Késő őszi itatózás
A madáritatós szezon a végéhez közeledik. Lassan eljönnek a tartós fagyok, és akkor bezár a söntés. De még most is hoznak kellemes meglepetést az itt eltöltött órák. Nem túl nagy a forgalom, de ami van az minőségi. Néhány jó fajjal találkoztam legutóbb. Érdekes, hogy az októberre jellemző állandó szajkó vendégek most elmaradnak, helyettük viszont minden alkalomra jut jó pár meggyvágó. Így volt ez most is. Galagonya és csipkebogyótól maszatos csőrrel jönnek, isznak és már mennek is. Nem úgy a nap sztárja. Apró madárka mozgott az itató mögötti bokrokban. Egyre közelebb jött, mígnem hirtelen a beszállóra szállt. Régi ismerős a vízmosásokból, öreg erdőkből. Előttem illegette magát az ökörszem. Nagy kedvencem ez a picúr madárka. Sokszor csodálkoztam rá meglepően erős énekére, vagy gyors, surranó röptére. Most sem hazudtolta meg magát. Nagyon nehéz volt követni az objektívvel, folyamatosan babrálni az élességállítással. Egyfolytában mozgásban volt. Szerencsére sokáig az itató körül mozgott, fürdőzésbe is kezdett. Sikerült néhány egészen jó képet készíteni.
Mikor közelebb jött, egy-két portré is készült.
Miután hagyta magát körbefotózni, dolga végeztével továbbállt. Levezetésképp egy szép kis barátcinege szórakoztatott. Egyszerű, ámde nagyon kedves madár. Fotózása már a közeli madáretetésre emlékeztetett. :)
Pécs, 2009. november 18.