Ãœveget minden lesbe
A legutóbbi itatós fotózásnál probléma volt, hogy a leskunyhóból kilógó objektÃv mozgása zavarta a madarakat. Pontosabban elzavarta. Egy szép hÃm feketerigó fürdött amikor a kompozÃció korrigálása miatt meg kellett mozdÃtanom a fényképezÅ‘t. Persze az élesszemű azonnal kiszúrta ezt, a mindössze 2 méteres távolságból, és már ott sem volt. Nagyon mérges lettem, és hát saját tapasztalataiból tanul az ember, elhatároztam, hogy többet nem lesz ilyen, mert a les kémlelÅ‘nyÃlását beüvegezem. Ismertebb madárfotósok már használják ezt a technikát, hát akkor én miért ne? Kisebb kutakodás, levelezés után sikerült kiderÃteni, hogy milyen tÃpusú üveg tudja azt biztosÃtani, hogy én kilássak, a madár ne lásson engem, és a képen se legyen semmilyen torzulás. És beépÃtettem. Miután kész lett, beültem kipróbálni, bár a kisebb felfordulás, amit az itató körül csináltam egy idÅ‘re elriasztotta a madarakat. Kisebb várakozás után egy mezei veréb mégis leszállt a beszállóra. Furcsán nézte a csillogó tükröt, de aztán ivott és fürdött is. A helyzet szenzációs. Semmiféle mozdulatomra nem reagált, nem repült el. Nyugodtan mozoghattam, nem látott. És a nemrég barkácsolt hangtompÃtó miatt nem is hallotta az exponálás hangját. A közeli portrét mindössze egy méterrÅ‘l lÅ‘ttem, miközben a madár a saját tükörképét bámulta. Nem is kétséges, üveget minden lesbe!
Pécs, 2009. május 15.