöz. Őket szoktam szugerálni, hogy jöjjenek kicsit közelebb is, de nem nagyon hallgatnak a szép szóra. Tulajdonképpen az etető teljesen hidegen hagyja őket. Néha átrepülnek fölötte, de csak azért, hogy a következő fenyőn landoljanak. A legutóbb is így történt. A széncinegékkel szórakoztam, megpróbáltam őket rácsalni a zuzmós beszállókra,

amikor feltűntek a királykák is. De a szokásos módon csak a fenyőkön mozogtak. Az egyik pillanatban azonban az etető alatt mozgásra lettem figyelmes. Egy királyka matatott a földön. Gyorsan váltottam a nézőponton, és már az objektívvel kerestem. Jó is, hogy így tettem, mert váratlanul kiugrott az etető melletti kis fenyőre. Azonnal exponáltam. Két kép készült sorozatban, abból az elsőn rajta volt a madár, a másodikon már csak a fenyőág látszott. Nem volt túl bőkezű, két másodpercet adott nekem. Ez arra volt elég, hogy elkészítsem első királyka fotómat.


Pécs, 2011. február 9.