Ölyvkarácsony
Az ölyveknek is lesz karácsonya! Attila barátomnak hála, madárkáim nem éheznek az ünnepek alatt sem. Ez úton is köszönet érte, hogy egy nagyobb mennyiségű eledellel ajándékozott meg. KÃváncsi is voltam, hogy a madarak is ennyire örülnek-e neki, ezért a másnap hajnal megint a lesben talált. Nem is kellett olyan sokat várni, még szürkületkor megérkezett az elsÅ‘ ölyv. Halkan, észrevétlenül, egyszer csak ott ült elÅ‘ttem. Olyan kevés fény volt még, hogy fényképezésre nem is gondolhattam. Úgyhogy csak figyeltem. Ölyvem is csak nézelÅ‘dött. Annyira jól érezte magát, hogy még másfél óra múlva is csak nézelÅ‘dött. Evés nem is lesz? Ej de jól megy egyeseknek. A nap már bÅ‘ven felkelt, és a pár nappal ezelÅ‘tti hideghez képest egészen enyhe idÅ‘ kerekedett. Madaram meg csak süttette magát a langyos idÅ‘ben. Pajtása is csak az erdÅ‘ széli fákról kiabált, neki sem volt kedve leszállni enni. Aztán nagy sokára mégis lehuppant a hús mellé. De ez a reggel inkább a méla merengésrÅ‘l szólt, kinek a beszállófán, kinek a leskunyhóban.
Pécs, 2010. december 21.