Hajnali kukucska

Nem szeretek korán kelni. Mégis egyre többször megteszem, mert a hajnali fotózásoknak speciális, utánozhatatlan hangulata van. Ma fél hatkor csörgött az óra. Így szeptember végén épphogy csak sejlik a keleti látóhatár. Reggeli ügyes-bajos dolgaim után, hatkor már a tavak mellett vagyok. Sietnem kell, mert már vöröslik az ég alja. Halványan lehet látni, hogy a tómederben hol pihennek a madarak. A leshez való bejutásom a közelben tartózkodó madarak körében kisebb riadalmat kelt, de hamar lenyugszanak, mert csak a zörgésemet hallották, látni nem láttak. Mire bent fekszem a lesben már pitymallik. A madársereg kezd megélénkülni. Szétszóródnak a tó minden szegletében. Reménykedem, hogy talán ma szerencsém lesz valami partimadárral. Már világos van, az ég alja egyre tüzesebb, szép színekben úszik a környék. Hirtelen a madarak közt nagy riadalom támad. Minden kócsag, gém, sirály föl a levegőbe, és nagy zsivaj közepette kavarognak. Kapkodom a fejem, hogy mi okozhatta ezt a zűrzavart. Abban a pillanatban sötét, nagy madár tűnik fel a látómezőben. Híjj azannya. Fiatal réti sas. Hatalmas szárnyaival kitűnik a többi közül. Láthatóan tetszik neki, hogy miatta van ekkora felfordulás. Néhányszor bele is húz a kavargó tömegbe, de nem vadászik, csak riogat. Négy-öt kör után, mire minden madárra legalább egyszer ráijesztett, szépen elröpült. Sajnos a nagyon kevés fény miatt csak néhány erősen "művészi" képet tudtam lőni.

Lassan lenyugodtak a kedélyek, és minden zajlott tovább, ahogy szokott. A reggeli fényekben különösen szépek voltak a nagy kócsagok. Egyre többen halászgatnak a fogyó vízben.

A nagy tömörülés miatt több az összezörrenés is. Egy-egy jobb helyért össze is csapnak.

Lassan el is telt a reggel. Messziről ki is szúrtam egy apró csapatot, akik az iszapban turkáltak, de 35-40 m-nél közelebb nem jöttek. Így közeli fényképet nem tudtam készíteni a sárszalonkáról.

Mindenesetre érdekes volt, ahogy a hozzájuk képest hatalmas kócsagok lábai között szaladgáltak.


Pécs, 2009. szeptember 27.