Csendes délután

Közel egy hónap telt el, mire ismét tutajozhattam egyet. A nyári ludak fotózására már nem sok esélyt láttam. A kislibák már egészen nagyok, a szülők elkezdtek vedleni, így a családok elhúzódtak a nádas mélyére, nem is nagyon mozdulnak ki onnan a következő időszakban. De a tavaknál tett ellenőrzés során a les előtt jó récemozgást tapasztaltam, ezért egy napfényes délután próbára tettem a szerencsémet. A körülmények szinte ideálisak voltak, zavartalanul sütött a délutáni nap, és szél sem fodrozta a vizet. A tóra három barátréce érkezett. Szép, színes hím volt mindegyik. Egyikük elém kanyarodott.

A távolság ugyan lehetne a kisebb is, de a mozdulatlan vízfelszín és a madár világító, piros szeme így is jó hangulatot adott a képeknek.

Sajnos közelebb nem jöttek, és az utánuk érkező cigányréce páros is inkább a sűrű gyékényesben tűnt el. Nem maradt más, mint a néha előttem elúszó vízityúk.

Kétszer mutatta magát, utána ő is csak a sűrűből kiabált kifelé. A víz ki is ürült, pedig a fények egyre szebbek lettek. A helyzetet most is a kis vöcsök mentette meg.

Balról érkezett, csendben, gyorsan. Előttem úszott el olyan közel, hogy láttam a szemében a naplementét.

Sietős lehetett a dolga, hamar eltűnt a szemem elől. Vele együtt a napfény is odalett, nem volt miért tovább maradni. Csendes délután volt, legalábbis olyan érzésem támadt. Pedig zsongott a környék a tücsökmadarak, nádirigók, kakukkok, barna rétihéják hangjaitól. Lehet, hogy stratégiát váltok...


Pécs, 2022. május 11.