Gyurgyalagok
Négykor keltem, és a hajnali "frissességgel" tolattam ki az udvarból. Az utcán furcsa zajra lettem figyelmes. A kerÃtés mellett hangosan szuszogva egy sün battyogott hazafelé éjszakai portyájáról. Mivel nagyon ritkán találkozunk, egy fényképet azért eleresztetem.
E rövid kis közjáték után már a lessátorban kucorogtam. Megint nem sikerült valami tágasra, de pár órát kibÃrok benne. Épphogy csak világosodott, de a homokbánya éledezett. Felébredtek a seregélyek. Hangos rikácsolással kezdtek neki a napi sürgés-forgásnak. Már bÅ‘ven fiókákat etetnek. Az elsÅ‘ látogató is seregély volt a beszállóágon.
Kicsit többet kellett várni a gyurgyalagokra, de ők is megjelentek. Az első napsugarakra már ők is a levegőben parádéztak. És szerencsére az új beülőt is egyből birtokba vették.
Hangos prü-prü és tollászkodás közben várták, hogy melegedjen a levegő, és a rovarok is röpülni kezdjenek. Persze én csak örültem a várakozásnak, nyomtam az exponáló gombot, amikor csak lehetett. A hajnali toalett pillanatait ellesni nem minden nap lehet.
Amint mozgolódni kezdtek a rovarok, madárkáim is mozgásba lendültek. Gyurgyalagéknál ez a nász idÅ‘szaka, melynek rituáléja van. A hÃm megajándékozza a tojót, mielÅ‘tt az kegyeibe fogadja. Az ajándék általában egy-egy Ãzletes rovar. Nagyon szép egy ilyen pillanat, amikor a hÃm odaadással közeledik a néha még tartózkodó tojóhoz.
Végül három és fél óra kuporgás után, elgémberedett tagokkal és persze jó néhány memóriakártyára rögzÃtett élménnyel indultam haza.
Pécs, 2010. május 25.