Indul a vizes projekt
A nyár folyamán elég sokat voltam vÃzparton. Akár jégmadarazás vagy horgászat volt a cél, mindig maradt idÅ‘ a nézelÅ‘désre is. VÃz mellett mindig történik valami érdekes. Ez adta az ötletet, hogy belekezdjek a vÃzimadarak fényképezésébe. Ez elsÅ‘re egyszerűnek tűnik, de sokkal komplikáltabb, mint gondolnánk. A helyszÃn kiválasztása kézenfekvÅ‘ volt, a Pécshez közel esÅ‘ halastórendszert néztem ki magamnak. Közel van, és madár is akad, nem is kevés. Egy alaposabb terepszemle során kiderült, hogy ugyan lenne mit fényképezni, de a legtöbb helyen 3-4 m széles nádszegély húzódik a töltésen. Úgy tűnt, hogy nagyobb nádÃrtás nélkül nem lesz itt fotózás. De aztán a halászok által nem használt oldalon, ahol a töltést "dzsindzsa" borÃtja, találtam egy kis öblöt, ahol egy jókora betonlap hevert a vÃz szélében. ElÅ‘tte pedig szabad kilátás a tóra. Megvan a hely, csak egy lest kell kialakÃtani. Bár a betonlap nem éppen természetes velejárója a halastavaknak, mégis megörültem neki, mert stabilan fekszik a vÃz szélében, az iszapba ágyazódva, és minden további nélkül, könnyedén elbÃrja az én "pehely" súlyomat. MegfelelÅ‘ talapzata lesz a lesnek. Hamar neki is fogtam, és a körülötte álló gyékénytövek és fűzbokrok segÃtségével egy félkör alakú fonatot készÃtettem, amit álcahálóval egészÃtettem ki.
Annyira jól sikerült, hogy miután kész lett a hevenyészett leshelyem, 15 perc várakozás után már kezdtek a szürke gémek a les elÅ‘tti vÃzfelületre visszaszállni. Néhány próbafelvételt is tudtam készÃteni. Úgy érzem nagyon jó lesz. A lest kell kicsit tartósabbá tenni, és kis ügyeskedés után lehtÅ‘ség lesz a vÃz szintjérÅ‘l is fényképezni, a jobb perspektÃva miatt.
Pécs, 2009. szeptember 3.